Rakonczay, Klein, Erőss: veszély nélkül nem élet az élet?

Klein Dávid két évvel ezelőtt már megpróbálta oxigénpalack nélkül meghódítani a Himaláját. Akkor a legjobb barátját és hegymászótársát elsodorta mellőle egy lavina és meghalt. Klein Dávid most mégis újra belevág, és a héten elindult, hogy megmássza a Csomolungmát. Rakonczay Gábor pedig 61 nap után végre előkerült és kikötött.

Emberfeletti kalandok bátraknak

A héten volt minek örülni és volt min szörnyülködni is. Rakonczay Gábor 61 nap után kikötött és kiderült, a világon elsőként neki sikerült ennyi idő alatt legyőzni az óceánt egy szál kenulapáttal. Klein Dávid oxigénpalack nélkül szeretné meghódítani a Mount Everestet, Erőss Zsolt pedig a Föld legveszélyesebb hegyének tartott Annapurnának vágott neki társaival. Rakonczay Gábor december huszadikán a portugáliai Lagos kikötőjéből indult, hogy egy speciális kenuval a világon elsőként szelje át az Atlanti-óceánt. Február elején egymás után kétszer is felborult, rengeteg víz került a kabinba, emiatt meghibásodott az elektronikus rendszer, így innentől kezdve nem lehetett elérni műholdas telefonján. Sőt, abban sem lehettünk biztosak, hogy még életben van. Aztán a 61. napon partot ért Antiguán. Nem ez volt az első ilyen teljesítménye, 2007-ben párjával már teljesítette ezt a kihívást. Most 15 kilót fogyott és azt mondta, sokkal félelmetesebb és veszélyesebb volt az egész, mint amire számított, de úgy 10 napig, amikortól már látta a végét, eufóriában lapátolt, mert tudta, hogy sikerülni fog gyermekkori álmát valóra váltani.

Klein Dávid két évvel ezelőtt már megpróbálta oxigénpalack nélkül meghódítani a Himaláját. Akkor a legjobb barátját és hegymászótársát elsodorta mellőle egy lavina és meghalt. Klein Dávid most mégis újra belevág, és a héten elindult, hogy megmássza a Csomolungmát. Ennek a hegynek a csúcsára oxigénpalack nélkül magyar hegymászó még nem jutott fel, eddig úgy ötezerszer érték el, ebből palack nélkül 160-an teljesítették.

Klein Dávid a tervek szerint május 15. és 25. között ostromolja meg a csúcsot. Mielőtt szerdán útnak indult, azt mondta: meg sem fordult a fejében, hogy abbahagyja.

„Önmagában bizonyítási kényszerből senki sem indul el egy hegyre – mondta Erőss Zsolt, aki két éve veszítette el egyik lábát. Most mégis a csapattal indult.

Fa Nándor, aki vitorlásával háromszor kerülte meg a Földet, azt mondta: ezek a vállalkozások csak egy átlagember számára tűnnek teljesíthetetlen vagy extrém kihívásnak. Aki megfontoltan és nem először vág bele egy ilyen helyzetbe, sosem bízza a vakvéletlenre a sorsát. Felkészül rá fizikailag, szellemileg, lelkileg és az eszközeire is figyel.

„Minden ehhez fogható küzdelem hatalmas lehetőség az önismeretre – mondta Fa Nándor. – Akkor, amikor sok előre nem látható dolog történik, percről percre éles helyzetben kell olyan döntéseket hozni, amelyeknek valódi tétje van, ott kiderül, mit ér egy ember, az egy világos helyzet.

Nyilván, akit a biztonság motivál, nem vág bele az ismeretlenbe, de aki akkor érzi jól magát, ha ilyen módon teljesül ki az élete, az belevág és neki a felkészülés akár az életművét is jelentheti. Én biztosan tudatosabb lettem általa mindenben, és azt hiszem, ha valaki így, ilyen kihívások által is keresi a helyét a világban és sikerrel, az minden helyzetben biztosabban áll utána a lábán.”

„Az egy jól körülírható és biológiailag is meghatározott személyiségtípus, aki ennyire élménykereső és aki erre képes – mondta Fábián Tamás pszichológus. A 70-es évek kutatásai óta tudjuk, hogy másként működik az agyukban néhány folyamat és konkrétan egy enzim is.”

A veszélyhelyzetekre szocializált, a veszélykeresést egyfajta személyiségvonásként hordozó embereket megváltoztatni, békés, nyugodt természetűvé alakítani szinte lehetetlen. Ők azok, akik ha háború lenne, az első sorban harcolnának, és ők azok, akik ha kell, képesek a világ sorsát a vállukra venni. Az ugyanis kultúra- és egyéniszocializációfüggő, hogy miben élik ki ezt a személyiségvonást.

- Fábos Erika -

Zacher: a teljesítmény is lehet kábítószer

Ezeknek a vállalásoknak nemcsak a veszélyhez, az adrenalinhoz, mint kémiai anyaghoz van közük, sokkal inkább a teljesítmény és az ehhez kötődő életérzés mozgatja őket – mondta Zacher Gábor toxikológus. A függőséget a kihívásoknak való megfelelés és az az eufória okozza, ha elérik a céljukat. Zacher Gábor rámutatott: egy emberfeletti teljesítmény után olyan struktúrák kerülnek izgalomba a központi idegrendszerben, mint mondjuk egy kokainista agyában. Ettől pedig olykor nem reálisan ítélik meg a veszélyt.