Interjú Veréb Györggyel, a DVTK kapusedzőjével

Érthetően nem volt boldog, amikor véget ért a mezőkövesdi mérkőzés. Aztán az öltözőfolyosón sétálgatott, ezalatt a percek teltek, majd jött a ,,nagy hír”:  a Nyíregyháza veszített, és ,,életének csapata” – amelyet két év megszakítással 43 esztendeje szolgál – megszerezte az első helyet az NB II Keleti csoportjában, és visszajutott az NB I-be. Szombaton, a bajnokavatás után veszélgettünk a diósgyőri kapuslegendával, Veréb Györggyel.

- Most, elsőnek csak ez az egyszerű kérdés jön: milyen bajnoknak lenni?

Veréb György: - Ezt elmondani nem lehet, bár még egy kicsit a játékvezetői döntés hatása alatt vagyok. Itt vannak a szurkolók, akiknek rengeteget köszönhetünk... és... tényleg nem tudok szóhoz jutni... Boldogsággal tölt el ez az érzés, az, hogy 37 év után ismét bajnokságot nyert a Diósgyőr. Nem gondoltam volna akkor, az akkori csapat tagjaként, hogy ilyen hosszú idő fog eltelni, hogy ezt 61 és fél évesen át fogom élni... Tényleg mindenki azért dolgozott, hogy lefaragjuk a hét pontos hátrányt, amiről az elején talán nem is gondoltuk, hogy sikerülhet...

- Kicsit tekerjük vissza az idő kerekét. Mi maradt meg a 73/74-es csapatból, a szereplésből?

Veréb György: - Egy porcműtét után voltam éppen, és csak október közepén, a Kecskeméti SC ellen tudtam visszatérni a kezdőcsapatba. Az előző szezonban a 15., kieső helyen végeztünk az NB I-ben, de Preiner Kálmán edző, illetve a két gyár és az egyesület vezetése azt határozta meg célként, hogy egyből jussunk vissza. A csapat magja együtt maradt, Vass és Sikora fejezte be az aktív játékot. Egy ponttal lettünk elsők, a Békéscsabát előztük meg.

- Lehet bármilyen párhuzamot vonni az akkori, valamint a mostani DVTK között?

Veréb György: - Mindenki egyet akart, mindenki ugyanazért a célért küzdött. A vezetőedző azon volt, hogy jó légkört teremtsen, úgy, ahogyan most Benczés Miki és meg volt a nyugodt anyagi háttér, miként ebben a bajnokságban is. Ezek sokat számítanak, mert ebben az esetben egy játékos arra koncentrálhat, ami a dolga.

- Kapusedzői szempontból hogyan lehetne értékelni az évadot?

Veréb György: - Kétfelé kell osztani, őszre, és tavaszra. Az ősszel jóval gyengébb volt a csapat védőmunkája, ezért sok gólt kaptunk. Tavaszra azonban ezen a téren is nagyon jól összeállt a társaság, amibe beletartozik természetesen az is, hogy Rados kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtott. Giák Tamás standard kapus lett az NB II-ben, a Bőcs színeiben, megragadta ott a lehetőséget. Így viszont szükségünk volt valakire Rados mögé, olyanra, aki formahanyatlás, sérülés esetén bevethető. Így került a képbe Tajti Norbi, akiben nem csalódtunk.

- Játékosként, a klubnál dolgozóként több sikerben volt része. Vágyik még valamire?

Veréb György: - Megbecsülöm azt, hogy ebben a korban ismét NB I-es kapusedző lehetek. Pontosan nem tudom, de szerintem korelnök leszek ebben a tekintetben. Mit is kívánhatnék ezeknek a srácoknak? Azt, hogy legyenek ugyanúgy érmesek, mint ahogyan mi voltunk annak idején, a medál lehet fényesebb a bronznál, és legalább annyiszor nyerjenek Magyar Kupát, mint mi.

- Ön szerint kapust kell igazolnia az immár ,,élvonalas” DVTK-nak?

Veréb György: - Szerencsés helyzetben vagyok, mert Rados NB I-es szintű. Tajti Norbi viszont csak kölcsönben van nálunk, s ha viszszamegy a csapatához, akkor kell Rados mellé valaki. De hadd említsek meg két fiatal fiút: a saját nevelésű, 18 éves Rakaczki Bencét, aki már ott kopogtat a nagycsapat ajtaján, és a 16 esztendős Ragályi Róbertet, aki már edzett velünk. Szép jövő előtt állnak.

ÉM-MI

Kapcsolódó cikkek: