Leírhatatlan, amit érez Elek Ákos

Miskolc - Elek Ákos 37. válogatott mérkőzésén ünnepelte a kontinens­viadalra való kijutást.Nagy volt az ováció benn a stadionban, utána az utcán és természetesen az öltözőben is a vasárnap esti Magyarország – Norvégia Európa-bajnoki pótselejtező-visszavágót követően, mikor eldőlt, hogy a mieink 3-1-es összesítéssel megnyerték a párharcot, és ezzel kijutottak a 2016-os Európa-bajnokságra.

– Szép, felejthetetlen és kerek volt az este, de maga az egész selejtező is – mondta az Észak-Magyarországnak hétfőn Elek Ákos, aki 37. válogatott összecsapásán lépett pályára vasárnap. – Igen, volt éneklés utána az öltözőben, előzetesen nem tudtunk arról, hogy lesz élő zene, de ilyenre nem szabad készülni, jobb, ha spontán jön. Később felmentünk a VIP-be, de én nem sokkal utána indultam haza a gyerekekhez, mert a nagyobbikat reggel vinnem kellett az óvodába.

Nem 0-0-ra

A középpályástól azt kérdeztük, vajon az oslói találkozó után milyen szavakkal buzdította őket Bernd Storck szövetségi kapitány, vagy éppen a segítője, Andy Möller?

– Nem kellett sokat beszélniük, legalábbis ami a mentális részét illeti – árulta el Elek Ákos. – Amikor az a tét, hogy egy futballista 44 év után képviselheti az országot az Európa-bajnokságon, akkor nemigen kell plusz motivációt keresnie a kapitánynak, mindenki érzi belül, hogy egy óriási lehetőség kapujában áll. Szakmailag az volt a legfontosabb, hogy az idegenbeli meccs után a lehető legfrissebb legyen a csapat, belőlem például elég sokat kivett az a meccs. Tudtuk, hogy nem játszhatunk 0-0-ra, mert egy gól bármikor jöhet, szerintem kívülről is lehetett látni, törekedtünk arra, hogy legalább egyszer betaláljunk. Amikor megszereztük a vezetést, azt éreztük, ezt már nem bukhatjuk el.

Azért egyénileg talán jobbak a norvégok, jobb, nevesebb klubcsapatokban szerepelnek, de ez most nem jött ki nekik, szinte teljesen eltűnt mindez a pályán…

– Persze ez így van, nálunk nincs olyan világsztár, mint mondjuk a svédeknél Ibrahimovic, a mi erőnk a csapategységben volt és van, ezzel tudtuk azt ellensúlyozni, hogy a norvégok egyénileg talán jobbak – húzta alá Elek Ákos. – Dárdai Pali látta meg azt, hogy nekünk csak akkor lehet esélyünk a sikerre, ha mind a tizenegy játékos, aki a pályán van, keményen küzd. Storck ezt az az elméletet továbbvitte, miközben egy kicsit a maga képére formálta a csapatot. Ha megnézzük, hogy 2004-ben a görögök mivel, hogyan tudtak olyan jó eredményeket hozni az Eb-n, akkor az ő sikerük is valami hasonlóban keresendő.

Nagy böjt volt

Adódott az a kérdés is: gyerekként gondolt arra, hogy valaha is Eb-résztvevő lesz?

– Dehogyis, nem álmodtam ilyesmiről, mert olyan távolinak tűnt – vallotta be Elek Ákos. – A társaim a Real Madridot meg a Barcelonát emlegették, én csak azt szerettem volna, hogy stabil NB I-es játékos legyek. Amikor ez meglett a Videotonban, akkor érett meg bennem, hogy ebben több is lehet. Az U21-es válogatottal legyőztük az olaszokat, akiknek a nagy része a Serie A-ban játszott, újból arra gondoltam, hogy talán léphetek előrébb is. Ezek szerencsére megtörténtek és most majdhogynem leírhatatlan, ami bennem zajlik… Aki nincs benne, nem látja, hogy hol és hogyan indul egy pályafutás, mennyit áldoz rá az adott játékos, nem is tudja úgy értékelni. Nagy böjt volt a magyar futballban, hiszen 30 éve lesz jövőre, hogy világversenyen jártunk, Eb-n 44 éve. Mindenki ki volt már éhezve egy kis sikerre. Eddig valahogy mindig elcsúsztunk, szerencsére most nem ez történt.

Nem ünneprontásként, de felhoztuk a DVTK egykori futballistájának azt, hogy a kijutásban szerepe volt annak is, hogy megnövelték az Eb-döntőn részt vehető országok számát.

– Szerintem ez ebben a pillanatban semmit sem von le a sikerünk értékéből – tette hozzá Elek Ákos. – A lépés oka az volt, hogy több országnak legyen lehetősége eljutni a kontinensbajnokságra, ezt bőven kihasználták az albánok, az izlandiak, az észak-írek… Szélesebb lett a mezőny, ez tény, de ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb lesz, lehet majd a színvonal.

- Molnár István -

A jövőjéről

Elek Ákos idén januárban két szezonra írt alá a kínai élvonalban szereplő Changchun Yataihoz, amellyel a 10. helyen zárt. Megkérdeztük a folytatásról:

– Egy hosszú, mentális és fizikai értelemben is fárasztó szezonon vagyok túl, ezért most pihenni szeretnék. Elvileg a felkészülés január második hetében kezdődik, de majd meglátjuk, hogy miként alakul a sorsom. Az évad során rendkívül sokat utaztam, akár haza, a válogatotthoz, akár Kínán belül és ennek nagyon megéreztem a hatásait. Most, hogy kijutottunk az Eb-re, talán emiatt kézenfekvőbb lenne hazajönni, szem előtt lenni és itt készülni az Európa-bajnokságra.