2012.12.02. 14:41
A Diósgyőr - Honvéd margójára: Kilenc perc
<em>Kifordult a Föld a sarkából és vissza, legalábbis nagyot változott kilenc perc alatt belső világunk. Az égiek tanácstalanul vakargatták a fejüket: miért repdes hirtelen feléjük több ezer piros-fehérbe öltözött lélek, a világ egyik eldugott sarkából, amit valami furcsa, szinte kimondhatatlan szóval, Diósgyőrnek neveznek. Pedig nem történt semmi különös, csak berúgtuk a harmadik gólt…</em> <strong>Fekete Zsuzsa írása</strong>.
Kifordult a Föld a sarkából és vissza, legalábbis nagyot változott kilenc perc alatt belső világunk. Az égiek tanácstalanul vakargatták a fejüket: miért repdes hirtelen feléjük több ezer piros-fehérbe öltözött lélek, a világ egyik eldugott sarkából, amit valami furcsa, szinte kimondhatatlan szóval, Diósgyőrnek neveznek. Pedig nem történt semmi különös, csak berúgtuk a harmadik gólt… Fekete Zsuzsa írása.
Anginás roham nélkül
A legnagyobb vereség a világon, megszokni a rosszat – mondta egyszer Ravasz László református püspök. Talán ez a gondolat érzékelteti a leginkább milyen jókor jött a Honvéd elleni diósgyőri győzelem. Akkor, amikor egyes szakemberek (?) már majdnem elhitették velünk, rendjén való, hogy a mi csapatunk csupán szerény döntetlenekre és egy-nullákra képes. Szombat este azonban diósgyőriek bebizonyították, hogy tudnak küzdeni és gólokat rúgni. Az elsőt éppen a sokat kritizált Jeff Silva, aki nagy lelkesedéssel robotolt a végig a kilencven percet. Beköszönésnek nem rossz – gondoltam, végre anginás rohamok nélkül nézhetem a meccset, bár a zsigereimben éreztem, hogy ezzel az egy góllal képtelenség kihúzni a végéig. A megnyugvást adó második gólunk azonban csak nem akart megszületni.
A predátor
Becsületére legyen mondva, a Honvéd sem adta meg magát, csak közülük néhányan a győzni akarásnak igen furcsa kifejezésmódját választották. Először Baráth Botond járatta meg a stoplijait Elek Ákos hasában, amiért piros lapot kapott, majd a hajrában Tandia Souleymane csonttörő belépője intézte el hosszú hónapokra a 17 éves diósgyőri tehetség, Csirszki Martin sorsát. A szenegálinak éppen csak egy szidolozott rohamsisak hiányzott a fejéről, amikor úgy szállt bele a nála nagyjából húsz kilogrammal kevesebb, angyali szőkeségű gyerekbe, hogy annak a sípcsontja és a szárkapocscsontja is eltörött. Martin azonnal mutatta, hogy nagy a baj, mire a kispesti – úrinőket megszégyenítő – neurotikus hisztériába kezdett, eldobta a kesztyűjét, fel-le rohangált, ordítozott, lökdösődött, a saját játékostársai is alig bírták lecsillapítani. A predátor Oszkár-gyanús alakítását legfeljebb az Agyatlantisz FC-ben értékelnék szerződésajánlattal, Diósgyőrben megbukott a Tandia-produkció: piros lap és a közönség fülsiketítő tiltakozása lett a jutalma.
Drámai színpad
A Diósgyőri Stadion drámai színpaddá vált a hajrában; miközben Csirszki Martinért begördült a rohammentő a pálya szélére, a Honvéd kettős emberhátrányban büntetőből kiegyenlített. (1-1) Zavarossá vált minden, furcsa érzelmek kavalkádja lett a pálya és a lelátó. Feltörni igyekezett a 4-0-s Magyar Kupa-zakó rémképe, szálanként hullani kezdett a hajunk és farkasember módjára felfelé nőtt a fogunk. Tekintetünk az ég felé emeltük, ugyan ki más segíthet? Hat perc van hátra.
Vezetünk!
A 88. percben jött egy Luque-szöglet, és a nagyszerűen küzdő Gohér Gergő, valamint az ütőérként lüktető Francisco Gallardo szinte egyszerre értek a hosszúra, hogy gólt szerezzenek. Hogy kinek a lábáról vágódott a kapuba a labda, azt nem tudtuk a helyszínen hirtelenjében megállapítani. Üvöltve hajítottuk magunk mögé a napraforgómagos zacskót és extázisunk fátyolán át néztük, ahogy a napos oldalra kifutó Gallardo letépi magáról a mezt, kikapja helyéről a szögletzászlót és boldogan ünnepel: vezetünk!
Az üstökös
Aztán olyasmi történt, ami ebben a bajnoki szezonban még nem: megszereztük a harmadik gólunkat is. Gallardo fénycsóvaként húzott el a baloldalon, majd egy pillanat törtrésze alatt kellett döntenie, hogy magának szerez-e dicsőséget és kapura lő, vagy passzol. De „Paco” Gallardo ismét háttérbe tudta szorítani egyéni érdekét, és nem önmagát, hanem a csapatot nézte, pedig mellőzöttsége miatt bizonyára égett benne a bizonyítási vágy. Tíz méterre a kaputól önzetlenül Bacsa Patrikhoz passzolt, a fiatal diósgyőri pedig higgadtan a kapuba gurított. (3-1) Gallardo mindössze kilenc kegyelem-percet kapott csereként, és sokadszor bizonyította, hogy nyerő ember, nem véletlenül ezrek kedvence Diósgyőrben. Ráadásul Szentes Lázárból is olyan érzelmeket váltott ki, amely szokatlan a mindig higgadt, fegyelmezett, szigorú tekintetű diósgyőri edzőtől. A harmadik gól után ugyanis Szentes Lázár önfeledten Bene Ferenc nyakába ugrott a kispadnál, így ünnepelve a három pontot, ami azt is jelenti, hogy a táblázaton ismét felfelé nézhetünk.
A Diósgyőr mérkőzések margójára
A Diósgyőr mérkőzések margójára címmel készült írásaim a saját véleményemet, érzéseimet, gondolataimat tartalmazzák és nem tényeken nyugvó, megingathatatlan megállapítások. Jegyzeteim tartalma nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség álláspontjával. Nyolc éves koromtól járok rendszeresen Diósgyőr meccsre, írásaimat azoknak szánom, akik szeretnének valamit kapni a diósgyőri futballérzésből, a hivatalos tudósításokon túl.
Töltsük meg! - A Bp. Honvéd - DVTK margójára
A zsemle és a szenvedély – A Diósgyőr – Pécs margójára
Mellékhatás – A Diósgyőr – Kaposvár margójára
A DVSC – DVTK margójára – Kifogások bajnoka?
A Diósgyőr – MTK margójára – Az ajándék
A Diósgyőr-Paks margójára – Aki nem ugrál
A Videoton – Diósgyőr margójára: A csoda és az elúszott tippmix
A DVTK – Győr margójára – Fociakvárium labdarúgó halakkal
A Diósgyőr-Siófok margójára – Go, go, go Gallardo!