A jégkorong és a rádió

Budapest - Török László semmit nem változott. Ma is ugyanúgy lobog, mint fénykorában.

A Nemzeti Színházban napokban tartott sportgálán ott volt a Magyar Rádió egykori sportriportere, aki – szavai szerint – Szepesi György köpönyegéből bújt ki. Ma is népszerű ember, bár a fiatalabb generáció tagjai már természetesen Laci bácsinak szólítják.

Emlékezetes

– A sportágak közül továbbra is a jégkorong a nagy szerelmem – mondta fiatalos hévvel. – Hajdanán voltam szövetségi főtitkár és székesfehérvári klubvezető, közben pedig minden szinten harcoltam a hokiért, a műfaj elismertségéért.

Aztán rádiós lett, sok emlékezetes közvetítés fűződik a nevéhez.

Talán a leghíresebb mondata az 1988-as szöuli olimpián, Egerszegi Krisztina aranyérme után hangzott el: „Ilyen nincs és mégis van”.

Hozzá tartozott az úszás és a vízilabda, a hallgatók nagy szerencséjére, hálából pedig a vizesek beválasztották a Hírességek Csarnokába.

Mivel a hangja nem kopott meg, akár folytathatná is a munkáját, de újra lehűtötte a kedélyeket, amikor az ezzel kapcsolatos felvetésre megfogalmazta a maga megfontolt válaszát:

– Mindent a maga idejében kell befejezni. Kiváltképpen a helyszíni közvetítéseket, hiszen kopik a szem, romlik a hallás, öregszenek a hangszálak…

ÉM-KT