2012.11.23. 12:21

Töltsük meg! - A Bp. Honvéd - DVTK margójára

Címkék#Magyar Kupa #diósgyőr #Újpest #jegyzet #Fekete Zsuzsa #DVTK #Bp Honvéd #MK

<em>A fészbukra tévedtem, és találtam egy új szurkolói oldalt, ami az Újpest elleni vasárnapi bajnokira invitál. A bejegyzés rögtön kirántott a szomorúságból: „Töltsük meg a "Barbie-stadion" vendégoldalát fullra! Ne csak a Fradi ellen kapkodjuk el a jegyeket! Ha azért nem akarsz jönni meccsre, mert nem megy most a csapatnak, akkor csak annyit, hogy: SOHA NE ADD FEL!” – olvasható a felhívásban</em>. <strong>Fekete Zsuzsa írása</strong>.

A fészbukra tévedtem, és találtam egy új szurkolói oldalt, ami az Újpest elleni vasárnapi bajnokira invitál. A bejegyzés rögtön kirántott a szomorúságból: „Töltsük meg a "Barbie-stadion" vendégoldalát fullra! Ne csak a Fradi ellen kapkodjuk el a jegyeket! Ha azért nem akarsz jönni meccsre, mert nem megy most a csapatnak, akkor csak annyit, hogy: SOHA NE ADD FEL!” – olvasható a felhívásban. Fekete Zsuzsa írása.November 21. szerda: az ősz eddigi legnagyobb vereségét szenvedi el a Diósgyőr. A Honvéd ellen 4-0-ra elveszített kupameccs után Sisa Tibor vezetőedző felajánlja a lemondását. November 22. csütörtök. A boon.hu délelőtt helyszíni beszámolót ad, hogyan zajlik a DVTK edzése, és megírja, hogy dél körül tárgyalások kezdődnek a csapat vezetése és Sisa Tibor között.

A DVTK hivatalos honlapján egyetlen hír sem jelenik meg a mindenkit érdeklő, lényeges kérdésekről, vagy legalább csak annyi: „kedves szurkolóink, délután tájékoztatást adunk a tárgyalások eredményeiről.” Már ezzel is beérnénk. A szurkolók óránként kattintgatnak a netre, mik a legújabb hírek. És délután 14 órakor megérkezik, amire senki nem számított: „Idén is lehetőség nyílik rá, hogy a fizetendő társasági adójuk segítségével támogassák klubunkat.” A hír időzítése nálam elnyerte az év legnagyobb kommunikációs tévedése címet. Azt hiszem, soha senki nem tudja nekem megmagyarázni, hogy lehet egy ilyen felhívást közzétenni ebben a csatornamélységű-és szagú hangulatban. Tegnap Kispesten az egyik diósgyőri drukker csak annyit mondott rezignáltan: „Fiúk, talicskával toljátok a lóvét haza, tegyetek már érte végre valamit!”

Különös kupameccs volt ez. Hiába mentünk el több százan Kispestre, időnként pont olyan fásultan csendült fel a hajrá Diósgyőr a szektorunkból, mint amilyen rezignáltan, motiválatlanul, szürkén, ötlettelenül játszott a csapat. A drukkerek nem szidták a fiúkat, csak katatón mozdulatlanságba dermedve, tehetetlenül nézték, hová lett a csapatuk?

(Jogi nyelven szólva), legalább némi ráutaló magatartást tehetnének a srácok, hogy gólt akarnak szerezni – gondoltam fél óra tökéletes eseménytelenség után, majd azon elmélkedtem vajon, ha sikerül „kiharcolnunk” egy 0-0-s döntetlent, tudunk-e itthon gólt rúgni a Honvédnak a visszavágón. Aztán telt múlt az idő, a köd egyre lejjebb szállt, a lábam egyre jobban fázott, a hangulatom egyre borúsabb lett, és egy óra múlva kiderült, korábbi aggodalmam teljesen felesleges volt: 5-0-ra kellene győzni Diósgyőrben. A mutatott játékot tekintve ez legalább olyan lehetetlennek tűnik, mint a világbéke, amiért mindenki küzd, de még sosem volt.

A meccs után az egyik budapesti gyorsétterembe tévedtünk be, tucatnyi diósgyőri. Senki nem sietett haza. Csendesen üldögéltünk, a meccs emlékeit próbáltuk szétmorzsolni magunkban, közben pedig sült krumplival enyhítettük bánatunkat. Fájdalmunk feldolgozásaként együtt elemezgettük az őszi szezon kínjait, csalódásait és az okokat. A bölcsek köve nem volt a zsebünkben, és az igazságot, hogy mi vezetett a sikertelenséghez – a klub eddigi kommunikációját ismerve – valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

Aztán a fészbukra tévedtem, és találtam egy új szurkolói oldalt, ami az Újpest elleni vasárnapi bajnokira invitál. A bejegyzés rögtön kirántott a szomorúságból: „Töltsük meg a "Barbie-stadion" vendégoldalát fullra! Ne csak a Fradi ellen kapkodjuk el a jegyeket! Ha azért nem akarsz jönni meccsre, mert nem megy most a csapatnak, akkor csak annyit, hogy: SOHA NE ADD FEL!” – olvasható a felhívásban.

