(Hatvannégy)Kockás gondolatok

Gyimesi Zoltán nemzetközi

nagymester hosszú évekig

szerepelt a Miskolci SSC NB I-es

együttesének színeiben.

Többszörös magyar csapatbajnok

és olimpikon, nagy

tudású, közvetlen,

barátságos fiatalember.

Amikor megismertem, még nem volt mobiltelefon

és internet sem. Legalábbis

Magyarországon nem. Akkoriban,

legkevesebb tizenöt évvel ezelőtt, ha

róla akartam írni, vezetékesen

kellett hívnom. Olykor napokig nem értem

el, mert éppen valahol szerepelt,

korosztályos világversenyekre

járt, majd a hazai felnőtt porondon

vált egyre erősebbé. Amikor

Miskolcra került, szinte gyerek volt.

Nagyon könnyen kommunikáltam vele, mindig

kimerítően felelt. Sok cikket írtam

róla, s ezeket az írásokat nem is

olyan régen a klub legendás

vezetőjénél, Zavatkai

Lászlónál vehettem

ismét szemügyre. Én ugyanis egyiket

nem tettem el, nem őriztem meg egyet sem - azt sem

tudom, hogy Gyiminél vannak-e

ilyen „levonatok”?

Zoli az egyik kedvenc hazai

nagymesterem, mindig örülök, ha

látom. Szerencsére gyakran látogat

el hozzánk: itt volt a napokban rendezett

Kazincbarcika-Zalaegerszeg NB I-es

találkozón, aztán tavaly

kommentátora volt a

Lékó-Carlsenrapidsakk fesztiválnak, de felbukkant a

korosztályos magyar

bajnokságokon is. Nem is olyan régen

kimaradt a válogatott keretből, így

Drezdában nem beszélgethettem

vele. Az olimpiai csapatból való

mellőzését fegyelmezetten vette

tudomásul, azt mondta, hogy akiket

beválogattak, pillanatnyilag jobbak voltak

tőle. Nagyon remélem, hogy hamarosan

megfordul a széljárás és a

már évek óta Budapesten

élő Gyimesi Zoli is

újra a csapat tagja lesz. Abban ugyanis egy

pillanatig sem kételkedem, hogy ezt kiharcolja

magának.

Már említettem az internetet, korunk

„áldásos pestisét”.

Csak néhány sportolóval

állok napi-heti levelezésben és ez

így van rendjén. Baráti

szálak nélkül ugyanis senki nem

nyílik ki, senki nem fog a géphez

ülni. Számomra öröm, hogy

Gyimesi megtisztel, rendre megosztja

velem gondolatait, beszámol külföldi

szerepléseiről, hazai

eredményeiről. Mindig megírja, ha

elutazik, aztán hazaérkezése

után beszámol nekem: hol járt, mit

ért el, mit nézett meg? Tavaly, amikor

Pekingben járt, még

pólót is kaptam tőle, majd

viszonozom valamilyen jó kajával, ha erre

jár. Most éppen Párizsba

készül, vagy talán már ott is

van, a gépemen ugyanis napok óta nem

találok olyan levelet, amelyik tőle

származik. Ha hazajön, akkor biztosan

bepótolja, úgy, mint ahogyan eddig tette.