Marci azért gyakran megtréfálta Mirnijt

A vereség ellenére bátran kijelenthető, hogy Fucsovics Márton volt a fehéroroszok elleni párosmeccsen a mezőny legjobbja.

„Én játszom a párost Kornéllal” – írta péntek esti üzenetében Fucsovics Márton. Ebben elvileg semmi különöset nem közölt, hiszen eredetileg is ő és Bardóczky Kornél volt kijelölve a fehéroroszok elleni Davis Kupa-mérkőzés középső versenynapjára. Csakhogy a csere lehetősége adva van, és mivel az első nap után nem a nem is annyira titkon remélt 2–0-s magyar vezetés volt az állás, hanem 1–1, ezért talán egyesek fejében megfordulhatott, hogy a magyar csapat benjáminja helyén valamelyik rutinosabb harcos jut szerephez.

Hornok Miklós csapatkapitány azonban bízik a nyíregyházi versenyzőben, hiszen a két évvel ezelőtti amerikai nyílt teniszbajnokságon a szeme láttára szerzett páros bajnoki címet a junior mezőnyben. És ami azt illeti, azzal, hogy Hornok Miklós szombaton élete első hazai DK-meccsére is bizalmat szavazott Marcinak, cseppet sem égette meg magát, sőt…

Az NYVTC játékosa a megilletődöttség legkisebb jele nélkül teniszezett, mintha a háló túloldalán egyszemélyben nem is négyszeres páros Grand Slam-bajnok, a maga felségterületén, tehát salakon (idén a Roland Garrost is megnyerte ebben a műfajban) játszó, a páros világranglista egykori rangelsője, jelenlegi harmadikja, egyéniben pedig a világ egykori tizennyolcadik legjobbja, Makszim Mirnij és a momentán 153. helyen posztoló Uladzimir Ignatik állt (mit állt, a két fehérorosz „medve” szabályosan eltakarta a kilátást a magyarok elől, ha felléptek a hálóhoz) volna, hanem mondjuk nevelőklubja, a Tálentum TC cseppségeivel iskolázna. Marci magabiztosan hozta a szerváit, 4:5-nél a szettben tartotta a mieinket – sajnos, mindez Bardóczkynak 5:6-nál nem sikerült, így elúszott a nyitó játszma.

És ez így ment még két szetten keresztül. Jó volt nézni, ahogy a tenyeres oldalon játszó Fucsovics röptecsatát nyer Mirnij ellen, akit gyakran kiszervált, vagy szabályosan lelőtt a pályáról. A nyíregyházi legény az első kilenc adógatójátékát mind-mind hozta (a végére tizenháromból tizenegyre módosult a mérleg), a két győztes tie-breakban is fontos szerepet játszott. Úgy vezettek a magyarok 2:1-re, hogy egyetlen egyszer sem brékeltek (igaz, az ellenfél is csak egyszer) – mi több, a meccs első 37 játékában csak egyszer fordult elő adogatás-elnyerés.

A negyedik etapra láthatóan elfáradtak a mieink, de újabb Fucsovics-részsiker: a szépítés az ő szervajátéka közben jött össze. Következett a döntő szett, amely 1:1-nél, Marci adogatásakor dőlt el, méghozzá úgy, hogy Bardóczky két könnyűnek tűnő röptét a hálóba küldött, majd outra akart engedni egy végül vonalon belül landolt labdát. Miként addig, a hátralévő időben sem sikerült megbrékelni Mirnijéket, de így is szólt a vastaps a mieinknek. No, meg az elismerés Marcinak, a lelátó népe ugyanis úgy vélekedett, hogy ezen a meccsen Fucsovics volt a mezőny legjobbja.

– Tényleg ezt mondták? – kérdezett vissza a 19 éves versenyző, amikor szembesítettük a véleménnyel. – Örülök neki, hogy így viszonyult a játékomhoz a lelkes publikum, a vereség viszont nagyon elszomorít. A negyedik szettre sajnos elfáradtunk a nagy hőségben, brék nélkül pedig nagyon nehéz meccset nyerni. Talán nem túlzás, ilyen szintű mérkőzést még nem játszottam, de nem izgultam, és úgy érzem, nem lógtam ki a mezőnyből. A szerváim sokáig jól mentek, ennek örülök. Mirnij? Remekül adogatott, de nem ritörnözött valami jól, gyakran sikerült megtréfálnom. Bízom az egyénit játszó társaimban, hogy megfordítják az állást.

Davis Kupa

Euro-afrikai II-es zóna, a rájátszásért

Magyarország–Fehéroroszország 1–2 (két nap után)

Kellner–Ignatik 6:7, 4:6, 7:5, 6:1, 5:7.

Balázs A.–Betau 6:2, 6:1, 7:5.

Bardóczky, Fucsovics Márton–Ignatik, Mirnij 5:7, 7:6, 7:6, 1:6, 4:6.