2012.08.16. 11:27
Romário volt a posztján...
Kazincbarcikára (is) segít labdarúgókat közvetíteni az egykori kiváló futballista. Interjú a brazil Edenílson Francoval, a Cruzeiro korábbi játékosával.
Kazincbarcikára (is) segít labdarúgókat közvetíteni az egykori kiváló futballista. Interjú a brazil Edenílson Francoval, a Cruzeiro korábbi játékosával.Mintegy húsz percig résztvevője volt az NB II-es KBSC szerdai edzésének a brazil Edenílson Franco, akivel ezután beszélgettünk a Pete András stadionban.
- Láttuk, olvastuk, hogy a kétszeres világbajnok ,,Fenomén", Ronaldo is csapattársa volt...
Edenílson Franco: A trénerünk a Cruzeirónál azt mondta, nézzünk meg egy fiatal, tizenhét éves játékost, aki a másik pályán focizik. Na, ő volt Ronaldo, egy vékonyka gyerek... Rövid időn belül felhozta a mesterünk, nem is tehetett mást, mert ,,brutálisan" jó volt...
- Egyébként pályafutásának mi a legszebb pillanata?
Edenílson Franco: Természetesen a Brazil Kupa döntő 1993-ban, amelyet megnyertünk. Ekkor csapatom, a Cruzeiro ellenfele a Grémio volt. Az első mérkőzésen náluk, Porto Alegrében nem esett gól, de a visszavágón, otthon, Belo Horizontében nyertünk 2-1-re. Örökre felejthetetlen az a nap.
- Sajnálja, hogy nem jutott lehetőséghez a brazil válogatottban?
Edenílson Franco: 1992-93 táján az akkori szövetségi kapitány Carlos Alberto Parreira bő keretében benne voltam, aki azt kérte tőlem, csak csináljam a dolgom, végezzem a kemény munkát és akkor odakerülhetek. Sajnos, nem sikerült, de nem vagyok szomorú, mert olyan generáció volt akkor Brazíliában, hogy minden posztra két-három azonos képességű, világklasszis labdarúgó jutott. Nekem például Romáriót kellett volna kiszorítanom...
- Gyakran előjön, Magyarországon is a ,,helyi játékos, külföldi játékos" ellentét. Mi erről a véleménye?
Edenílson Franco: Tudjuk, hogy Önöknél elsősorban ballábas játékosokban van hiány, így elsősorban ilyen labdarúgókat próbálunk ide, Európába közvetíteni. Akik elindulnak Brazíliából, mondjuk Kazincbarcikára, az az elképezlésük, hogy később, akár egy nyugati klubnál szerződést kapjanak, szeretnének azon a bizonyos létrán egyre feljebb haladni - és ezért mindent meg fognak tenni a pályán.
- Mivel tud egy fiatal brazil srácot meggyőzni, hogy elfogadja az itteni lehetőséget?
Edenílson Franco: Ezek a fiúk, egy jó részük otthon szegény körülmények között él, de imádják a focit. A brazil piac hatalmas, nagy a bőség, így nem nehéz olyan futballistákat találni, akiktől megvált klubjuk, és új kihívásokat keresnek. Ilyen volt Leandro is, aki karriert futott be Önöknél.
- Ha azt mondják Önnek, hogy Magyarország, eszébe jut akár egy magyar játékosnak a neve is?
Edenílson Franco: Az én időmben, a nyolcvanas évek közepén emlegették a mexikói világbajnokságra kijutott válogatottjukat, és persze tudjuk, hogy Puskás Ferenc sztár volt korábban. Nagyon szép a múltjuk, de én azt javaslom, hogy a futball fejlődése érdekében, amellett, hogy tisztelik az elért eredményeket, inkább előre tekintsenek, és tegyenek meg mindent azért, hogy újra jó foci legyen Magyarországon.
Megfordult az edző szerepe Barcikán