„Bátran keressétek a felnőtt hitet”

Lóczi Tamás esperes-plébános atya, iskolánk új hitoktatója és egyben városunk új papja. Volt szerencsém interjút készíteni vele, ahol bemutatkozott iskolánk diákjainak. A megszokott kerékvágásból nehéz áttérni egy másik környezetbe. Különböző témákat feszegetünk az atyával ebben az interjúban.

Szeretném, ha bemutatkozna a diákjainknak. Mi az, amit szívesen megosztana a mai fiatalokkal?

Szerintem a fiatalság óriási lehetőség egyaránt a jóra és rosszra is. Mi, felnőttek irigylünk titeket, mert a szíve mélyén mindenki szívesen lenne újra fiatal, hisz nagyon sok lehetőség áll előttetek. Persze nagyon sok a kihívás is, de kellő akaraterővel és céltudatossággal azt hiszem, hogy nagy dolgok érhetők el. Amit itt üzennék nektek: nagyon sok ember beszél a továbbtanulásról, a pályaválasztásról, a családalapításról, a lakóhelyről, de arról keveset beszélünk, hogy jó lenne, ha lelkileg is felnőtté válnátok. Nagyon sok felnőtt megmarad gyerekes hittel, és a gyerekes hit nem válaszol a felnőtt lélek kérdéseire, úgyhogy bátran keressétek a felnőtt hitet, és kérdezzetek Istentől, és nőjetek fel lelkileg is.

Hogyan élte meg áthelyezését?

Elég hirtelen történt, és tíz év után most kezdem azt érezni, hogy néhány idősebb ember nehezen vált két helyszín között 20-30 év után. Én is 10 év után annyi kötődéssel rendelkeztem, ami nehézzé tette ezt. Sok akciót, programot sikerült Miskolcon megvalósítanunk közösen a diákokkal, a tantestülettel, a várossal. Én bízom abban, hogy itt Sátoraljaújhelyen is egy idő után, ha megismertük egymást és bizalmat szavaztunk egymásnak, akkor nagyon jó dolgok fognak közösen kialakulni.

Tudjuk, hogy pedagógus és iskolaigazgató is volt. Milyennek látja ma az egyházi iskolák helyzetét Magyarországon?

Szinte ugyanazokkal a nehézségi szintekkel küzd egy egyházi iskola is, mint egy állami, hiszen ugyanannak az államnak a törvényei szerint kell a katolikus iskoláknak is működniük. Ugyanakkor nagy lehetősége is van az egyházi iskoláknak, mégpedig az, hogy van tartásuk, hitből fakadó erejük, ami többleterő más iskolákhoz képest. Remélhetőleg az ittlévőknek – legyenek bár tanárok, diákok vagy szülők – van olyan szemléletük, amellyel jobban odafigyelnek a másikra. Ezeket kellene kiaknázni, hogy ne legyünk olyanok, mint más tanulók, dolgozók, hogy csak elrohanunk egymás mellett, és nem érdeklődünk egymás iránt, hanem úgy viselkedjünk, ahogy Jézus is tenné, ha ebbe az iskolába járna; meglátná azt, hogy kinek van öröme, bánata, odalépne a másikhoz és érdeklődne.

Miért lett katolikus pap?

Középiskolában vetődött fel először, de 18 évesen ez még nem volt kiforrott döntés. Tulajdonképpen időt adtam magamnak az egyetemmel. Két olyan érdeklődési kör volt: a zene és a természettudomány, amit tudtam folytatni. Ezért mentem a kémia–hittan tanár szakra, és folytattam a zenekari, zeneiskolai tevékenységeimet. Így öt év után jutottam annak a felismerésére, hogy katolikus papként tudnám elképzelni magam, ebben érzek a legjobban kihívást. Nagy kegyelem Isten részéről, hogy ez már 15 éve tart, és soha egy napig sem bántam meg.

Mit tart értékesnek a pedagógusokban és a mai fiatalokban?

Én nagyon tisztelem és becsülöm a pedagógusokat, mert a mai körülmények között nem könnyű helytállniuk, és nem túl sok megbecsülést kapnak ezért. Nemcsak anyagilag, hanem néha a szülők és a diákok részéről sem. Ha valamit üzenhetek, akkor először is azt, hogy nagyon tisztelem őket, és hogy talán jobban kellene rájuk vigyáznunk, jobban kellene értékelnünk őket, hiszen ők is emberek, akiknek örömeik, bánataik vannak, és akik ugyanúgy el tudnak fáradni, de ennek ellenére mindennap felkelnek, átkapcsolnak tíz perc alatt fejben egy másik csapatra. Osztályfőnökként pedig azon gondolkodnak, hogy hogyan tudnak több élményt, közös programot adni a diákoknak.

Hogyan érzi magát egy hónap elteltével Sátoraljaújhelyen?

Egyelőre jól, nagyon köszönöm. Keresem az összes feladatomat, ugyanis tíz falu tartozik a plébániához, rengeteg intézmény, amelyből csak egy, de nagyon fontos a Keri. Sajnos, nem tudok annyit jelen lenni egy-egy helyen, amennyit szeretnék, meg amennyit fontos lenne. De azért próbálom fölvenni a fonalat, és megismerni a személyeket, helyzeteket, lehetőségeket, és azokhoz hozzáadni valami többletet, amitől az ottaniak jobban érzik magukat, többet tudnak meg Istenről.

Hajdu Fanni 11. a V. István Katolikus Szakgimnázium és Gimnázium