Országos versenyek győztese a kisvárdai néptáncos

Kisvárda - Folyamatosan modernizálódó, „elnyugatiasodó” világunk már-már magához térni látszik, hiszen egyre több család életében kezd fontossá válni a magyar hagyományok, a magyar kultúra őrzése, ápolása, szeretete. Egyre több mai szülő tartja fontosnak, hogy gyermekeik megismerkedjenek saját nemzeti és kulturális hagyományainkkal, azon belül a néptánccal, a népi kultúrával. Egyre több településen és iskolában alakulnak néptánccsoportok, népi együttesek hol alkalmi, hol állandó formában. Bár kezdetben sok gyermek csupán a szülői unszolásnak igyekszik eleget tenni, a későbbiekben mégis önszántukból, a társaság miatt, a tánc iránti szeretetükből fakadóan folytatják a gyakorlást és akár komolyabban, művészi szinten mélyítik el tudásukat, szakmát is választva a néptánc berkein belül.

Így éli még igen rövid, de annál tartalmasabb életét a kisvárdai Béres Máté, aki tizenegy éve választotta „szerelmének” a népi táncot és műveli azt már igen magas szinteken. A tizenegy év alatt számos élménnyel és verseny-eredménnyel lett gazdagabb szóló-és páros táncban egyaránt. Legutóbbi eredménye az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen ,,páros" kategóriában szerzett első hely, mely apropóján beszélgettem a fiatal táncossal:

- Mikortól érezted, hogy komolyabban szeretnél a néptánccal foglalkozni?

Tizenegy éve immár, hogy elsajátítottam az első tánclépéseket. Céltudatos gyerek voltam (és vagyok ma is), így már gyerekkoromban tudtam hogy nem csak hobbi, hanem komolyabb szinten is szeretnék a tánccal foglalkozni. Céljaim megvalósítása érdekében az általános iskola után Nyíregyházára, a Művészeti Középiskolába felvételiztem és tanulok itt azóta is.

- Milyen pluszt ad neked ez az iskola?

Nagyon szeretem ezt az iskolát, mert tényleg egy családias légkörben éli az ember a mindennapjait, és emellett, bármiféle probléma gördüljön is elém, mindig számíthatok a tanáraimra és a diáktársaimra egyaránt. Ebben az iskolában tényleg kihívás elé állíthatja magát az ember, ugyanis nem könnyű egész nap a táncra és a közismereti tantárgyakra is készülni úgy, hogy egy átlagos nap reggel nyolctól este hat óráig tart. Nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb, hiszen népdalokat, régi szokásokat, mesterségeket, helyeket és embereket ismerhettem meg. Az iskola a táncon keresztül mindenképpen egy speciális közösség tagjává emeli az embert, így engem is.

- Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

Több kisebb díjakban is részesültem már, de amire eddig a legbüszkébb vagyok, az a 2012-es évben megrendezett Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny ,,páros" kategóriában szerzett első helye. Szintén tavaly, egy országos megmérettetésen két korcsoport tizenöt versenyzője közül állhattam a dobogó első fokára, ahol a kötelező galga-menti mars és bukós mellett a szabadon választott nyírségi lassú és friss csárdást jártam. Köszönöm ezt és eddigi eredményeimet a tánctagozat összes mesterének, akiktől külön-külön más és más dolgokat kaptam mind emberileg, mind pedig szakmailag.

- Gondolom, hogy a szakiskola a versenyeken kívül számos fellépési lehetőséget is biztosít a számodra.

Igen, kevés az olyan hétvége, amikor nincs fellépés, valamilyen rendezvény, ahol szólóban, csoportosan vagy párosan lépek színpadra. Táncoltam már a leghétköznapibb, kis színpados rendezvénytől kezdve, a helyi és országos fesztiválokon keresztül a nagyszínpados, 1000-2000 férőhelyes színházban is.

- Táncolsz-e másfajta stílusokat a néptáncon kívül?

Természetesen. Egy jó táncos minden műfajban megállja a helyét. Az iskolában a néptánc mellett modern, -balett,- és társastánc oktatást is kapunk. Az effajta tudás teszi lehetővé, hogy az a táncos, aki igencsak „jól beszéli” a tánc nyelvét, képes legyen közvetíteni ilyen formában a mondanivalóját, vagyis úgymond beszéljen a táncával. Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amelyet egy igazi táncosnak el kell sajátítania. Én nagyon szeretek „táncosan” beszélni.

- Mégis, melyik a kedvenced, ami igazán közel áll a saját stílusodhoz, értékrendedhez, a lelkedhez?

Egyértelműen a néptánc, nemzeti értékeink egyik legnagyobb kincse. Ebbe születtem bele, ebben nőttem fel, amiért örökké hálás vagyok szüleimnek. A néptánc és köztem különös kapcsolat, mondhatni szerelem van, mely nagyon fontos szerepet töltött és tölt be az életemben. Emellett persze minden műfajt örömmel nézek és táncolok is.

- Érettségi után milyen távlati céljaid vannak a néptánccal?

Természetesen maradunk továbbra is „egymásnak” . A Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatára felvételizem, emellett álmom, hogy egy profi táncegyüttes táncosa legyek.

Mind ehhez, mind az előtte álló élethez sikereket, eredményeket, türelmet és kitartást kívánunk Máténak, aki az elmúlt években (és persze majd idén is) számos városi rendezvényen volt fellépője művészetis társaival szülővárosának és otthonának, Kisvárdának is.

Durucz Gabi