A Diósgyőri Aranycsapat története: I. rész

A Diósgyőri VTK száz esztendős története során jó néhány kiváló, elismert szakember dolgozott a labdarúgócsapatnál. Sebes Gusztáv, aki korábban a világhírű Aranycsapat szövetségi kapitánya volt 1968 végén szaktanácsadó volt a DVTK-nál, de diósgyőri szakvezetői szerepvállalása előtt Bukovi Márton, Verebes József és Csank János is állt a magyar válogatott élén. Más csapattal szerzett bajnoki címet Bukovi (MTK), Csank (Vác, Ferencváros) és Verebes (Rába ETO, MTK-VM), de ugyanezzel dicsekedhet Jávor Pál is (Csepel, Újpest), míg Móré János a Szolnokkal, Tátrai Sándor a Ferencvárossal, Temesvári Miklós az Újpesti Dózsával, Pajkos János a Debreceni VSC-vel, Sisa Tibor a Budapest Honvéddal nyert Magyar (Népköztársasági) Kupát – a felsorolásból is kitunik, hogy mennyi sikeres szakember fordult meg Diósgyőrben. Ám egyikük sem ért el olyan nagyszeru eredményeket a DVTK trénereként, mint Szabó Géza, a bajnoki bronzérmes és kétszeres MNK-győztes vasgyári csapat vezetőedzője.

Az 1972/73-as kiírás végén a DVTK a 15. helyen végzett az NB I-ben, és kiesett az élvonalból. A klub és a labdarúgó-szakosztály vezetői 1973 nyarán úgy döntöttek, hogy egy ambiciózus, fiatal szakemberre bízzák a csapatot, és megkeresték a Salgótarjáni BTC erőnléti edzőjét, Szabó Gézát. A szakvezető így emlékszik a kezdetekre:

„A bajnokság végén az SBTC vezetőedzőjének, Moór Edének és nekem is lejárt a szerződésünk a tarjáni együttesnél. Éppen a Stécé évadzáró bankettjét ültük a salgótarjáni Beszterce étteremben, amikor nyílt az ajtó, és belépett egy motoros levélkézbesítő. Engem keresett, és egy táviratot nyújtott át, amelyben az állt, hogy hívjam fel telefonon a DVTK elnökét, Fügeczky Róbertet, aki egyébként évfolyamtársam volt a tanárképző főiskolán. A telefonban röviden elmondta, hogy miről is lenne szó, majd megbeszéltük, hogy másnap Miskolc és Salgótarján között félúton, a tardosi sporttáborban személyesen találkozunk. Ott aztán megegyeztünk abban, hogy a nyári szabadság letelte után Diósgyőrben megkötjük a szerződést. Június végén a Stadion étteremben volt az összejövetel, ahol azonban a csapat addigi edzője, Preiner Kálmán is megjelent. Kiderült, hogy a vezetők nem rendezték le egyértelmuen az edzőváltást, és Preiner is maradni kívánt a csapatnál, hiszen a szerződése még egy évig tartott. Kicsit kellemetlen volt a helyzet, de úriemberek módjára kompromisszumot kötöttünk, és kettős szereposztásban – Preiner Kálmán, mint vezetőedző, én pedig a segítőjeként – elvállaltuk az együttes felkészítését…”

Szabó Géza számára nem volt szokatlan ez a fajta munkamegosztás, hiszen az SBTC-nél négy évig pályaedzőként, egészen pontosan erőnléti edzőként dolgozott. Edzésmódszerének is nagy szerepe volt abban, hogy az 1969-ben még a kiesés ellen harcoló tarjáni együttes az 1970/71-es kiírásban – 7. helyezettként – a vidéki csapatok legjobbja lett, majd egy évvel később a harmadik pozícióban végzett az NB I-ben, és fennállása során először kilépett a nemzetközi porondra: 1972 őszén az UEFA-kupában indult.

Az SBTC-nél bevált edzésmódszereket Szabó Géza a DVTK-nál is alkalmazta, és ennek már rövid távon meg lett az eredménye: a Diósgyőr egy év alatt visszajutott az élvonalba.

A bajnoki rajt jól sikerült, az első hazai NB I B-s mérkőzésen a DVTK 2-0-ra legyőzte a győri MÁV DAC-ot. Szabó Géza ma is mosolyogva idézi fel a találkozóhoz kapcsolódó sztorit:

„A mérkőzés másnapján hallottam a városban, hogy akik kint voltak a találkozón, azt mesélték: a meccs előtt félórával az új edző kijött a pályára a játékosokkal, és bemelegítéskor úgy meghajtotta őket, hogy azt hitték, elmarad az összecsapás, helyette edzés lesz…”

A diósgyőri publikumnak újdonság volt ez a fajta intenzív, az edző által vezényelt közös bemelegítés. A játékosoknak is meg kellett szokniuk néhány olyan módszert, amellyel korábban nem találkoztak, a nagyobb változások azonban még csak ezután jöttek. A tavaszi szezon elején Preiner Kálmán nézteltérésbe keveredett a vezetőkkel, majd betegállományba vonult, és ettől kezdve – bár a korabeli meccstudósításokban Preiner neve szerepelt hivatalosan edzőként – a gyakorlatban Szabó Géza látta el a vezetőedzői teendőket. A csapat egyre jobban futballozott, és nagy fölénnyel nyerte meg – a második helyezett, így ugyancsak feljutó Békéscsaba előtt – az NB I B-t.

„Az egyik legemlékezetesebb meccsünket Komlón játszottuk. A hazaiak is a feljutásért küzdöttek, és a rangadón 2-0-ra elhúztak. Már nem volt sok hátra, amikor Udvarev szépített. Ezután Horváth Bandi összefejelt az egyik komlói védővel, és amíg ápolták az oldalvonal mentén, addig szabálytalanság történt az ellenfél tizenhatosának előterében. Bandi jelezte, hogy ő szeretné elvégezni a szabadrúgást. Félig bekötött fejjel beszaladt a pályára, nekifutott a labdának, és bebombázta azt a kapuba. Rendkívül fontos pontot sikerült így szerezni Komlón!”

A feljutásnak köszönhetően a vezetők a szezon végén két éves szerződést kötöttek Szabó Gézával, a szakember pályaedzője a volt remek játékos, Csányi József lett.

Folytatjuk!

- T. Szabó Gábor -

 Forrás: Észak-Magyarország

 Kapcsolódó cikkek:

• A Diósgyőri Aranycsapat története: I. rész
  A kezdetek: bajnoki cím az NB I B-ben. Szabó Géza emlékezik a Diósgyőri VTK futballcsapatának legszebb időszakára.
• A Diósgyőri Aranycsapat története: II. rész
  
  A fiúk megismerkednek az ólommellénnyel. Szabó Gézának, a Diósgyőri VTK aranycsapata vezetőedzőjének visszaemlékezése.
• A Diósgyőri Aranycsapat története: III. rész
  Rezgett a léc, de maradt az edző. Szabó Gézának, a Diósgyőri VTK aranycsapat vezetőedzőjének visszaemlékezése.