London 2012 - Illyés Miklós: Van öröm, de ez nem felhőtlen

A múlt vasárnap véget ért ötkarikás játékokon régiónkat több sportember is képviselte.Illyés Miklós, egykori judós olimpikon, a Miskolci VSC sportegyesület elnöke, a Magyar Judo Szövetség képviseletében, szakmai alelnökként és szakágvezetőként volt jelen Londonban. Vele beszélgettünk.

- Ha jól tudom, eredetileg úgy volt, hogy Ön is a tatami környékén lesz majd...

Illyés Miklós: Igen, de szerencsére nem így alakult, sikerült jobb megoldást találni. Minden ország szövetsége három edzői kártyát kapott, de lehetőség volt arra, hogy ezt egy alkalommal valakinek átadhassa, így az a döntés született, hogy minden sportoló mellett legyen ott a felkészítő edzője. Nyolc versenyzőnk volt kint, Londonban, egyik edzőnk két tanítvánnyal, de a szabadkártyával kijutott sportoló esetében is sikerült megtalálni a megoldást arra, hogy felkészítője mellette legyen a versenynapon.

- Nem ez az általános gyakorlat, hogy egyéni edzők vannak, a legtöbb sportágban, országban egyemberes a felelősség, a szövetségi kapitányé...

Illyés Miklós: Azért van példa az ellenkezőjére is. Például a japánoknál, vagy az oroszoknál az alsóbb súlycsoportban indulókat, és a felsőbben versenyzőket is külön edző készíti fel, szerintem nálunk is valami hasonló van kialakulóban.

- Idehaza nem inkább arról van szó, hogy a különböző szakmai műhelyek erőviszonyai miatt nincs szövetségi kapitány?

Illyés Miklós: Egy edző az év 365 napjából 300-at, vagy 320 napot együtt dolgozik a sportolójával. Érdemes lenne elválasztani őket két hétre? Szerintem nem, jobb ez így. Ez az egyik része. A másik, amire célzott, valóban létező probléma volt, éveken át 5-6 edző rivalizálása lassította, fékezte az haladást. De ez a múlt, a mostani rendszer mindenki számára elfogadható.

- Nincs kapitány, ,,csak” szakágvezető. Ez amolyan villámhárító szerep?

Illyés Miklós: Nem ez a pontos megfogalmazás. 2005-ben léptem be a szövetség életébe, és mivel ezt követően egyre többen gondolták úgy, hogy talán tudok segíteni, két éve szakágvezetőnek választottak. Az edzők akkor egy kivételével elfogadták a személyemet, később pedig ezzel ez egy emberrel is sikerült rendeznünk a kapcsolatunkat. Kétségtelen, hogy a már említett 5-6 edző között a rivalizálás nem szűnt meg, vannak, akik nem is beszélnek egymással, de a szövetség irányába zavartalan a kommunikáció. Nekem pedig a fő feladatom ebben a tisztségben az edzők munkájának a koordinálása.

- Az eredmények azt támasztják alá, hogy ez a felállás működőképes.

Illyés Miklós: Ha rend van az íróasztalon, akkor lehet dolgozni. Ha az energiáit mindenki a saját munkájára fordítja, akkor lehet haladni. Amikor az edző a sportolója felkészítésével foglalkozik, amikor a szövetség gazdasági szakembere a pénzügyekkel törődik, és így tovább, akkor lehet eredmény. Számomra az olimpia előtt sem volt kétséges, hogy az edzőink felkészültek, ezt az elmúlt évek világversenyein elért érmek igazolják. Az olimpia egy picit túlmisztifikált az eredményesség mérésének szempontjából, de ez van.

- Elégedett a Londonban látottakkal?

Illyés Miklós: Szereztünk érmeket, 8 versenyzőnkből öten helyezettként zártak, négy olimpiai pontszerzőnk van, és akár mondhatnám azt is, hogy igen. Ha London előtt valaki ezt ígéri, látatlanba elfogadtuk volna. De így hogy láttuk, egy picit más a helyzet. Nem akarok mindenkit külön számba venni, csak egy nevet hagy említsek, Joó Abigélét. Ő az, akiben ettől is több volt, és ha nincs a balszerencsés sérülése, akkor biztos, hogy előrébb végez az 5. helytől. Vegyes érzések vannak bennem, örülök a londoni szereplésnek, de nem felhőtlenül.

- Egy versenyzőt említett, de van még valaki, aki kikerülhetetlen... Karakas Hedvig tavaly még az MVSC sportolója volt, most meg az ÚTÉ-nek szerzett olimpiai 5. helyet.

Illyés Miklós: Ha Hédi MVSC-s marad, akkor most nem lett volna ötödik. Neki kellett ez a váltás, amelynek első része a klubcsere volt. Ott, az Újpestnél ébredt rá, hogy min kell változtatnia, és másik edzővel csinálta meg a közvetlen felkészülést. Én nem beszéltem vele erről, magának, magában kell ezt értékelnie. Szakágvezetőként viszont úgy vélem, hogy a magyar judo Hédi olimpiai eredményével megtartott magának egy értékes sportolót.

ÉM-BCS