Már a saját útjukat járják

Miskolc - A Miskolci Judo Clubnak évi ötmillió forintra van szüksége az eredményes munkához.

A hír, mely szerint megalakult a Miskolci Judo Club, a meglepetés erejével hatott. Sokan nem értették, hogy az MVSC és ennek sportiskolai „változata”, az MVSC-MISI mellett miért kell újabb egyesületet létrehozni, a személyi és az anyagi erőket szétforgácsolni?

– Kényszerűségből! – felelte érdeklődésünkre Flórusz János, az MJC elnöke, aki 1972-től versenyzőként, majd edzőként negyven esztendeig szolgálta az MVSC-t. – Ami először személy szerint engem illet: anyagilag ellehetetlenültem a zöld-fehéreknél, hosszú ideje nem kaptam fizetést és megelégeltem a tartozásokat, javasoltam, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a szerződésemet. A válás másik oka szakmai volt: arra kaptam utasítást, hogy adjam át az ifiket és a serdülőket Illyés Miklósnak és Kálmán Tibornak. Erről tájékoztattam a gyerekeket, akik közölték, hogy akkor inkább vége: vagy maradnak nálam, vagy befejezik pályafutásukat. A kicsik természetesen beszéltek szüleikkel, majd egységesen jutottak erre az elhatározásra. Volt néhány erőtlen próbálkozásom, vagy inkább megbeszélésem a Miskolci Sportiskola első számú vezetőjével is, de ezek után kiderült, hogy a sportolók egyben tartása csak akkor képzelhető el, ha vesszük a sátorfánkat és magunk irányítjuk tovább a saját sorsunkat.

Bérelt termekben

Az új klubban Flórusz Jánoshoz, Nagy Lászlóhoz és Szigeti Tündéhez immáron hatvanöt gyerek tartozik. Az MJC-ben diák A, B és C, valamint serdülő, ifjúsági és junior sportolókat képeznek.

– Három iskolai tornatermet bérlünk – vette át a szót Nagy László, a klub elnökhelyettese. – Tagjaink a Kazinczy, a Görög Katolikus és a Szilágyi Dezső Általános Iskola tornatermében dolgoznak. Szereztünk szőnyegeket, néhányat kölcsönbe kaptunk, de ugyancsak néhány tatamit bérlünk, vagyis pénzért használunk. Bárkiben joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miből tudunk fizetni és működni? Nos, a tagdíjakból, a szülők hozzájárulásából, szponzori pénzekből, aztán számítunk a pályázati forrásokra is, hiszen az önkormányzattól nem kapunk semmit. Versenyzőink máris a segítségünkre siettek, hiszen szállítják a jó eredményeket, így egyre többen ismernek meg minket, látják, hogy élünk, dolgozunk, vagyunk és produkálni akarunk.

Öt millió kell

Azt mindenki tudja, hogy manapság egy klub életben tartásához, napi működéséhez, a sportolók versenyeztetéséhez jelentős összegre van szükség. Ezért a meglepetés erejével hatott az MJC tisztségviselőinek szerény kalkulációja.

– Úgy számolunk, hogy évi öt millió forint elegendő arra, hogy fennmaradjunk – osztott-szorzott Flórusz János. – Ez manapság nem nagy pénz, ennyit össze lehet hozni. Számunkra kulcskérdés a szülők hozzáállása, a papák és a mamák közül munkahelyeiken ugyanis többen töltenek be felelős tisztséget, beosztást, helyzetükből eredően pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az MJC-ről még sokáig halljanak a sportbarátok. Mi nem bántunk senkit, nem nézünk visszafelé, csak előre tekintünk, a többi úgyis az elkövetkezendő hónapokban és években derül majd ki.

ÉM-KT

„Ez a saját felelősségük”

A szakításról megkérdeztük Illyés Miklóst, a Miskolci VSC elnökét, aki az országos szövetség szakágvezetőjeként is képben van. 

– Egyszerűen az történt, hogy Flórusz Jánosék sportiskolai edzőként nem adták tovább a gyerekeket, pedig ez az élet rendje, a felmenő ági képzés ezt megköveteli. Cselekedetük nem fért össze a Miskolci Sportiskola működésével, de a Miskolci VSC munkájával sem. Negyvenhárom gyerekkel váltak ki belőlünk, én aláírtam a papírjaikat és sok sikert kívántam nekik. Amatőr sportolók voltak, ha úgy tetszik mehettek, adminisztratív úton nem lehetett megakadályozni távozásukat. Nem tudok mást mondani mint azt, hogy ha tudják, csinálják, amit tesznek, a saját felelősségükre teszik. Majd az élet fogja eldönteni, hogy jó, vagy rossz lépést hoztak-e.