Újra háromesélyes rangadó

Péntek este ismét rangadó vár a Miskolci Jegesmedvék Mol-ligás jégkorongozóira, akik a listavezetőt fogadják.A Jégcsarnokban 18 óra 30 perctől a Dab.Docler vendégeskedik és az összecsapást minden „mértékadó forrás” háromesélyesnek tartja.

Nehéz újat kitalálni

– A két csapat tagjai nagyon jól ismerik egymást – mondta Gőz Balázs, a sárga-feketék védője, aki hat hete a lelátóról figyeli társai játékát. – Azzal nem mondok újat, hogy teljesen bizonyosan remek meccset láthatnak majd a nézők és mi mindent meg fogunk tenni a siker érdekében. Ha meg kellene határoznom a százalékos arányt, azt mondanám, hogy ötven ide, ötven oda... Ebben benne van akár a hosszabbítás, sőt még a szétlövés is. A jégkorong már csak ilyen sportág, soha nem lehet tudni semmit, hiszen minden és ennek az ellenkezője is megtörténhet. Hatvan perc alatt számtalanszor fordulhat a kocka, az a gárda sem érezheti magát biztonságban, amelyik esetleg elhúz. A legfontosabb a megfelelő koncentráció és a helyzetkihasználás. Utóbbi különösen akkor, ha emberelőnyös helyzet alakul ki. Ilyen szituáció általában öt-hét akad, amikor öt mezőnyjátékos passzolgathat néggyel szemben. Ezeket persze nem könnyű gólig fokozni, sokszor a szerencsére is szükség van a fóros lehetőséget beváltásához. Szóval az Acélbikák ellen már nehéz újat kitalálni, sőt megkockáztatom, hogy nem is lehet, így a pillanatnyi forma dönt majd.

Rossz a tétlenség

Ami pedig a 20 éves sportoló egészségi állapotát illeti: a csupaszív játékos jobb vállában megnyúltak a szalagok, ezért közel állt ahhoz, hogy műtőasztalra fektessék.

– Amikor megvizsgáltak az orvosok, szóba került a beavatkozás is – folytatta Gőz Balázs. – Aztán ebben a határesetben a konzervatív terápia kerekedett felül. Ultrahangos kezeléseket kaptam, meg gyógytornára jártam, különböző gyakorlatokat végeztem, ezek gyorsították a gyógyulásomat. Kihagytam vagy tíz összecsapást és ez nagyon megviselt. Egy élsportoló számára nincs rosszabb érzés a tehetetlenségtől, hiszen ebben a helyzetben semmit nem tehet. Nos, jómagam ezzel a bizonyos tehetetlenséggel birkóztam, de úgy tűnik, hogy most hamarosan vége a hét szűk esztendőnek. Az is lehetséges, hogy már pénteken este jégre lépek, de ezt egészen biztosan nem jelenthetem ki. A kisebb ütközéseket már nem zavarnak, a nagyobbakat viszont még kerülnöm kell, vagy legalábbis nem tudom, hogy ezek esetében hogyan viselkedne a rakoncátlankodó vállam. Tim Kehler vezetőedzővel és valószínűleg a csapatorvossal is konzultálva pénteken dől majd el, hogy bekerülök-e a keretbe, vagy óvatosságból még kihagyom a rangadót.

ÉM-KT