2010.08.26. 06:38
Tankönyv-lobbi
<p>Anyám élete végéig őrzött egy régi fényképet, ami a halála után visszakerült hozzám: fekete-fehér fotó, egy hétéves-forma kisfiú fogja rajta az ABC-s könyvét. <strong>Zajácz D. Zoltán jegyzete</strong></p>
A képet egy nagyobb méretű vastag kartonra kasírozták fel, alatta arany betűkkel a felirat: Iskolai emlékem, 1972. Ez a kisfiú, nyilván kitalálták időközben, én voltam.
Abban az időben vándorfényképészek járták az országot és minden elsős kisiskolásról készítettek egy hasonló képet. És bizony, a kislányok és kisfiúk, függetlenül attól, hogy Békéscsabán, Makón vagy éppen Tuzséron jártak iskolába, ugyanazt a könyvet szorongatták a fényképeken. Mert Soprontól Záhonyig mindenki ugyanabból a könyvből tanult olvasni…
Ezzel szemben ma akkora a kínálat a tankönyvpiacon, hogy beleszédül az ember. Az iskola vagy akár maga a tanár is eldöntheti, melyik könyvből kíván tanítani.
A fiam általánosban a legnehezebb könyből tanulta a matematikát. Ez akkor derült ki, amikor az egyik osztálytársát átvitték egy másik iskolába, ahol egy másik szerző könyve volt divatban, és kiderült, hogy az háromszor könnyebb és érthetőbb. A végén kishíján megszerette a matekot…
A tankönykiadás óriási üzlet, itt is működik a lobbi, akárcsak a gyógyszergyáraknál: ott az orvost környékezik meg, hogy az ő gyógyszereiket írja fel, itt az iskolát, hogy az ő könyveikből válasszon. Remélem, azért valaki a betegekre és a diákokra is gondol…
- Zajácz D. Zoltán -
