Jegyzet: Nyúl a karom, ha akarom...

Bizalomerjesztő világunkban nem meglepő az az okfejtés, mellyel ismerősöm hozakodott elő a minap. Szerinte csínján kell bánni a véradással, mert amennyiben az illető donor ritka vércsoporthoz tartozik, akkor jobb, ha tisztában van vele: veszélyben forog az élete - Ladányi Tóth Lajos jegyzete.

„Gondold csak el, létezik egy dúsgazdag ember valahol nagyon messze, akinek a hozzátartozóját csupán az menti meg, hogy ha sürgősen speciális vérhez jut. Mégpedig olyanhoz, amiből nagyon kevés van a világon. Mondjuk pont a tied kell neki. Benne vagy egy számítógépes rendszerben, és mivel neki semmi sem drága, bárhol vagy, utol érnek az emberei, és neked annyi. Szóval nem árt óvatosnak lenni. Nemes cselekedet vért adni, de először is a saját életedre vigyázz!” – emelte magasba a mutatóujját, jelezvén, hogy márpedig ezt illik véresen komolyan venni.

Abban a szúrásban rávágják erre a Vöröskereszt munkatársai, aktivistái, hogy ez agyrém, a fantázia torzszülötte. Mint ahogy azok a riasztó kör e-mailek, amelyben emberek titokzatos eltűnéséről és szervkereskedelemről szólnak. Irtózatos belegondolni még a puszta felvetésbe is, nem hogy a valóságtartalmába. Mese nincs: jobb félni, mint megijedni! És nagy becsben tartani mindazokat, akik önként veszik a fáradságot, a bátorságot, és megcsapoltatják magukat azért, hogy ezzel érdek nélkül másokkal jót tegyenek. Teszik töretlenül, tántoríthatatlanul, ellentmondást nem tűrően. Az érzés ugyanis semmihez sem hasonlítható testileg és lelkileg. Ideje nekem is újra kinyújtani a karom, mert ezt a dúsgazdagos rémképet mielőbb feledni akarom.

Ladányi Tóth Lajos