A világnak elárulhatunk önmagunkról valamit

Sokszor megfordul a fejünkben az a kérdés, hogy valóban a ruha teszi-e az embert, de eddig még nem tudtunk megnyugtató választ találni. Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy fontos a kinézet, és nem véletlenül vannak olyan felnőttesemények, ahol kifejezetten ki kell öltözni. De mi a helyzet a középiskolában?

Árva és szegény gyerekeknek

Az első benyomás kialakításában nagy szerepet játszik a ruházat. Rögtön próbáljuk a másikat megítélni/elítélni öltözködése alapján, és összességében a külsőségek alapján.

Ám ez nem baj, de amiatt, hogy tudjuk, mások az anyagi lehetőségek, sőt, mindenkinek vannak rossz napjai, csak a ruházat alapján nem szabad előre ítélkeznünk.

A ruha fontos része annak, hogy kifejezzük önmagunkat, és hogy könnyen tudjuk eszközként használni arra, hogy a külvilág felé közvetítsük saját személyiségünket.

Tekintsünk vissza a múltba, és térjünk vissza az örökzöld kérdésre: fontos-e az egyenruha viselése a középiskolában? Az első iskolai egyenruhák a 16. században jelentek meg Angliában, az árva és szegény gyermekek részére. Pár évszázad múlva Anglia összes iskolájában bevezették azt. Magyarországon a II. világháború közötti időszakban volt jellemző a viselése. 1989 után már csak az elemi iskolákban volt kötelező a köpenyviselet.

És mi jellemző napjainkra?

2019-et írunk. Nézzük meg: van-e még az iskolákban egyenruha vagy mára már teljesen eltűnt? Azt láthatjuk, hogy az egyenruha megmaradt, de érdekes módon a magániskolákban jellemző a használata.

Köpeny? Ezt ne!

Én mint középiskolás tanuló úgy gondolom, nem tudnám magamon elviselni a köpenyt.

De azzal sem értek egyet, hogy a diáktársak elsődleges megítélési alapja a divatos öltözködés legyen! Szerintem ne a külsőségek alapján, hanem a belső értékek, a tudás, a hozzáállás, a belső jó tulajdonságok alapján fogadjunk el másokat!

2019-et írunk… Sajnos, a mai világban sokan rögtön a külső alapján mondanak véleményt, ami szerintem nem helyeselhető. Ha valaki nem menő vagy márkás cuccokban jár, jót nevetnek rajta a háta mögött. Persze, abba kevesen gondolnak bele, hogy ez hogyan esik annak a diáknak, és mit él át legbelül.

Szerintem soha nem szabad csak a külső alapján megítélni az embereket, inkább menjünk oda hozzá, ismerjük meg, mert sokkal jobb érzés lesz, ha mosolyt tudunk csalni egymás arcára…

Rostás Anita Ildikó, Ónodi Katalin 11. B V. István Katolikus Szakgimnázium és Gimnázium