Mezőkövesdről az olimpiára - Rióból jött, Új-Zélandra tart

Mezőkövesd, Rio de Janeiro - Érdi Mária nagyon elégedett volt brazíliai fellépésével.

A női vitorlázók laser radiál hajóosztályában a 14. helyet szerezte meg a Mezőkövesden élő, de tihanyi színekben sportoló Érdi Mária, aki, mire megjelennek a szavai, már otthon lesz.

Mínusz tíz év

– Nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel – mondta a mindössze 18 esztendős, Mári becenévre hallgató sportoló, majd hozzátette: – A riói átlagéletkor 28 év volt, s ezt én tízzel múltam felül. Sikerült futamot is nyernem, a 9. helyezés volt a pillanatnyi legjobbom. Szó sincs persze arról, hogy nem hibáztam, hogy tökéletesen adtam elő a produkciómat, kiváltképpen az erős szélben kell még sokat javulnom. Nekem nem volt veszítenivalóm, úgy kezeltem az olimpiát, mint egy „sima” versenyt, a mezőny többsége azonban nagyon izgult, és ez a rengeteg óvásban nyilvánult meg.

Érdi Mária ezt követően az akadozó szervezésre panaszkodott, mint sorolta: olykor nem érkeztek meg a matricák, lassan haladt a hajóátvétel, de különösebben senki nem panaszkodott.

– Mi nem az olimpiai faluban laktunk, hanem egy szállodában, ahol jobb ételeket kaptunk, mint a faluban, és naponta csak huszonöt percet gyalogoltunk – sorolta a mezőkövesdi lány. – Egyébként pedig „elfoglaltságom” miatt kevés magyar vonatkozású eseményre jutottam el, de például jártam a magyar–brazil férfivízilabda-mérkőzésen.

Arra a kérdésre, hogy az olimpia után mennyi időt tölt Mezőkövesden, röviden így felelt:

– Húúúú, erről fogalmam sincs…

Reptéri transzferek

– Nálunk most nagy a boldogság – jegyezte meg Érdi Gábor, a versenyző édesapja, aki itthonról követte az olimpiát. – Ifiként tíz futam alapján 14. hely a harminchét induló közül, ez az álom kategóriába tartozik. Egyébként talán családi világcsúcsnak is elmegy az, ami nálunk történt: Anna lányom Abu-Dzabiba repült, Gabriella Amerikába ment, Mári pedig Brazíliából jött haza, így jómagam csak reptéri fuvarokat bonyolítottam le a napokban. Olimpikon lányunktól mindenki ötkarikás pólót kapott, nekem pedig még egy csúcstelefon is jutott. Márira az idén még további nagy feladatok várnak, decemberben rajthoz áll az Új-Zélandon sorra kerülő ifjúsági világbajnokságon. Huszonegy éves koráig junior lesz, a 2020-as tokiói olimpia idején éri el a felnőtt korosztályt. Azt mondta nekünk, hogy Japánban már érmet akar szerezni, s apaként ehhez csak ennyit tehetek hozzá: gyorsan aláírom, hogy így legyen.

- Kolodzey Tamás -

Ez is az olimpia: Őrület

A „normális” földi halandó el sem tudja képzelni, mi folyik Brazíliában, ha Brazília labdarúgó-válogatottja szerepel. A kajak-kenu versenyen a brazil gólokat ünneplik, a vízilabdatorna népe a brazil futballistákat élteti, a brazil újságírók nemzeti együttesüket nézik a monitorjaikon, és nem foglalkoznak azzal, hogy hol és min vannak. A kocsmákban és bárokban lévő tévékből Brazília folyik, a taxis Brazíliát élteti, a vendégnek így az az érzése, hogy a földön nem is létezik más, csak a brazil foci. Kapcsolgattuk monitorunkat, és még vagy tíz léptetést követően is a brazilokat láttuk, meg azt, hogy fél tucat helyszíni riporter beszélt, a stúdióban meg nyolcan „okoskodtak”, és két szakértő az élő adás közben – ilyet sem láttunk még soha – egymás nyakába borult. Mellesleg Brazília 6–0-ra verte Hondurast, bejutott a fináléba, és hogy ezalatt mi lesz Brazíliában, mindenki elképzelheti. Ennek jegyében Szepesi György egyik örök életű rádióközvetítésének részlete jutott eszünkbe: aki csak teheti, üljön taxiba szombaton és irány a híres Maracana stadion.