2014.04.23. 11:34
Jegyzet: Szentély
<em>Valljuk, hogy a sport mentes a politikától, Felcsúton persze hétfőn délután és este úgymond vastagon összemosták ezt a két „műfajt". A Pancho Aréna megnyitására innen és onnan is felvonult a csaknem teljes hazai elit, s aki távol maradt, sokat veszített</em>. <strong>Kolodzey Tamás jegyzete</strong>.
Valljuk, hogy a sport mentes a politikától, Felcsúton persze hétfőn délután és este úgymond vastagon összemosták ezt a két „műfajt". A Pancho Aréna megnyitására innen és onnan is felvonult a csaknem teljes hazai elit, s aki távol maradt, sokat veszített. Kolodzey Tamás jegyzete.
A mostanihoz hasonló dobást még nem produkált a magyar sportélet: nálunk soha nem kapott egy kis falu ekkora stadiont. Ha nincs Puskás Ferenc – bocsánat: Öcsi, Higany, Sváb, Száguldó őrnagy, Pancho – nem születik meg a Puskás Labdarúgó Akadémia és most Felcsútról, meg a magyar fociról sem beszél fél Európa.
Ha templomból, iskolából, vagy színházból lehet szentély, akkor egy stadion is azzá válhat – ezt mondta avató beszédében Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, akinek szavaival nem lehet vitatkozni. A leghíresebb magyar már lassan tíz éve úgy távozott az élők sorából, hogy velünk maradt: mondásait máig idézik, ereklyéit világszerte bemutatják, nevét FIFA-díj viseli, könyveket írtak róla, egész alakos szobrokat kapott, most pedig olyan komplexumot, amelynek a csodájára jár majd a futballvilág. Manapság itthon sok mindenben nem értenek egyet az emberek, abban viszont feltétlenül, hogy Puskás, mint nemzeti „intézmény", valamennyiünké.
