Nem számít a hetvenhat

Vanczák Vilmost szeretné megtartani jelenlegi klubja, bár ajánlatot még nem tettek neki.A héten már írtunk arról, hogy a DVTK élvonalbeli labdarúgócsapatának sportigazgatója, Kovács Zoltán beszélt Vanczák Vilmossal, a svájci FC Sion 76-szoros magyar válogatottjával, mégpedig arról, hogy lenne-e (újra) a miskolciak futballistája. Amint az ismert, az egykori diósgyőri védőnek nyáron lejár a szerződése jelenlegi munkaadójánál, vagyis ezt követően akár Miskolcon is folytathatná pályafutását. Kovács Zoltán hozzátette: Vanczák megköszönte az érdeklődést, viszont elmondta, hogy két évig még szeretne külföldön maradni. Csütörtökön kísérletet tettünk arra, hogy minderről magát az érdekeltet is megkérdezzük. Sikerült. Vanczák Vilmos Ciprusról jelentkezett:

– Itt vagyunk a Sionnal edzőtáborban, hétfőn érkeztünk és jövő vasárnap utazunk haza – kezdte a helvét csapat kapitánya. – Sajnos decemberben, az utolsó előtti bajnokin összeszedtem egy térdsérülést, úgyhogy azóta azon dolgozom, hogy rendbe jöjjek. Jelen állás szerint az első két-három meccset még ki kell majd hagynom, de reményeim szerint február közepén már játszani fogok. Emiatt most csak futok a többiekkel, az egyéb gyakorlatokat mellőzöm.

Megtisztelő volt

A 30 esztendős bekket – aki decemberben négy napot szülővárosában, Miskolcon töltött – ezután a Kovács Zoltánnal lezajlott diskurzusról faggattuk.

– Két alkalommal beszéltem Zolival, egyszer tavaly év végén, aztán az idei esztendő elején is – osztotta meg ezt az Észak-Magyarországgal Vanczák Vilmos. – Jól ismerjük egymást, hiszen fociztunk egy klubban, az Újpestben. Azt kérdezte, miként képzelem el a jövőm, nyitott vagyok-e arra, hogy hazaigazoljak. Azt mondtam neki, mint amit végül Zoli nyilatkozott is, hogy egyelőre szeretnék külföldön maradni, mert úgy érzem, van még bennem egy-két légiós év. Ugyanakkor örültem a megkeresésnek, megtisztelő volt, hogy rám gondolt, hogy gondoltak rám a DVTK-nál, jó látni, hogy nevelőegyesületemnél minden rendben van, úgy anyagilag, mint minden más téren. A klubbal kapcsolatos hírek természetesen mindig eljutnak hozzám, hol a család, hol az internet révén, ha pedig együtt vagyunk a válogatottnál Kádár Tomival, vagy Elek Ákossal, akkor is szóba kerül a Diósgyőr...

Hogy a nemleges válasz mögött esetleg már van valamilyen tény? – erre is kíváncsiak voltunk.

– Nem, nem... A Sion szeretne megtartani, de még nem jutottunk el oda, hogy ajánlatról, feltételekről essen szó. Gondolom, rövidesen erre is sor kerül – vázolta a helyzetet Vanczák Vilmos.

A válogatottságról

A védő esetében nem kerülhető meg a válogatott tagság, hiszen 2004. óta számít rá az aktuális szövetségi kapitány. De hogy a nemrég kinevezett Pintér Attila is így tesz-e majd?

– Beszéltem a kapitány úrral, többek között arról érdeklődött, el tudok-e menni a február eleji, törökországi edzőtáborba, melynek az a célja, hogy tovább térképezze a válogatottnál szóba jöhető embereket. A kérést a klubom elutasította, hiszen nem FIFA napokról van szó. Ahogyan eddig, úgy ezután is szívesen megyek majd a nemzeti csapatba, ha meghívót kapok. Amihez biztosan komoly teljesítmény kell majd a pályán, hiszen csak azért nem fog számítani rám Pintér Attila, mert van mögöttem hetvenhat mérkőzés...

ÉM-MI

Eddig egy mérkőzés, tizenöt perc

Vanczák Vilmos neve mögött egy felnőtt NB I-es találkozó szerepel diósgyőri színekben. A védő 2000. május 20-án, a Hungária körúton megrendezett MTK Hungária FC – Diósgyőri FC (3-1) összecsapáson debütált az élvonalban, Kákóczki helyére érkezett a 75. percben. Az ekkor 16 éves futballistának Huszák Géza edző szavazott bizalmat.

Vanczák 2000. július 8-án búcsúzott a piros-fehér meztől, ekkor játszotta utolsó (barátságos) találkozóját a „tönkrement" DFC, Mérán, a helyi megyei II-es gárda ellen.