Az atmoszféra magával ragadta a DVTK spanyol vezetőedzőjét

Miskolc - A bajnoki és kupa ezüstérmes diósgyőri kosarasok spanyol trénere csak három hetet tölt a Kanári-szigeteken. Interjú: Miguel del Jesús López Alonsóval, az Aluinvent-DVTK női kosárlabdacsapatának vezetőedzőjével.Miguel del Jesús López Alonsóval, az Aluinvent-DVTK NB I-es női kosárlabdacsapatának vezetőedzőjével beszélgettünk a szezonzárást követően.

- Két hazai sorozatban két ezüstérmet szereztek, azok után, hogy az alapszakasz első felében és a nemzetközi porondon, az Európa Kupában nem úgy mentek a dolgok, ahogy azt a szezon előtt szerették volna…

Miguel del Jesús López Alonso: Az évad első részéről, a tavalyi év végi nehézségekről már részletesen beszéltem, de ezeken az idei év első hónapjában túljutottunk. 2015-ben, az alapszakasz második felében emelkedő tendenciát mutatott a játékunk, a csapattagok egyre inkább kezdték érezni egymást pályán – valamint azon kívül is egyre erősebb közösséget alkottak –, és a győzelmek még inkább csapattá kovácsolták a játékosokat. A bajnoki sikerekkel nőtt az önbizalom, így érkeztünk el a Magyar Kupa nyolcas döntőjéig, ahol nehéz mérkőzéseket játszottunk, és ezüstéremmel zártunk. Ez az érem, ez a helyezés a bajnoki rájátszás előtt nagy lökést adott a további munkához, és nem utolsósorban jelezte, hogy jó irányban haladunk. Aztán a play-offban a Zalaegerszeg elleni két győzelem után, hosszú időt követően Pécsett is nyerni tudtunk. Ebben a párharcban már az első meccs is egylabdás mérkőzés volt, a másik két összecsapást pedig komoly csapatteljesítménnyel tudtuk hozni. A döntőben szerettük volna azt bizonyítani, hogy nem véletlenül kerültünk oda, és végig koncentráltan, nagyon szoros meccseket játszva lettünk ezüstérmesek.

- A külső környezet ezeket az érmeket sikerként könyveli el, hiszen 19 éve nem volt ilyen jó bajnoki helyezése a klubnak, mint ebben az évadban. De mit gondol erről Ön?

Miguel del Jesús López Alonso: Kicsit keserédes a szám íze így a bajnoki döntő után, hiszen az az érdeklődés, az a hangulat, amit a csapat kiváltott az eredményeivel, az a szeretet, amit a drukkerektől kaptunk, akár kicsúcsosodhatott volna a végső győzelemben is. De ha úgy közelítem meg ezt a kérdést, hogy a csapat minden egyes tagja kitette a szívét a pályára, hogy azt a szeretetet visszaadja, amit kapott a közönségtől, és ebből egy ezüstérem lett, akkor sikerként tekinthetünk az évadra.

- Mindkétszer, a kupában és a bajnokságban is a PEAC állt abban a forgóajtóban, ahonnan a döntőbe vezetett az út. Mivel sikerült két fronton is feléjük kerekedni?

Miguel del Jesús López Alonso: Az első lépés az volt, hogy az alapszakaszban legyőztük őket idehaza, több ponttal, mint amennyivel Pécsett kikaptunk novemberben. Ekkor találtunk rá azokra a megoldásokra, amelyek sikerre vezettek ellenük. Sok kiváló játékos alkotta a csapatukat, de véleményem szerint mi a palánk alatt dominánsabbak voltunk, és taktikailag megtaláltuk azokat a pontokat, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy túljussunk rajtuk.

- Lehetne ettől egy picit bővebben?

