Micsoda különbség

A Kaposvár - Diósgyőr mérkőzés elején a DVTK első gólját mintegy félszáz vendég drukker láthatta, mert többen még a pénztáraknál a jegyvásárlással együtt járó regisztrációval, az adatok megadásával ,,húzták az időt”. Bő fél órája ment a meccs, amikor megérkezett az ultráknak azon csoportja a stadionhoz, akik a regisztráció ellen tiltakozva nem járnak ki a meccsekre. A 37. percben viszont már ők is ott voltak a lelátón, és információink szerint ezúttal is – csakúgy, mint a Debrecen elleni bajnokira – úgy sikerült bejutniuk, hogy elveiket nem kellett feladniuk. Nem megbántva azokat a drukkereket, akik vállalkoztak egy ilyen hosszú túrára, és a meccs elejétől ott voltak a vendégszektorban, és igyekeztek biztatásukkal segíteni a kedvenceiket, de amikor az ultrák 20-30 fős csoportja is megérkezett, a szurkolás velük lett ütős (nem csak a dob miatt).

A meccs végi ünneplés, az eufória az új játékosok számára (pl: Nikházi, Kostic, Barczi, Batioja, Futács) is ízelítőt adott abból, hogy milyen volt, és milyen lehetne a csapat és a fanatikusok együttes ereje. Úgy tűnt, hogy a 10-15 perces meccs utáni látvány lenyűgözte a DVTK tulajdonosát, Leisztinger Tamást is, aki ott volt Kaposváron (hasonlóan, mint a pénteki Aluinvent-DVTK - MBK Ruzemberok kosárlabda-mérkőzésen) és a helyszínen végignézte a közös ünneplést. Talán azt már nem látta, hogy a szurkolók gépjárműivel egy helyen parkoló csapatbuszhoz tartó játékosokat – akiket nem kellett rendőröknek, biztonságiaknak védeniük – milyen szeretettel fogadták a labdarúgókra váró drukkerek, de az is biztos, hogy ennyi igaz, mosolygós arcot régen lehetett látni a diósgyőri klub környékén.