Dunaújváros vs. DVTK - Két dolgot is nullára hoztak

Két újoncot is avatott Dunaújvárosban Vitelki Zoltán, a DVTK megbízott vezetőedzője.A labdarúgó NB I 27. fordulójában szombaton kora délután a kiesés elől menekülő Dunaújváros-PASE vendége volt a Diósgyőri VTK csapata. Ha a 2015-ös bajnoki eredményeket vesszük figyelembe, akkor a hazai együttes volt a találkozó esélyese, hiszen az idén ők 7 pontot szereztek, a diósgyőriek pedig 6-ot. De a vendégcsapatnak a remek őszi eredménysora miatt nem volt oka az idegességre, izgulni valója is legfeljebb csak amiatt, hogy – szokásos módon – az ezúttal is toldozott hátsó alakzat mire lehet képes. Ugyanis Németh M. ezúttal is belső védőt volt kénytelen játszani, Eperjesi meg bal oldalit, mert két belső védő, Kovács G. és Alves, és egy balos, Husic, sérülés miatt nem volt bevethető. Így aztán ugyanabban az összetételben futott ki kezdésre a DVTK hátsó alakzata, mint egy hete a Pápa ellen. Viszont a középpálya más volt, egyrészt mert Egerszegi sárga lapos eltiltását töltötte, másrészt azért, mert más volt a hadrend, két védekező középpályással álltak fel a fehér mezesek: Grumic került be így a kezdőbe, és 9 hónap ittlét után a dél-korai Ho-Jung első NB I-es meccsét játszhatta. Nemcsak ez volt a meglepetés – és itt most nem arra kell gondolni, hogy a válogatott Koman sérülés miatt ezúttal sem tudta vállalni a játékot –, hanem az, hogy a múlt héten szerényebb teljesítményt nyújtó Barczi újra bizalmat kapott, és hogy a kispadon két saját nevelésű fiatal, Boros és Csicsvári is helyet foglalhatott. Na de egy olyan csapatnál, ahol rengeteg a hiányzó (a sérült Rados kapusról és a fegyelmi okok miatt a keretből kitett Jennerről még szót sem ejtettünk), összesen heten hiányoznak a 23-as keretből, ott csak a fiatalokhoz lehet nyúlni.

1917 vagy 1000?

Nagyon szép időben indult útjára a labda, ultrák nélkül, a vendég drukkerek kb. százan lehettek, a hazaiak meg vagy kilencszázan. Ehhez képest meglepő volt, amikor a meccs közben a hangosításon keresztül közölték, hogy 1917 néző van a stadionban. A „kettős látáshoz”, vagy ha így jobban tetszik, a nézettségről szóló magyar focikamuhoz mérsékelt játék párosult a pályán. Látszott, hogy a Dunaújvárosnak lenne fontosabb a gólszerzés, valamivel többet is dolgoztak ezen az ügyön az első játékrészben, de túlságosan is óvatosak voltak ahhoz, hogy nagy számban komoly helyzeteket alakítsanak ki. De voltak lehetőségeik, először még csak kisebbek, a félidő hajrájában aztán nagyobbak is, és ha Böőr csak egy kicsit is jobban koncentrál, vagy pontosabban céloz, akkor előnyhöz juthattak volna a hazaiak. Az első játékrészben a DVTK a csapatmunkának a védekezés részét még csak megoldotta valahogy, azzal együtt is, hogy akadtak meleg pillanatok a kapu előtt, de a támadójáték a nullához közelített. Griffiths mintha a pályán sem lett volna, a labda csak nagyon-nagyon ritkán jutott el hozzá, nem volt aki építkezzen, az elsősorban védő feladattal pályára küldött játékosok pedig nem igazán feccöltek nagy energiákat az előre játékba.

Fordulás után

A második félidőben még bátrabb lett a hazaiak focija, ezt Böőr lövése jelezte, aztán az 58. percben a DVTK elkövette a meccs első kapura lövését, de jellemző módon nem egy támadó játékos, hanem a jobb oldali védő, Okuka volt az, aki próbára tette Nagy G. kapust. De ez amolyan egynyári termés volt, nem nagyon követte újabb. A dunaújvárosi próbálkozások közepette viszont adódtak gólszerzési lehetőségek, ám ezeket Eppel, Jakab és Böőr kihagyták. Utóbbi járt ebben élen, ha jobb napja van, akkor 3-4-5 gólt is szerezhetett volna, de nem volt neki ilyenje. A legnagyobb helyzetet az ötperces hosszabbításban hagyta ki, amikor senkitől sem zavartatva fejelt pár méterről a kapu mellé. Előtte, a hajrában a DVTK-nak is volt egy darab lehetősége, de ezt elcselezte a lövőhelyzetet kereső Gosztonyi. Ekkor már a második újonc is pályán volt a vendégeknél, ugyanis a 18 éves Csics­vári Milánt kényszerből be kellett vetnie Vitelki edzőnek. Azok után, hogy a belső védő, Szalai V. orrtörést szenvedett, és emiatt le kellett cserélni, a hátsó alakzatot pedig ezzel összefüggésben átszervezni, Okukából belső védőt csinálni. De a Dunaújváros az igazi belső védő nélküli formáció ellen sem tudott a kapuba találni, és tulajdonképpen két pontot veszített, miközben a Diósgyőr meg egyet nyert úgy, hogy két dolgot is nullára hozott: a kapott gólok számát és a támadójátékot.

- Berecz Csaba -

Jegyzőkönyv

Dunaújváros-PASE – Diósgyőri VTK 0-0

Dunaújváros, 1000 néző. V.: Solymosi (Ring, Kormányos II.).

Dunaújváros- PASE: Nagy G. (0) – Villám (5), Vaskó (5), Szekeres (5), Hidvégi (5) – Jakab (7), Böőr (6), Petneházi (5), Orosz (4), Nikházi (4) – Eppel (4). Vezetőedző: Artner Tamás.

Diósgyőri VTK: Antal (7) – Okuka (6), Szalai V. (5), Németh M. (5), Eperjesi (5) – Grumic (5), Ho-Jung (5) – Bognár I. (4), Gosztonyi (4), Barczi (4) – Griffiths (4). Vezetőedző: Vitelki Zoltán.

Csere: Orosz helyett Thiago (-) a 61., Nikházi helyett Grubjesic (-) a 66., Bognár helyett Bacsa (-) a 71., Griffiths helyett Takács T. (-) a 71., Vaskó helyett Farkas V. (-) a 82., Szalai V. helyett Csicsvári (-) a 83. percben.

Sárga lap: Barczi a 70., Szalai a 78., Bacsa a 87., Csicsvári a 90. percben.

Artner Tamás: – A mai mérkőzésen csak a gól hiányzott. Nem is számoltam a ziccereket, de ha hat-hét nullára nyerünk, egy büdös szót sem szólhatott volna a Diósgyőr. Remélem, a végén nem az itteni gól fog hiányozni a bennmaradáshoz. Bődületes, hogy a második félidőben mennyi helyzetünk volt, végig ott tudtunk lenni a DVTK kapuja előtt. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megnyerni ezt a meccset.

Vitelki Zoltán: – Védekezésben nagyot nyújtott a csapat, gratulálok a srácoknak, ezt a részét jól megoldották. És ha egy kicsit más felfogásban támadtunk volna, a lehetőségeinket egy picit jobban megbecsüljük, akkor még több is kijöhetett volna ebből a mérkőzésből. De a döntetlent igazságosnak tartom.

A Dunaújvárostól 1 pontot levontak.