Miguel del Jesús López Alonso: Tudtuk, hogy a Magyar Kupában ellenük játsszuk a negyeddöntőt, és a bajnoki döntőben is nagy valószínűséggel egymás ellen fogunk meccselni. Az alapszakasz második találkozója előtt kialakítottunk egy alapstratégiát, miután feltérképeztük azt a játékot, amit ők szeretnek játszani. Ebből profitáltunk a Magyar Kupa negyeddöntőben, majd próbáltuk a Zalaegerszeg elleni negyeddöntőkben is ezeket gyakorolni és azokat a speciális taktikai feladatokat, amelyek minden egyes mérkőzés előtt változnak, erre az alapra felépíteni. Elemzésünk során kiderült, hogy a PEAC meccsenként 70 pont körüli átlagot dob, ezeknek a 22 százaléka gyors indításból, 20 százaléka a szerzett labdákból való könnyű kosárból, 18 százaléka pedig támadólepattanók után szerzett gólokból esik. Ez 60 százalék körüli, ehhez jönnek még a büntetők, 15 százalékban, vagyis pontjaiknak a 25 százalékát szerzik az 5-5 elleni játékban, méghozzá két meghatározó, fő figurából. Ezért arra kellett koncentrálnunk, hogy a felsorolt első három szegmensből minél kevesebbet tudjanak termelni, és hogy felállt védelem elleni játékra kényszerítsük őket.

- Most már tudjuk, miben voltak jobbak a PEAC-nál. De miben volt jobb a Sopron a két döntőben?

Miguel del Jesús López Alonso: A Sopron rendelkezett a mezőny legkomplexebb játékosállományával, a legbővebb kerettel, akik szerkezetileg, korban és minőségileg is jól kiválasztott játékosok voltak. Azzal, hogy Krivacevicet is szerződtetni tudták, belső poszton még erősebbek lettek, még több variációs lehetőséggel rendelkeztek az alapszakaszhoz képest. A sérülés miatt kiesett McBride hiányát sem éreztek meg, hiszen a helyére szerződtetett Gaucher jól tudta őt helyettesíteni, és lehet, hogy támadásban nem volt olyan látványos a játéka, de védekezésben extrát nyújtott. Az sem a mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy nekünk többet kellett utaznunk az utolsó egy hónapban, kezdve a Magyar Kupától a rájátszás meccsein át a döntőig.

- Ahogy az sem, hogy a fiatal irányító, Horváth Bernadett sérülése, kiesése után Czank Tímea az egyes poszton 40 perces játékos lett. Ha lett volna két egészséges irányítójuk, mire lettek volna képesek?

Miguel del Jesús López Alonso: Horváth Bernadett kiesése valóban érzékenyen érintett minket, szűkültek a variációs lehetőségeink. Emiatt Czank Timi 12 meccsen szinte végig a pályán volt, a Magyar Kupa három találkozóján, a bajnokságban a Zala Volán elleni két, PEAC elleni három és a Sopron elleni négy mérkőzésen. És lehet, hogy a végére már nem volt fitt, de az elmúlt egy hónapban bebizonyította, hogy a legjobb magyar irányító, aki a felelősség terhétől nem roggyant meg, hanem ez kifejezetten jó hatással van a produktumára. Vezér tudott lenni, felvállalta az ezzel járó felelősséget, és meg is oldotta. Ő az a játékos, akinek helye van az Eb-n szereplő magyar válogatottban, és meggyőződésem, hogy ugyanazt a felelősségteljes és hatékony játékot tudja majd ott is nyújtani, mint a DVTK-ban.

