100 éves a DVTK!

Diósgyőr-vasgyári tizenéves fiatalok 1909 végén határozták el, hogy labdarúgó egyesületet alakítanak. Megszerezték egy másik egyesület alapszabályát, majd egy ,,komoly felnőtt", egykori tanítójuk, Vanger Vilmos segítségét, közbenjárását kérték, hogy járjon le az egyesület alapítás minisztériumi engedélyének megszerzésében. Az alakuló közgyűlésen, 1910. feburár 6-án, a vasgyári munkásétteremben, 70 fő tagság ,,mondta ki" a labdarúgó egyesületet megelakulását, amely a Diósgyőr-vasgyári Testgyakorlók Köre nevet kapta. A piros-fehérek először az 1912/13-as pontvadászatban indítottak csapatot, és már első alkalommal bejutottak az északi kerületi döntőbe. Igaz, akkor még nem sikerült nyerni. Sikerült viszont a következő évtizedekben többször is. A diósgyőriek ugyanis az 1937-ig tartó időszakban tizenháromszor hódították el az elsőséget a kerületben. Sőt! Az 1924/25-ös bajnokság végén az országos döntő első körében a Ferencváros csak megismételt mérkőzésen tudta búcsúztatni a vasgyáriakat. A vidéknek akkor sem nagyon kedveztek, hiszen mindkét találkozót a Fradi otthonában rendezték meg…

Az első élvonalbeli

A diósgyőriek számára a harmincas évek végén az volt a cél, hogy bejussanak a Nemzeti Bajnokság legjobb csapatai közé. Ez végül 1940-ben sikerült, az első élvonalbeli szereplés tehát az 1940/41-es évad volt, ahol talán a bajnokság legnagyobb meglepetésének számított, hogy a diósgyőriek idegenben legyőzték 1:0-ra a Ferencvárost. Az NB-s időszak első nagy sikerét az jelentette, hogy az akkor már DIMÁVAG néven szereplő, és piros-kék színeket viselő együttes 1942-ben bejutott a kupadöntőbe, ahol 6:2-es vereséget szenvedett az FTC-től, de mint legjobb amatőr együttes elnyerte a Corinthian-díjat.

A következő évtizedekben a vasgyári alakulat (amely használta egy időben a Diósgyőri Vasas nevet is) többször visszacsúszott a második vonalba, de onnan mindig sikerült visszakapaszkodni a legjobbak közé.

A jubileumi siker

Az első kiugró sikert éppen akkor érte el az ismét DVTK néven harcoló csapat, amikor a klub fennállása ötvenedik születésnapját ünnepelte. Az 1959/60-as bajnokság végén az 5. helyen végzett Kiss Gábor együttese, és ezzel kiérdemelte a vidék legjobbja címet. Ez lehetőséget teremtett a nemzetközi kupaszereplésre is, a Diósgyőr 1960 nyarán, a Közép-Európa Kupában a Magyarország – Olaszország párharc keretében a Palermóval vívott két találkozót, idegenben 2:1-re győzött, hazai környezetben viszont 2:0-s vereséget szenvedett. Később még kétszer szerepelt a KK-ban a Diósgyőr: az 1967/68-as pontvadászatban a Crvena Zvezdától idegenben 3:0-ra kikapott, Diósgyőrben 3:1-re nyert, majd az 1970/71-es szezonban a Lokomotív Kassát otthon 2:0-ra verte meg, idegenben gólnélküli döntetlen született, a folytatásban pedig a Celik Zenica ellen Miskolcon még sikerült nyerni 1:0-ra, ám idegenben 4:1-es vereség következett.

A hatvanas években a DVTK másodosztályú csapatként harcolta ki ismét az MNK-döntőbe kerülést, igaz a fénykorát élő Győr 1965-ben 4:0-ra győzött a Népstadionban.

Az aranycsapat

A Diósgyőr igazi sikertörténete akkor kezdődött, amikor a hetvenes évek közepén Szabó Géza átvette a csapat irányítását. A DVTK folyamatosan csiszolódott, majd olyan sorozatba kezdett, amelynek köszönhetően úgy emlegették, mint a magyar labdarúgás fellegvárát. Az első nagy fegyvertény az volt, hogy 1977-ben a piros-fehérek elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát. A négyes fináléban az Újpesti Dózsát 4-1-re verték meg, s bár a Fradi 3-0-ra nyert, a Vasas elleni 1-0-s győzelem a klub fennállásának addigi legnagyobb sikerét jelentette. A kupát három évre rá ismét megszerezte a Diósgyőr, miután 1980-ban, a döntőben 3-1-re megverte a Vasast. Érdekesség, hogy egy év múlva ismét ez a két csapat találkozott egymással a kupadöntőben, de ekkor az angyalföldiek nyertek 1-0-ra. Közben a bajnokságban is egyre jobban menetelt a diósgyőri aranycsapat és az 1978/79-es pontvadászat végén a harmadik helyen zárt. A legendás bronzérem máig a klub egyetlen élvonalbeli bajnoki medálja.

UEFA, KEK

A DVTK a nemzetközi porondon is jeleskedett. Először a Kupagyőztesek Európa Kupájában, 1977-ben. A török Besiktas volt az első ellenfél és az első találkozót ugyan 2-0-ra megnyerte az ellenfél, ám a visszavágón a diósgyőriek kiütötték ellenfelüket. Az 5-0-s győzelem a klub történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzése. A második körben a jugoszláv sztárcsapat, a Hajduk Split várt a Diósgyőrre és az első találkozót Miskolcon 2-1-re sikerült megnyerni. A spliti meccs óriási izgalmakat és drámai küzdelmet hozott, végül tizenegyespárbajban jutott tovább a Hajduk.

1979 őszén az UEFA Kupa és a legendás nagy menetelés következett. Az első négy mérkőzését megnyerte a DVTK és ezzel egyedüli magyar klubként került a harmadik körbe. A Rapid Wient idegenben 1-0-ra, otthon 3-2-re győzték le a diósgyőriek, a Dundee Unitedet Skóciában szintén 1-0-ra, otthon pedig 3-1-re verték. Mindössze négy európai csapat mondhatta el magáról, hogy abban a szezonban addig százszázalékos teljesítményt nyújtott! Igaz a harmadik körben a Kaiserslautern már kemény diónak bizonyult (a németek Diósgyőrben 2-0-ra, otthon 6-1-re győztek).

A következő évadban ismét a KEK-ben szerepelt a DVTK, de a Celtic Glasgow elleni idegenbeli 6-0 után már csak visszavágni sikerült, a 2-1-gyel, de továbbjutni nem.

Válogatottakban

A nemzetközi porondhoz tartozik meg, hogy a nagyválogatottba 5 diósgyőri játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán) került be 1979 őszén, az olimpiai együttes pedig teljesen a DVTK-ra épült. Példátlan a magyar labdarúgás történetében, hogy egy válogatottban kilenc játékos szerepeljen egyetlen klubcsapatból. Márpedig a Lengyelország elleni diósgyőri selejtezőn így történt. Kilenc DVTK-játékos játszott azon a mérkőzésen (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán, Veréb, Oláh, Fekete és csereként Fükő). Az olimpiai csapat három meccset vívott Diósgyőrben, Romániát 3-0-ra, Lengyelországot 2-0-ra és Csehszlovákiát 3-0-ra verte meg, tehát még gólt sem kapott! Csak érdekességképpen, az olimpiai tornára a csehszlovákok jutottak ki a csoportból, és a moszkvai játékokon az elsőséget is elhódították.

Kimagasló nézőszámok

A DVTK 1984-ben kiesett és csak hét után sikerült visszakerülni a legjobbak közé. Ám visszatérvén, az NB I-be való szereplések során rendre Diósgyőrben volt a legmagasabb az átlag nézőszám éveken át. Így történt 1992-ben, egy évre rá 1993-ban, majd az 1997-es feljutást követő két évben is. A sorozat 2000-ben szakadt meg, akkor az országos sportlap statisztikája alapján csak a harmadik helyen ,,végeztek” a diósgyőri drukkerek, igaz annak a szezonnak a végén a csapat kiesett, a DFC pedig anyagilag ellehetetlenült.

Merthogy ekkor már így hívták az együttest. A DVTK szakosztályai ugyanis 1991 végén, 1992 elején önálló klubokká alakultak, így jött létre a DFC, amely Tornyi Barnabás irányításával hiába végzett például 1998 őszén a bajnokság harmadik helyén, a gazdasági társaság szinte folyamatosan a lét-nemlét határán egyensúlyozott, mígnem 2000 nyarán elérte végzete. A szurkolók azonban nem hagyták elveszni a diósgyőri labdarúgást és a hetedosztályban DVTK néven elindítottak egy csapatot. Szólt az induló, visszatértek a régi címerhez és az első találkozót 1500 néző tekintette meg. A Borsod Volán segítségével, és játékjogán néhány hónap múlva már a harmadosztályban szerepelt a DVTK, de nem sikerült kiharcolni a feljutást 2001-ben. Időközben megalakult a DVTK Kft., amely telephelyet cserélt a bőcsi labdarúgócsapatot üzemeltető gazdasági társasággal, így a következő bajnokságnak már a második vonalban vágott neki a csapat. Ám hiába volt a sokszor 6-7 ezres nézőszám, ismét jöttek az anyagi gondok és a kft. tönkrement… Ekkor egy újabb csoport Miskolcra költöztette a Monor Labdarúgó Kft.-t, ami később DVTK 1910 Kft-re változtatta a nevét és a másodosztályban szerepelt a 2003/04-es szezonban. Bár a csapat feljutó helyen végzett, a pályán elért teljesítményével jogot szerzett az NB I-es indulásra, azonban az eladósodott a gazdasági társaság nevezését nem fogadta az a bajnokság szervezője. A nyár aztán több befektetőjelöltet, és hihetetlenül kusza állapotot hozott. Előfordult, hogy két csapat edzett Diósgyőrben: a feljutást kiharcoló, de indulási joggal nem rendelkező, valamint az indulási jog birtokában lévő új formáció. Időközben ugyanis az NB I-es indulási joggal rendelkező Siófok FC Kft. Diósgyőrbe költözött, és DBFC, majd DVTK-BFC néven szerepelve kiharcolta a bennmaradást a 2004/05-ös szezonban. A Diósgyőr azóta DVTK néven az élvonalban játszik, és a centenárium évébe lépve a cél, hogy a jelenleg kieső helyen tanyázó együttes a tavasz folyamán megőrizze élvonalbeli tagságát.

Sike Gábor
(A cikk szerzője a megjelenés előtt álló, a diósgyőri labdarúgás történetét feldolgozó könyv egyik írója.)