Egy jól irányzott anyázás...

A felnőttek általában akkor követik el a hibát, amikor az óvodáskorú gyermek száját először hagyják el csúnya szavak. Az ember ilyenkor hajlamos megmosolyogni a gyereket, sőt esetenként aranyosnak is titulálja azt. A gyerek ekkor úgy érzi, hogy az, amit csinál az jópofa, így egyre gyakrabban próbálja magát produkálni a szülei, a rokonok előtt. A gyerek káromkodása bizonyos helyzetekben kínos lehet, de a gyereket ekkor már nagyon nehéz leszoktatni.

A kamaszok esetében már egészen más a helyzet. Elég megnéznünk egy mai vígjátékot ahhoz, hogy rádöbbenjünk, a poénok többsége a káromkodáson és az alpári viselkedésen alapszik. Így, ha nem is olyan összefüggésben, mint az óvodáskorúak esetében, de a fiatalok között is az számít „jópofának”, aki minél cifrábban tudja szórni a szitokszavakat.

Nyíregyházán két fiatalt kérdeztem a káromkodásról. A fiúk elmondták, hogy alap esetben beszélgetés közben is előjön néha egy-két csúnya szó, de a nyelvtörő káromkodást általában poénkodásként használják. Ahogy az egyik srác elmondta, gyakran fordul elő, hogy a haverjával nekikezdik egymást szidni, amelyen a többiek jót röhögnek. Természetesen nem mindig ilyen „békés” célt szolgálnak az egymást, és a felmenőket szidalmazó szavak. A vitás helyzetek, a nézeteltérések is gyakorta fulladnak „anyázásokba”, majd verekedésbe. Általában a legtöbb bunyó is azért szokott kialakulni, mert valaki szidni kezdi a másik édesanyját. A fiúktól megtudtam, hogy erre a legtöbben „harapnak”.

A srácok azt is elmondták, hogy ma már egyáltalán nem igaz az, hogy káromkodni csak a fiúk kiváltsága. Vannak mocskos szájú lányok is szép számmal – mondta az egyik fiú. Sikerült azt is megtudnom, hogy manapság nincsenek olyan káromkodások, amelyek „divatosak” lennének, leggyakrabban a szidalmazó kreativitásán múlik egy jól irányzott „anyázás”.

Kapcsolódó cikkek:

• Politikus káromkodások: válogatott tahóságok
• Köcsögölésért csak sárga lap jár…
• Ami a Fábry showból valószínűleg kimarad

-M. István-