- A Magyar Kupa döntő után arra a kérdésünkre, hogy hová helyezi el ezt a sikert, azt felelte, hogy erről majd a szezon végén szeretne nyilatkozni. Nos, akkor halljuk…

Miguel del Jesús López Alonso: A kupa ezüst is nagyon jó eredmény és persze a bajnoki is. Mind a két érem fontos ahogy a klub életében, úgy az én edzői pályafutásomban is. Az MK döntőjében az akarattal nem volt probléma, de a fáradtság nagy különbséget eredményezett a Sopron javára. Viszont a bajnokság döntőjében be tudtuk bizonyítani, hogy méltó kihívói vagyunk a Sopronnak, és egyenrangú ellenfélként játszottunk a döntőben. És ez a finálé biztos, hogy emlékezetes marad számomra mindörökké, elsősorban az ünneplés miatt. Korábban, más csapataimmal, amikor a drukkerek a sikert ünnepelték ezt tisztes távolról, volt, hogy a lelátóról, vagy egy páholyból figyeltem, mivel azt tartom, hogy a győzelmeket a játékosok vívják ki. Most is a háttérben akartam maradni, de ez az atmoszféra, a szurkolók szeretete engem is magával ragadott, nem eresztett. A csapat és a magam nevében is köszönöm azt a lenyűgöző élményt, amit kaptunk. Tényleg csodás, és örökre kitörölhetetlen marad.

- Volt már része hasonlóban?

Miguel del Jesús López Alonso: Amikor a spanyol Caja Rural csapatával 1999-ben, a mai Európa Kupa elődjének, a Ronchetti Kupa döntőjének a visszavágóján győztünk, és elnyertük a kupát, 7000 ember előtt örülhettünk. Aztán, amikor 2000-ben szintén Ronchetti Kupa-döntőt játszottunk, hazai pályán szintén telt ház volt, de akkor „csak” másodikok lettünk. Nagyon erős nézőtéri támogatást kaptunk akkor is, de ez nem volt annyira egyben, olyan egységes, mint itt a múlt héten, a Sopron ellen. Ez a mostani nagyon más volt, az itteni közel háromezres létszám atmoszférájában felülmúlta az akkori élményeket.

- Meddig marad még Miskolcon?

Miguel del Jesús López Alonso: A hét végén hazautazom, három hetet töltök majd el a családlátogatás során a Ka­nári-szigeteken, aztán jövök vissza Miskolcra. Szerző­désem van a következő szezonra, és azon dolgozom majd, hogy kialakítsuk a csapatot a következő évadra. Szóval rengeteg videót fogok megnézni, és közben persze magyarországi Eb-meccseket is, mert a diósgyőri játékosok szereplését követni fogom, ahogy a spanyol válogatottét is.

- Fölösleges időpazarlás a videózás, elég lenne egyben tartani a csapatot…

Miguel del Jesús López Alonso: A terveink között az szerepel, hogy minél több játékos maradjon a mostani keretből, de ugye ez nem csak rajtunk múlik. Minden évad végén mindig le szoktam ülni az aktuális keret tagjaival, egyesével beszélgetni a közelmúltról és a jövőről. Most is így tettem, és örömmel mondhatom, hogy egy játékos kivételével, akinek sérülése miatt nem úgy sikerült a szezonja, ahogy remélte, a többi tíz úgy nyilatkozott, hogy nyitott lenne a közös folytatásra, hogy szeretett itt játszani, és hogy megkedvelte a várost, a közeget. Az ilyen arány nagyon ritka, viszont a szakmai vágyak és az anyagi lehetőség olykor szétnyílnak. Mivel ez a csapat jó eredményeket ért el, a játékosok ázsiója emelkedőben van, és azzal aligha tudunk versenyezni, ha mondjuk egy török, vagy orosz klub a többszörösét ígéri annak, amit valaki itt keresett.

- Most még csak két biztos pont van az Aluinvent-DVTK-nál: az egyik, hogy Czank Tímeának érvényes szerződése van a következő szezonra is, illetve hogy a vezetőedző Ön lesz. Milyen csapatot szeretne a 2015/16-os évadra?

Miguel del Jesús López Alonso: Az lenne jó, ha minél többen maradnának, ha tudnánk folytatni a közös munkát, és ha lenne is egy-két távozó, akkor az ő helyükre hasonló mentalitású, kvalitású játékosok érkeznének.

- Berecz Csaba -

Névjegy

Név:

Született:

Szakvezetői pályája: