DVTK vs. Pápa - Nyolcnál megálltak, nyertek

Miskolc - A Diósgyőri VTK a kieső helyen tanyázó Pápa ellen megszakította nyeretlenségi soro­zatát.A labdarúgó NB I 26. fordulójában, szombaton este a Lombard Pápa Termál FC csapatát fogadta a Diósgyőri VTK gárdája a Diósgyőri stadionban. A két együttes idei harmatos mérlege gyér érdeklődést váltott ki szurkolói részéről, a bennmaradásért küzdő, és a meccsig az idén 8 mérkőzésből mindössze 5 bajnoki pontot összekapart vendégekkel szemben, a hazaiak túl egy edzőváltáson, és 3 egységnyi 2015-ös pontocskával a hátuk mögött, az idei első bajnoki győzelmüket szerették volna elérni. A DVTK új szakvezetőjének, Vitelki Zoltánnak ugyan nincs az élvonalhoz szükséges edzői minősítése (Pro-licensz), de a szabályok lehetőséget adnak arra, hogy beugróként a bajnokságból hátra lévő meccseken ellátsa a vezetőedzői teendőket. Hogy milyen minőségben, megbízott edzőként, vagy vezetőedzőként, erről a mecc­s előtt a sajtóhelyen kisebb polemizálás zajlott, és mivel a megbízatása erre az öt m­e­ccs­­r­e szól, így jogi értelemben a megbízott edző kifejezés lenne a legmegfelelőbb titulus, de a gyakorlatias megközelítés szerint ő vezeti az edzői team-et, így ez alapján vezetőedzőnek számít, de lehet, hogy mindkettőnek egyszerre.

Az első félidő

Egy biztos, így vagy úgy, de Vitelki Zoltán irányítja a szakmai munkát, ő készítette fel az együttest a meccsre, ő állította össze a kezdőcsapatot, határozta meg a hadrendet. Ez utóbbi 4-1-3-2 lett, és nem sok hely jutott itt az ic-re végződő nevű játékosoknak. És itt most nem csak a ki tudja milyen nyavalyával küszködő, orvosi szempontból kimutathatatlan, focista kórságban szenvedő Husicra gondolunk (akinek a „ragályos kórsága” Alvesra is átragadt, és mintha ugyanez fenyegetné a válogatott Komant, aki az előző bajnoki előtt „tűnt el”), hanem Marjanovicra, Krsticre, Grumicra, ugyanis nekik csak a kispadon jutott hely. A dél-szláv légióból csak Okuka lett kezdő (Rados kapus szintén sérült), de a jobb oldali védő igazolta, hogy rászolgált a bizalomra. Ő volt a csapat legjobbja, aki a legkevesebb hibával, kezdeményezően, nagy akarással játszott. Ez utóbbi jelző a csapattársainak többségére is igaz volt, és a rengeteg hiba is. A kapu előtt, és persze szokásosan hátul is, az ismét kínnal összedrótozott védelemben. Mégsem a hátsó alakzat, hanem egy szélső középpályás hozta nagyon nehéz helyzetbe a DVTK-t: Barczi, miután kihagyott egy ziccert a pápai kapu előtt, nem sokkal később valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt a hazai védelem közepén tűnt fel, és passzolta el úgy a labdát, hogy abból Seye gólt szerzett. De ezzel még nem volt vége a Barczi-féle mélységnek, pár perccel később hátulról rúgta fel az egyik pápait, és ha egy merészebb játékvezető dirigálta volna a meccset, akkor a sárga helyett piros lap került volna elő, és a gólelőny helyett nemcsak gól-, hanem emberhátrány is lehetett volna. Nem így történt, a középpályás kihúzta a szünetig, és akkor kapott cserét, de aligha emlékszik majd szívesen vissza erre a meccsre (ahogy arra se, hogy mi volt az első feltűnő cselekedete a 10. percben, amit inkább le sem írunk). De hogy valami jó is legyen: az első félidőben, amikor még ő is a pályán volt, egyenlített a DVTK, megérdemelten, mert többet futballozott, gólratörőbben játszott.

A másodikban

A második játékrészben is a Diósgyőr támadott többet, úgy tűnt, hogy a Pápának jó lenne a döntetlen is. Bár a vendégek részéről Pongrácznak volt nem is egy nagy lehetősége arra, hogy még jobb pozícióba tegye az övéit, de ezeket kihagyta. Vitelki edző frissítgette csapatát, a cserék közül Gosztonyi állt a legközelebb a gólszerzéshez, aki a 80. percben szabadrúgásból a kapufát találta el, de Marjanovic talán még nála is jobban szállt be. Mégsem neki, hanem az előbbi játékosnak volt nagy érdeme abban, hogy megszerezte a győzelmet jelentő gólt a meccs utolsó percében a hazai gárda. Ugyanis Gosztonyi újabb jó, ezúttal beadásos szabadrúgását a nagy hittel, és lelkesedéssel játszó védekező középpályás, Egerszegi olyan – az egész meccsre jellemző, – bedobom, beleteszem magam-mozdulattal juttatta a kapuba a labdát, mint amilyenből az egyenlítő találat is született.

Nyolc nyeretlen meccs után győzött a Diósgyőr, pontot téve ezzel negatív sorozata végére. És az edzőváltást követően mindenképpen egy új korszakot nyitva, az új szakvezetővel, Vitelki Zoltánnal, illetve az általa irányított stábbal.

- Berecz Csaba -

Jegyzőkönyv

Diósgyőri VTK – Lombard Pápa TFC 2-1 (1-1)

Diósgyőr, 2010 néző. V.: Pintér (Király, Becséri).

Diósgyőri VTK: Antal (6) – Okuka (7), Szalai V. (6), Németh M. (5), Eperjesi (5) – Egerszegi (7) – Bacsa (5), Bognár (4), Barczi (3) – Takács T. (5), Griffitsh (6). Megbízott vezetőedző: Vitelki Zoltán.

Lombard Pápa TFC: Szűcs L. (7) – Jagodics (5), Csizmadia (6), Bogunovic (5), Völgyi (5) – Nagy T. (5) – Pongrácz (5), Randelovic (4), Frizoni (4) – Seye (6), Popin (4). Vezetőedző: Kovács László.

Csere: Barczi helyett Gosztonyi (5) a 46., Bognár helyett Grumic (-) a 69., Bacsa helyett Marjanovic (-) a 76., Frizoni helyett Csillus (-) a 84., Jagodics helyett Vankó (-) a 92. percben.

Sárga lap: Barczi a 29., Nagy T. a 67., Popin a 70., Egerszegi a 74., Frizoni a 79., Seye a 93., Völgyi a 95. percben.

Gólszerző: Seye (0-1) a 25., Bacsa (1-1) a 41., Egerszegi (2-1) a 90. percben.

Vitelki Zoltán: – A mérkőzés előtt is elmondtam, és amikor a csapatot megkaptam akkor is, hogy egy dologban hiszek, a kemény munkában, és a srácok ezen a héten ebben partnerek voltak, de az elmúlt napokban azon is dolgoztunk, hogy mentálisan átprogramozzuk a játékosokat. Amit ma a pályán láttam, az a görcsös akarás volt, ami több hibát is szült, de csapat megérdemelte a győzelmet. Földöntúli érzés ez a győzelem, nagy volt a felhajtás, kicsit körülöttem is az elmúlt néhány napban, de én ugyanolyan egyszerű edző vagyok, mint voltam. A futballról van egyfajta felfogásom, nem csak a taktikai, a fizikai felkészítés terén, hanem, hogy mentálisan is kell hatni a játékosokra. A szurkolók nem voltak elkényeztetve az elmúlt időszakban, most is lehetett hallani a meccs közben elégedetlen hangokat, de köszönöm azoknak akik kitartottak, és itt voltak, bízom benne, hogy emelkedik majd ez a szint.

Kovács László: – Kicsit szomorú vagyok, mert ott lógott a levegőben, hogy bravúrt csinálunk, ugyanis az bravúr lett volna, ha pontot viszünk el innen. Ha nem követjük el azt az egy-két butaságot, ponttal, vagy pontokkal távozunk. Két-három ziccer kimaradt, után figyelmetlenségek is előfordultak, és a 89. percben kaptunk gólt. A csapat megtette a magáét, élvezhető mérkőzés volt, izgalmas volt a végéig.

A gólok története

25. perc: Barczi olyan helyen tűnt fel, ahol nem kellett volna, hátul középen, és amikor megpróbált jobbra passzolni, Seyét találta el, aki köszönte a labdát és megindult a hazai kapu felé, majd amikor attól 17 méterre járt, a bal felső sarokba bombázott, 0-1.

41. perc: Jobb oldali hazai támadás során Okuka, Bognár volt a labda útja, utóbbi kapu elé tette be a labdát, amelyet a felfutott Szalai passzolt hátra. Egerszegi került így lövőhelyzetbe, aki 17 méterről célozta meg a kaput, és lövése célt tévesztett volna, de az ötösön Bacsa beledobta magát a labda útjába, így Szűcs kapusnak nem maradt esélye, hogy rámozduljon a játékszerre, 1-1.

90. perc: Gosztonyi végzett el szabadrúgást a jobb oldalról, jól kanyarította a labdát a kapu elé, a jobb oldali kapufával szemben több hazai játékos is érkezett, közülük Egerszegi 5 méterről, előrevetődve fejelt a kapu jobb oldalába, 2-1.

A Dunaújvárostól 1 pontot levontak.