Beismerés

Tanulságos nyilatkozatot hallhattunk, olvashattunk Révész Attilától, a Kisvárda sportigazgatójától. Csapata kedd este Magyar Kupa-mérkőzést játszott Újpesten, és a vendégeknél néhány olyan fiatal is pályára lépett, akik eddig még ezen a szinten nem vagy alig kaptak lehetőséget. A Kisvárda kikapott 2–1-re, és mindkét gól előtt éppen egy ilyen fiatal hibázott.

Révész Attila nem varrta a nyakába a vereséget, de általánosságban keményen fogalmazott. A következő bajnokságtól újra lesz egy úgynevezett fiatalszabály, amelynek a részletei nem kerültek nyilvánosságra, de a klubok ismerik, és nagy többséggel elfogadták, olyan változást tartalmaz, amit vállalhatnak, és aminek az a lényege, hogy 21 éven aluliak szerepeltetésével és pályán tartásával az eddigiekhez képest új forráshoz juthatnak.

Az biztos, hogy a nagy többségbe a Kisvárda, azon belül is Révész Attila nem tartozik bele.

Ő ugyanis erre Újpesten ezt mondta: „Azt gondolom, a fiatal játékosoknak a jövő szempontjából fontosak az ilyen mérkőzések, csak ez már nagy téttel bíró mérkőzés. Nem tudom, hogy a következő időszakban, amikor kötelező lesz a szerepeltetésük, az mennyi vesződéssel, problémával, idegösszeomlással fog járni. Mert azért látjuk, hogy az olyan játékosokat, akik az NB I-ben bevethetőek, fél kezemen meg tudom számolni az élvonalban szereplő tizenkét csapatban. A következő idényben, azt is tudom, legalább húsz-harminc százalékos teljesítménycsökkenés, minőségvesztés fog bekövetkezni az élvonalban ennek a szabálynak, ennek a buta szabálynak a következtében.”

Ezzel valahol összecseng az, amit Csányi Sándor MLSZ-elnök a közelmúltban egy interjúban a tizenhat csapatos élvonalról mondott: jó lenne, ám egyelőre az akadémiák nem tudnának annyi klubot ellátni megfelelő szintű fiatal magyar futballistával. A gond az, hogy jelenleg tizenkettőt sem tudnak, és ezért lehetünk tanúi lassan több mint egy évtizede annak a kínlódásnak, ami a különféle fiatalszabályok felbukkanásában és eltűnésében érhető tetten. Ez bizony nem más, mint őszinte beismerés: az utánpótlásba ömlő milliárdokat a közeg, a benne zajló szakmai munka nem hálálja meg, nem képes megfelelni a szerény elvárásoknak sem, komoly változásokra lenne szükség.

Persze lehet, sőt, kell is tenni valamit azért, hogy a magyar fiatalok több lehetőséget kapjanak, ám létezik erre ősidők óta ismert módszer: tépjék le a mezt az idősebbekről és a légiósokról! Ne a koruk, hanem a tudásuk okán. Csakhogy a gond éppen itt kezdődik.