A lengyelekből élnek a tokaji fogadók

Tokaj - Csupán pár napot töltenek Tokajban a turisták, akik átutazóként érintik a kisvárost.

Tokaji túránk során helyi lokálpatriótákkal beszélgettünk, civileket, szállásadókat, pincetulajdonosokat kérdeztünk arról, mennyire elégedettek az idei szezonnal. Beszámolóikból kiderült, nem csak a statisztikák, hanem a valóság is azt tükrözi, egyre többen érkeznek a híres zempléni kisvárosba, ám nem tudják ott tartani a vendégeket, akik csak átutazóként, csillagtúraszerűen egy-két nap erejéig időznek a történelmi borvidék névadó településén.

A vendéglátóhelyek tulajdonosai azt állítják, a külföldiek elsősorban a termálfürdőket keresik hazánkban. A lengyelek például Hajdúszoboszlón nyaralnak, Hegyalján az üdülés előtt és hazafelé is eltöltenek egy-két napot és beszerzik kedvenc borukat, a tokaji szamorodnit. Pogáts Zsolt, a hegyőr igyekszik minél több idelátogatónak megmutatni felülről ezt a szép vidéket, rendszeresen túrákat szervez a Kopasz-hegyre, ahol páratlan panoráma kápráztatja el a turistákat.

A statisztikák szerint egyre erősebb érdeklődés övezi Tokaj-Hegyalját a magyar és a külföldi turisták körében is, a szakemberek 10-15 százalékos forgalomnövekedést emlegetnek, ám az itt élők nem derűlátók. Kiváló természeti- és kulturális adottságokkal bír a történelmi borvidék, ám sokan úgy vélik, nem fejlődik kellő ütemben a térség és a különböző települések közötti együttműködést is harmatgyenge jelzővel illetik a helyiek.

Ötven éve ígérgetnek

– Nem tudom, hány emberöltő kell ahhoz, hogy végre felpezsdüljön az állóvíz. Ötven éve hitegetnek minket azzal, hogy meleg termálforrások zubognak a mélyben és hamarosan indulnak a próbafúrások! – fakadt ki Vaskó György tokaji pince- és panziótulajdonos, akit arról kérdeztünk, elégedett-e a turisztikai szezonnal.

– Bevallom, a lengyelek tartanak minket életben. Szeretik Magyarországot, a tokaji szamorodnihoz pedig ragaszkodnak és útba esünk. Hajdúszoboszlóra és az Adriához igyekeznek általában, nálunk csak egy-két napot töltenek, vesznek bort a nyaralás előtt és ugyanez a forgatókönyv érvényesül visszafele. ­Ennyi! Ám, ha felépülne végre a nagyapáink ideje óta ígérgetett élményfürdő, akár nálunk is időzhetnének heteket a lengyel és a szlovák vendégek – érvelt Vaskó György, aki igyekszik megfogni a kispénzű- és a tehetősebb réteget is. Pincéjében zsíros kenyeret és sajtkülönlegességeket is kínál a hordókból merített nedűk mellé, fogadójában gyakran telt ház van, évről-évre visszajáró vendégkör az övé.

Zúgolódnak a tokaji vendéglátósok, kiszámíthatatlanságról és holtidőkről beszélnek, hisz előfordul, hogy egész délután egyetlen vendégük sincs, ám kilenckor, mikor végre lehúznák a rolót, olykor berontanak több tízfős társaságok, akiket nem tudnak kiszolgálni, hisz bezárt a konyha és a szakács is rég hazament.

Ügyeleti rendszer kellene

– Meg kellene szervezni ezt az egészet. A világörökség része a vidékünk, arcpirító, ha nem tudjuk jóllakatni a váratlanul érkezőket. Ügyeleti beosztást kellene készíteni, az ügyeletes étteremnek és borozónak pedig legalább éjfélig tárt kapukkal kellene várnia az érkezőket. Minden választás előtt mindenki megígéri, fellendíti az idegenforgalmat, ám senki sem tesz sokat a városért – sorolta. Vaskó Györgytől azt is megtudtuk, a Tokaj és Kincsei Egyesület törte meg a csendet, mikor bebizonyította, filléres költségvetésű rendezvényekkel is fel lehet rázni a várost. Kiemelte, az utcazene-fesztivál idején zsúfolásig megteltek a vendéglátóhelyek, a turisták és a helyiek is jól szórakoztak.

– Minden kiskocsma és fogadó szívesen felvállalta a zenészek étkeztetését, biztosítottuk a területet és az áramot, csak a város nem támogatta kellően ezt a rendezvényt – tette hozzá.

Szemléletváltást sürget

– Túl sokat költenek marketingre, pedig nem kell reklám ennek a vidéknek, még New York-ban is tudják, hogy Tokaj létezik. Az ideérkező üdülőket kellene úgy elkápráztatni, hogy ne csak átutazóként szálljanak meg ezen a fenségesen szép vidéken, hanem töltsenek el legalább egy hetet itt. Csak az egyéni érdekek érvényesülnek, ahelyett, hogy érdekvédelmi szövetségbe tömörülne az összes település és kézről-kézre adnák egymásnak a vendéget – magyarázza az egyik közép­korú asszony, aki kétlaki, közel harminc éve ingázik a főváros és Tokaj között. Úgy véli, szemléletváltás nélkül nem várható változás.

– Amikor Ausztriában nyaraltunk, a házigazda minden reggel a kezünkbe nyomta a kézzel írt cetlit, amelyre feljegyezte nekünk, milyen programokat, látványosságokat ajánl aznapra. Az ilyen apró figyelmességek is hozzájárultak ahhoz, hogy visszatérő vendégekké váltunk. Na ezt a mentalitást hiányolom Tokajból! Itt nem egyszer előfordult, hogy harminc-negyven barátommal meleg vacsora nélkül maradtunk, mert nappal a folyóparton sütkéreztünk, ám este már minden zárva volt – panaszolta.

Páratlan panoráma

Tokaji túránk során az általunk megkérdezett ifjabbak és idősebbek is azt hangsúlyozták, rendszeres programokkal, hajóutakkal, vízi- és szárazföldi túrákkal, az egész Hegyaljára kiterjedő összefogással lehetne itt tartani a vendégeket.

– Sátoraljaújhelyről érdemes példát venni, ott egymást érik a látványos beruházások is. Fel kellene már ébrednie Tokajnak is, hiszen a jó Isten letette az alapokat, erre turisztikai fellegvárat lehetne építeni – magyarázta Pogáts Zsolt hegyőr, aki vadregényes helyekre vitt minket. Páratlan panorámát csodáltunk a hegytetőről, ahonnan a Bodrogzugot, a Zempléni-hegységet és az alföldet is láttuk.

– Nálunk találkozik a Tisza és Bodrog, különleges település a miénk. Itt mindenki ámulatba szokott esni, csodálkoznak azon, hogy ilyen gyönyörű helyek is vannak hazánkban, itt pillanatok alatt átszellemül az ügyvéd, az orvos és a módos üzletember is, és mindenki, akit hangos nagyvárosokból sodor ide a sors – magyarázza a lokálpatrióta, aki gyakran kalauzol turistacsoportokat a Kopasz-hegyen.

Juhári Andrea