Ösztönös helyezkedés

Régóta sejtettük, hogy a szurkoló lelkének jót tesz, ha ott lehet a meccsen. A saját jó érzése miatt is, hogy végre a hozzá hasonlókból verbuválódott kórus tagjaként kiabálhat csapatának, de legalább ilyen fontos az is, hogy minden drukkert megnyugtat a tudat, csapatának játékosai erőt meríthetnek már a puszta jelenlétéből is. Abból meg különösen, ha buzdító szavakkal is támogatja a pályán fáradozókat.

Vagy lézengőket. Mikor milyen a forma vagy a sportemberi akarat.

A szurkoló hisz a csodákban, ezért tart ki minden körülmények között a csapata mellett.

Persze a szotyit is szereti, meg a büfében kapható sört, de tévedés lenne azt gondolni, hogy pusztán a meghitt köpködés vagy kortyolgatás miatt bárki is felkeresné a futballpályákat.

A csodahívő szurkoló egy percig sem adta fel a reményt, hogy az idei bajnokság a pályákon fejeződik be, és nem csak a tévé előtt ülve izgulhatja végig a meccseket.

Tudományosan nincs bizonyítva, de valószínűleg egészségmegőrzési szempontból is jobb a helyszínen szurkolni, mint a karosszékből. Valahogy jobban kíméli a szívet, és a gutaütést is könnyebben kihordja az ember lábon, ha a szurkolótábor részeként éli meg a pályán történteket. Egy szó mint száz, jó már érezni, hogy enged a járvány szorítása. A szurkoló boldogan ül a nézőtéren, az az érzés járja át, amit akkor érez, ha a hosszú időn át kapuja elé szögezett csapata végre ígéretes támadást vezet egy elcsípett labdából. Átjárja a levegő a tüdejét, ahogy felugrik és felszabadultan kiabál, üvöltve biztatja övéit. Jó, ha gól lesz, de ha nem, hát az sem baj: a legfontosabb, hogy végre életjeleket tapasztal.

Üres lelátók előtt játszani nem lehet nagy gyönyörűség, ahogy az is bebizonyosodott, hogy a tévés közvetítésnek sincs semmilyen hangulata, ha nem kísérheti a játékot a szurkolók moraja. Valami fájdalmas hiányérzet bujkál az emberben, ha csak a játékosok kiáltásait hallja, miközben zajlik a játék.

A vérbeli szurkolók számára persze az is komoly megpróbáltatás, hogy csak tisztes távolságban helyezkedhetnek el egymástól. A kezdő sípszó előtt még viszonylag könnyű humorosan közelíteni a furcsa helyzethez, de a játék előrehaladtával egyre nehezebb fenntartani az alacsony népsűrűséget. A szurkolótábor csakis váll a vállhoz alapon tud működni. Aligha csodálhatjuk, ha a helyezkedésükre vonatkozó taktikai utasításokról megfeledkeznek a drukkerek a meccs hevében. Tudják ugyan, hogy fontos a fegyelmezettség, de mégiscsak ösztönösen közelítenek a játékhoz.