Most pedig indulás haza, de gyorsan. Szeretnék Miskolcon lenni estére. Érted Bence!

Budapest, 2012.11.22.

- Fekete Zsuzsa -

A zsemle és a szenvedély – A Diósgyőr – Pécs margójára

A vendégcsapatot csupán tucatnyi betolakodónak tekintem, aki el akarja lopni a pontjainkat, és nekünk nemcsak harcosként kell védenünk a várunkat, hanem szét kell bombázni, meg kell semmisíteni határsértő ellenfeleinket. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a diósgyőri „várból” elvihet bármit, akár egyetlen pontocskát is? Ez a vár, a mi várunk! Megvédjük, bármi áron. Fekete Zsuzsa írása.

Mellékhatás – A Diósgyőr – Kaposvár margójára

Ismét nem csodát vártunk, csak bátor, férfias küzdelmet – hányszor bizonyította már ezt a diósgyőri lelátó népe. Egy hete éppen Debrecenben, ahol a vereség ellenére is magához ölelte a szurkolótábor a vesztes játékosokat. A Kaposvár elleni szürke teljesítményt nehéz értékelni, talán elég hozzá annyi: a feljutásunk óta első alkalommal fordult elő, hogy füttyszó kísérte az öltözőbe a csapatot. Fekete Zsuzsa írása.

A DVSC – DVTK margójára – Kifogások bajnoka?

Nem járunk ám a föld felett fél méterrel, nem csodát vártunk Debrecenben, inkább csak a hat hete leigazolt csatárunkat, aki megmutatná nekünk, hogy szeret és tud focizni, gólt rúgni. Akit már olyan szívesen felemelnénk, hordoznánk, ünnepelnénk és skandálnánk a nevét. Rudolf Gergelyt szeretnénk a pályán látni, aki a javunkra tudna fordítani egy meccset akár a sokszoros bajnok Debrecen ellen is. – Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr – MTK margójára – Az ajándék

Az ajándék, amit péntek este kaptunk a csapatunktól felért az ember Holdra szállásával, a berlini fal leomlásával, sőt a világbékével, legalábbis a mi kis világunk békéjével. Óriáslavinák gördültek le több ezer diósgyőri szívről, amikor az óráknak tűnő négy perces hosszabbítás után belehasított az estébe a meccs végét jelző hármas sípszó. Győztünk! Fekete Zsuzsa írása.

Bankjegyek a lelátón

A lelátón nincsenek szurkolók, hanem minden széken egy ezerforintos bankjegy lapul, nagyjából egy jegy ára. Nincs nehéz dolguk, csak annyi, hogy győzelembe hajszolják a csapatot. Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr-Paks margójára – Aki nem ugrál

„Minden meccs ajándék” – sehol nem értették, mit jelent ez az egyszerű mondat, csak mi, diósgyőriek tudtuk, hány évtized félelme és hálája van ebben a kétrudas drapira pingált mondatban. Fekete Zsuzsa írása.

A Videoton – Diósgyőr margójára: A csoda és az elúszott tippmix

„Elment a tippmixem” – fogta a fejét Jaksi a meccs után. Miért mire fogadtál? – kérdeztem. „Diósgyőri győzelemre” – vágta rá azonnal, majd hozzátette: „Soha nem tudnék a csapatom ellen fogadni”. Fekete Zsuzsa írása.

A DVTK – Győr margójára – Fociakvárium labdarúgó halakkal

A szeretet nem eredményfüggő. Feltétel nélküli. Ha nem az, akkor másként hívják. Mifelénk divatszurkolásnak. Feledi Laci biztos tudna mesélni a különbségről. Bárhogy próbálom megfejteni, nem értem, hogyan állhat valaki évek óta a pályának háttal kilencven percen át, ki tudja hányadszor vezényelve „hé fiúkra” az ultrákat? Szerintem nincs az országban olyan stadion, aminek a kerítésére ne mászott volna fel. Kitartás, türelem, bátorság, szeretet és ki tudja még hány tálentum, amit kapott az Istentől. De Laci nem tart meg magának semmit, mindent visszaad, a csapatnak és szurkolótársainak. Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr-Siófok margójára – Go, go, go Gallardo!

Már ahogyan befutott a pályára látszott, itt valami gyökeresen változni fog. Előrehajolt, jobbjával megérintette a pálya szent gyepét, keresztet vetett, majd bekapcsolta hajtóműveit és átszáguldott a napos oldal elé. Leon Francisco Gallardo megkezdte a meccset. Fekete Zsuzsa írása.