Tempója felülmúlta a legmerészebb álmait

Miskolc - Az egykori FIFA-jelvényes miskolci futballbíró 2016 szeptemberétől él az ötödik kontinensen. Interjú: Fábián Mihállyal, aki Miskolcról indulva rövid idő alatt szinte példátlan karriert futott be Ausztráliában

Fábián Mihály mindössze huszonkét éves volt, amikor az NB I-es keret tagja lett, öt esztendővel később pedig már nemzetközi mérkőzéseket is dirigálhatott. Korai visszavonulása után gondolt egy merészet és meg sem állt Ausztráliáig. Háromhetes nyári szabadságát itthon tölti, és készséggel válaszolt kérdéseinkre.

Itthon nagyívű pályát futott be. Legszebb emlékei?

A játékvezetés révén negyvenhárom országban fordultam meg, sok helyen többször jártam, Katarban például ötször voltam. Legrangosabb megbízatásomat 2011. május 28-án kaptam Londonban: a Wembley stadionban rendezett Barcelona – Manchester United Bajnokok Ligája döntőjében alapvonali játékvezetőként dolgoztam. Utána még tartalékként és alapvonaliként kétszer lehettem részese BL-elődöntőknek: 2012-ben és 2013-ban működhettem a Real Madrid – Bayern München és Bayern München – Barcelona meccseken. Az ezektől kisebb jelentőségű összecsapásaimat felsorolni sem tudom, olyan sok volt.

Hogyan került Ausztráliába?

Csak annyi történt, hogy változtatni akartam az életemen. Felvételt nyertem Melbourne-be, egy sportmenedzserképző iskolába, ahová beiratkoztam és már a diplomámat is átvettem.

Most hová és kihez köti a főállása?

Victoria állam labdarúgó-­szövetségéhez, melynél én vagyok a játékvezetők operációs koordinátora. A munkakört 2017 márciusában, pályázati úton nyertem el. Több mint ötvenen jelentkeztek, így a kiválasztás több fordulóban történt. Nem tagadom: rendkívül jó érzés volt ebben a versenyhelyzetben, magyarként, azaz külföldiként, célba érnem. A victoriaival párhuzamosan az Ausztrál Labdarúgó Szövetségnél pedig az elit játékvezetők szakmai felkészítéséért felelős vezető vagyok.

Hogyan került kapcsolatba az Ausztrál Labdarúgó Szövetséggel?

Luke Brennan, Victoria állam labdarúgó-szövetségének főállású játékvezetői menedzsere ajánlására. Történt ugyanis, hogy elküldte az ellenőri jelentéseimet az Ausztrál Labdarúgó Szövetség játékvezetői menedzserének, Ben Wilsonnak, akinek a figyelmébe ajánlott. Tavaly áprilisban személyesen találkoztunk, elbeszélgettünk, majd megadta nekem a lehetőséget arra, hogy a nagyon szigorú vizsga letétele után a kontinentális bajnokságban is bizonyíthassam a képességeimet.

Ön pedig élt a bizalommal?

Igen, hiszen 2017 szeptemberében az Ausztrál Labdarúgó Szövetség munkaszerződést ajánlott nekem. Ennek értelmében az elit, azaz a profi játékvezetők szakmai felkészítéséért felelős vezetőségi tag vagyok. Ez a beosztás magával hozta, hogy gyakran ellenőrizhettem az első ligában. A keret tagjai közül magasan a legtöbbször, többek között a bajnoki döntőt is rám bízták.

Ezt minek köszönhette?

A küldést nem én állítom össze, ezért erre nem tudom a választ, csak sejtem. Az egyik profi játékvezetőnk, akinek a felkészítéséért felelek, megkapta a döntőt, valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy én lehettem az ellenőre. Ez volt a Newcastle – Melbourne Victory találkozó.

Jó jegyet adott?

Ausztráliában osztályzat nincs, a részletek pedig ott sem publikusak. Annyit mondhatok, hogy értékelésünknél a játékvezetés lényegi területeinek paramétereit vesszük figyelembe.

A szezonban hány kontinentális bajnoki találkozóra delegálták?

Manapság egy kattintás is elég ahhoz, hogy a gép mindent „kidobjon”. Ötvenkét mérkőzésen ellenőriztem a játékvezetőket. Ebben volt helyszíni és televíziós „megfigyelés” is. Utóbbi, mármint a televíziós ellenőrzés, Magyarországon teljesen ismeretlen fogalom.

Szabályoktatást tart-e? Hiszen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei testületben is „tanított”.

Akik ismernek, tudják rólam, hogy a szabályokkal történő foglalkozás, az elméleti képzés számomra az egyik legkedvesebb terület. Odakint rendszeresen kell szerveznem szakmai továbbképzéseket az elit játékvezetőknek. Mivel a szakmai programért és az előadásokért vagyok felelős, így rutinszerűvé vált számomra az oktatás. Januárban meghívást kaptam Brisbane-be, a Queensland állami játékvezetők évi szemináriumára, amelyen több mint háromszáz játékvezetőnek tartottam hosszú elő­adást. Néhány héttel később Melbourne-ben, a Victoria állami szemináriumon pedig mintegy háromszázhúsz játékvezető számára prezentáltam továbbképzést.

Mire lenne szüksége ahhoz, hogy FIFA-ellenőrként is tevékenykedjen?

Jelenleg az aktuális feladataimra koncentrálok, ezek alaposan lekötnek. Természetesen, ha a jövőm és a sorsom úgy alakul, akkor minden lehetőségre, így erre is nyitott vagyok. Akárcsak a hosszú távú ausztrál tartózkodásomra is.

