(Hatvannégy)Kockás gondolatok

Persze nem csupán a két említett

városban (klubban) szembesülnek a

nehézségekkel, megyénk

legtöbb egyesületénél

hiánycikk az éltető

„oxigén”. Ezért

állandóan hangsúlyozom: új

utakra kell lépni, nagy szükség van

az ötletekre, az eredeti megoldásokra.

Muszáj olyan találmányokkal

előállni, amelyekkel más még

nem kopogtatott. Az a nagy kérdés:

hogyan, miképpen és persze kinek lehet

eladni a sakkot? Bált már

szerveztünk, mecénási

szerződést aláírtunk,

reklámot kiajánlottunk,

kezdőlépést eladtunk, termet

szereztünk, ajándékot

kértünk, tárgyjutalmat

kikönyörögtünk,

pályázatot gyártottunk. Mi

jöhet még? Az esztendő vége

felé jelentkezhetünk egy takaros

kiadvánnyal. Ebben írhatunk

támogatóinkról,

népszerűsíthetjük

tevékenységüket, közben

bemutathatjuk legeredményesebb

versenyzőinket, szakosztályainkat,

csapatainkat – persze csak úgy, hogy

bevételeink jóval meghaladják

kiadásainkat. Olyan világot és

időket élünk, amikor

kizárólag azok a sportvezetők

boldogulnak, akik képesek megfelelni a mai kor

kihívásainak.

Ha május, akkor Villamosenergia-ipari

Sakktalálkozó. Immáron

negyvenedszer, most is a Balatonon,

közelebbről a festői

szépségű Füreden.

Tudomásom szerint más szakmák nem

ápolják, vagy nem tudják

ápolni a hagyományokat, ezért

köszönetet kell mondani azoknak a

szolgáltatóknak, amelyek évek,

évtizedek óta hajlandók

biztosítani a feltételeket. A

három napos eseményen sem felejtem majd

el népszerűsíteni a

Lékó-pluszt, felhívom

a figyelmet a világbajnok Anand

érkezésére, a baráti

beszélgetéseken pedig vázolni

fogom megyei szövetségünk terveit. Az

NB III-as bajnokság (több megye

összefogásának) gondolatát, a

határon túli csapatok

bevonását, a polgármesterek

megnyerését, a

társelnökök és tiszteletbeli

tagok megválasztását, a szponzori

vacsorákat. Természetesen én sem

hordom a zsebemben a bölcsek kövét,

ezért az esti eszmecseréken azt is

igyekszem megtudakolni: mások hogyan

„csinálnak” pénzt? Tanulni

nem szégyen, sőt egyenesen

kötelező. Ha nagy

erőfeszítésekkel sikerül talpon

maradnunk, egy-két éven belül minket

is magával ragadhat a várva várt

fellendülés.

- Kolodzey Tamás -