Az MLSZ-ben az államtitkár

Immáron tíz esztendeje vezeti az NB II-es labdarúgócsapatot fenntartó klubot, tisztségét államtitkári kinevezése után is megtartotta. A múlt vasárnapi, Mezőkövesden rendezett bajnoki mérkőzés szünetében válaszolt kérdéseinkre.

- Kormánytisztsége mellett lehet egyesületi vezető?
Tállai András: Igen, a kettő között nincs összeférhetetlenség. A törvény szerint polgármesteri munkát nem vállalhatok és alapítványoknál  tisztségviselői funkciót sem tölthetek be.

- Hány éve „bábáskodik” a futballistáknál?
Tállai András: Jubilálok, mert éppen huszontöt! Voltam már minden a klubnál: gazdasági vezető, szakosztályvezető, ügyvezető, sőt sokáig a tudósításokat is én adtam le a megyei napilapnak. Imádom a sportot, a labdarúgást, ezért polgármester koromban sem láttam okát annak, hogy hátat fordítsak ennek a sportágnak. A napokban pedig a Magyar Labdarúgó Szövetségtől kaptam felkérést arra, hogy legyek a fair play bizottság tagja. Két klub javasolt és igent mondtam, így már személyesen is sokat tehetek a még sportszerűbb „légkör” megteremtése érdekében.

- Társadalmi elnökként mi a feladata?
Tállai András: Elsősorban azt, hogy tartsam egyben a klubot, gyűjtsem magunk köré a segítőkész embereket, vegyem ki a részem az anyagi háttér előteremtéséből, a létesítmény fejlesztéséből, az egyesület jövőképének „megrajzolásából” és így tovább, vég nélkül.

- Most, hogy államtitkár, bizonyára jobban nyílnak az ajtók és a pénztárcák ön előtt!
Tállai András: Ezért önmagában öt forinttal sincs több pénzünk. A helyzetünk azért javult, mert ennek a magyarországi viszonyok között is csak kisvárosnak számító településen NB I-es férfi kézilabda csapatot működtetünk, aztán már országszerte mindenki felfigyelt labdarúgóink kiváló szereplésére.

- Mezőkövesdről Budapestre költözött, ennek ellenére mégis ott van minden „kilométerkőnél”...
Tállai András: Minisztériumi és parlamenti munkám nagyon leköt, sokszor időzavarban vagyok. Hét végéimet azonban, ha csak lehet, itthon töltöm, így természetes, hogy meccseinkre kijárok, sőt olykor idegenbe is elmegyek. A bőrömből sem bújtam ki: kritizálok és dicsérek, kommentálok és bíztatok. Most éppen nagyon örülök, mert a fiúk hetek óta remek teljesíménnyel örvendeztetnek meg. Azóta különösen megnőtt az ázsiójuk, hogy Diósgyőrben győzték le a DVTK-t.

- Mezőkövesd minek köszönheti, hogy megyénk egyik sportfellegvárává nőtte ki magát?
Tállai András: A városvezetés hozzáállásának és a közösség sportszeretetének. Az önkormányzat biztosítja a hátteret, a kluboknál rátermett vezetők ügyködnek, a szakmát viszik a képzett és lelkes trénerek, a játékosok tudják a dolgukat, a nézők pedig honorálják az erőfeszítéseket. Ezt hívják összefogásnak, ezért jönnek az eredmények.

- Árulja el, hogy hány támogatója van a labdarúgóknak és a kézilabdázóknak?
Tállai András: Mindkettőnek úgy nyolc, tíz. Átfedés nincs közöttük. Vagyis kisebb-nagyobb összegekkel együttesen mintegy húsz vállalat és gazdasági társaság járul hozzá a két sportág munkájához. Mit jelent ez a számok „nyelvére” fordítva? Mezőkövesd éves büdzséjének két százalékát, vagy ha úgy tetszik, a helyi adóbevételek nyolc százalékát kapják a focisták és a kézisek. Ez az összeg most 60 millió forintot jelent.

- Amíg ön volt Mezőkövesd polgármestere, „fazont szabhatott”, most azonban már nem szólhat bele sem az önkormányzat sportkoncepciójának kidolgozásába, sem a támogatások szétosztásába!
Tállai András: Az utódom, dr. Fekete Zoltán hozzám hasonló szemlélettel tekint a testkultúrára és a versenysportra. Többször is beszéltünk és egyeztettük elképzeléseinket. Számomra nagy megnyugvást jelent, hogy hasonló nézeteket vallunk, így tovább fejlődhet a város látványsportja, az önkormányzat ugyanis nem engedi el a településnek hírnevet szállító labdarúgók és kézilabdázók kezét.

- Kolodzey Tamás -