Milyen tanácsokkal szolgál azoknak, akik Önhöz hasonlóan szintén ott szeretnének érvényesülni?

Tanácsokat nem tudok adni, minden az adott személytől függ. A mai világban bárki bármivel megpróbálkozhat, persze jártasság és szorgalom nélkül semmi nem képzelhető el.

Nyilván Ausztráliában sem könnyű letelepedni és munkát vállalni.

Ez így van. A legfontosabb a nyelvtudás, aztán nagy előnyt jelent a megfelelő végzettség és a szakmai múlt. Ha mindezek megvannak, már „csak” kitartásra és türelemre van szükség.

Könnyen befogadják a külföldieket?

Órákig beszélhetnék a barátságos ausztrál emberek pozitív hozzáállásáról és segítőkészségéről. A személyes példámat mondom: engem nagy szeretettel fogadtak.

Lassan két esztendeje él Melbourne-ben. Elégedett a kinti karrierjével?

Nagyon tervszerűen élem az életem. Minden apró, ha úgy tetszik, részletkérdést mérlegelek, előre kiszámolom az engem érő várható hatást, de az a tempó, ahogyan haladok előre, a legmerészebb álmaimat is maximálisan felülmúlta.

Az ön esetében számított-e a sportmúlt és a kapcsolatrendszer?

Összeköttetés Ausztráliában nem feltétlenül szükséges, és én sem erre építettem a jövőmet. Esetemben annyi történt, hogy megkaptam Victoria állam játékvezetői menedzserének elérhetőségét. Innentől kezdve pedig teljesen egyedül, mindenféle külső segítség nélkül tevékenykedtem és léptem előre a ranglétrán. Az persze igaz, hogy rengeteget jelentett a nemzetközi játékvezetői szakmai múltam.

Érkezése előtt vagy után „lekáderezték”?

Erre nem volt szükség. Az internet világában szinte minden adat, szám, történés bárki számára könnyen elérhető. Akár az UEFA, akár a FIFA vagy az MLSZ honlapján elolvashatták az önéletrajzomat, látták a végzettségeimet, a nyelvtudásomat, a meccsekre szóló küldéseimet.

A magyar állampolgárság jó ajánlólevél Ausztráliában?

Nem csak ott. Ezt számtalanszor tapasztaltam a világ minden szegletében, ahol megfordultam. Az ötödik kontinensen, ahol úgy ötven-hatvan ezer magyar származású ember él, különösen jó hírünk van. Érkezésem utáni első benyomásom is erről győzött meg, ugyanis nagyon szívélyesen fogadtak.

Van-e Ausztrálián olyan jellegű migrációs nyomás, mint itt, Európán?

A világból nagyon sok ember szeretne ebbe a hatalmas országba menni. A bevándorlási szabályok szigorúak és véleményem szerint ez a tendencia folytatódni fog, további szigorítások lesznek.

Magyar léptékkel mérve milyenek ott a megélhetési feltételek? Gondolok a lakhatásra, a közlekedésre, az élelmiszerek árára.

Nagyon sok országban jártam hivatalosan és turistaként is, így vannak ismereteim és összehasonlítási alapjaim. A jövedelem, továbbá az ár-érték arány szempontjából Ausztrália a világ egyik legélhetőbb helye.

Hogy áll az ország felfedezésével?

A munkámból eredően, a labdarúgás és a játékvezetés által, nagyon sokat utazom az országon belül. Melbourne mellett több gyönyörű városban jártam. Néhány a teljesség igénye nélkül: Sydney, Adelaide, New­castle, Brisbane.

Itthoni barátai meglátogatták-e már?

Még nem, nyilván az óriási távolság miatt. Természetesen hiányoznak a barátaim, de köszönhetően az internetnek, sokukkal élő kapcsolatot tartok fenn.

Honvágy gyötri?

Szerencsés típus vagyok. Mivel egész életemben utaztam, ezt a sok embernek súlyos problémát okozó kérdést az átlagtól könnyebben tudom kezelni.

Van-e még valamilyen kapcsolata a magyar labdarúgással?

Hivatalosan nincs. A műfajban dolgozó volt kollégáimmal és a sportbarátaimmal természetesen rendszeresen beszélek.

Követi az itthon zajló eseményeket?

Elsősorban a kinti életemre koncentrálok, de természetesen igyekszem jól informált lenni, már ami az itthoni dolgokat illeti. Mindig szakítok időt arra, hogy figyeljem a hazai történéseket.

Kint mivel tölti a szabadidejét?

A két munkahelyemnek köszönhetően gyakorlatilag nincsenek „felesleges” óráim. Amennyiben mégis akadnak, akkor igyekszem kikapcsolódni és túrázni.

Három hétig lesz itthon. Mire elég ez az idő?

Szinte „semmire”. Prioritási sorrendet állítottam fel: rengeteg elintéznivalóm van, közben személyesen találkozom a barátaimmal. A múltamat soha nem fogom megtagadni, és a számomra fontos embereket sem felejtem el. 1994-ben a miskolci körzetben Geró Gábornál vizsgáztam, a legnagyobb sikereimet pedig Pecze István megyei elnöksége alatt értem el, miközben szinte gyerekként sokat tanultam a társaimtól, például Csorba I. Lászlótól és Horváth Gábortól. Természetesen velük is összefutok itthon.

- Kolodzey Tamás -

Fábián Mihály

Életkora: 38 év

Végzettsége: egyetem

Foglalkozása: közgazdász, rekreációs sportmenedzser

Nyelvtudása: angol felsőfok, eszperantó felsőfok, német középfok

NB I-es meccseinek száma: 156

FIFA-kerettagsága: 2007–2015

Nemzetközi küldései: 103 delegálás