A felnőtté válás első kapuja

Most pedig, ahogy szobámban ülve arra a bizonyos szombati napsütötte reggelre gondolok, mikor meghallgattuk iskolánk udvarán igazgatónk tanévzáró beszédét, igencsak széles mosoly kerekedik az arcomon. Hisz mindaz, amit június első hetében terveztünk ma már csak egy diáklány dédelgetett álma a nyárhoz, egy fejezetnek tűnik. Egy végzős diák számára a vakáció leginkább a jövő tanévre való felkészülésről kell, hogy szóljon. Annak érdekében, hogy a ránk váró feladatoknak megfeleljünk, zökkenőmentesen megtervezzük a szalagavatót , a bankettet, sikeres érettségit tegyünk, illetve pluszpontokért harcba szálljunk a nyelvvizsga megszerzéséért….stb.

Megannyi dolog, ami még ránk várhat és gondolni, sem merünk rá , hisz laikusként olyan zavarosnak tűnhet minden. Egy nagy harc feladatainkkal és önmagunkkal szemben, hogy hogyan készüljünk el szeptemberre. Úgy érzem ez a felnőtté válás első kapuinak a nyitogatása. Amikor már nem mindegy mikor ébredünk fel és kezdjük el mindennapi tevékenységünket, vagy melyik barátunknak ígérünk egyáltalán esti szórakozást.

Felnőtté válunk

Fontosabbá válik számunkra tételeink kidolgozása, megtanulása, magánórákra való járás és esetleg szüleink segítése, akik a vakáció ellenére is munkahelyükön dolgoznak. Persze ennyi feladatkör elvégzése után ki nem vágyna egy rövid kiruccanásra a közkedvelt Balatonhoz vagy táborba esetleg csak egy nap fürdőzésre a strandon, de több mindent nem nagyon engedhet meg egy végzős diák magának , hisz ha jól tervezzük a dolgainkat az iskolai költségeinkre is félre kell , hogy tegyünk. Rengeteg idő, feladat, türelem, felelősség, akarat, komolyság. Sorstársaimnak üzenve : A felnőtté válás küszöbére érkeztünk?!

Sipos Adrienn, Művészeti Szakközépiskola és Kollégium, Nyíregyháza
A felkészítő tanár: Dantesz Tamásné