Reggeli küzdelem

Számos nehézségről szoktak számot adni az amatőr futók. A napi tréning és a versenyek közepette előfordul, hogy túl nagy tempót választ magának az ember, és elsavasodó izmokat kénytelen cipelni. Némi szédüléssel is meg kell időnként küzdeni, ha elszomjazik, eléhezik a sorsüldözött sportoló. Tovább színesíti az élményeket, ha kisebb-nagyobb sérülésekkel is edz, versenyez valaki. Persze mindenki így tesz, és persze mindenki óvatlannak tartja ezért a többieket. Hosszan lehetne sorolni, hogy mi minden hátráltatja a hobbistát, talán az írás hátralévő részében is lesz erről szó.

Amiről ritkán beszélnek, az az elindulás nehézsége. Különösen hátrányos helyzetben vannak a kora reggeli futók. Megbirkózni a vekkerrel igazi küzdelem, ami nem csak a zárt szemhéjak miatt tűnik kilátástalannak egy ideig. Amikor megszólal az ébresztő, azonnal kutatni kezdi az ember, hogy vajon nincs-e olyan körülmény, ami a további alvásnak teremthetné meg az alapjait. Zuhogó eső viharos széllel, esetleg egyenesen jégveréssel, ez a visszaalvásra vágyó futó álma.

Az ébredési folyamat során kétségbeesetten keres magán az ember olyan tüneteket, amelyek ágynyugalom után kiáltanak.

Ha jó idő van, és viszonylag egészségesnek találja magát az ébredező, bizony ki kell kelnie az ágyból. Az önsajnálat érzelmi sivatagában kóborló embernek a kávé lehet az oázis. Az odáig vezető út egyszerre tűnik végtelenül hosszúnak és egyben ijesztően rövidnek. A kávé mintha soha nem akarna kifőni, de az edzés kezdete mégis rohanvást közeledik. Aztán el is érkezik. Az utolsó pillanatokban még lopja az ember az időt: nyomogatja a sport­órát, tessék-lássék gimnasztikázik egy kicsit, körülnéz reménykedve, hátha meglát valamit, ami miatt el lehet halasztani a futást.

Egy futómagazinban azt írták egyszer, hogy az első kilométer lefutása után már futónak mondhatja magát az ember. Nem tudni, mire alapozták ezt a megállapítást, az azonban biztos, hogy a futás megkezdése után néhány perccel a futó már egészen embernek érzi magát. Csak nevet magában azokon, akik esetleg alulmaradtak az ébredéssel folytatott küzdelemben.

Általános nézet, hogy jó állóképesség szükséges a futáshoz, amit a sok edzés alapoz meg. Azt is közmegegyezés rögzíti, hogy kitartóan, már-már megrögzötten kell edzeni ahhoz, hogy hosszú, akár többórás futásra képes legyen az ember. Rövidke írásunkból talán az is kiderült, hogy a jó állóképesség alapja a könyörtelen önsanyargatással kimaxolt felkelési képesség.