És a te állatod jól van?

Miskolc - Hogyan adhatjuk vissza az állatok elvett szabadságát? Mit jelent az a fogalom, hogy környezetgazdagítás? Erről beszélgettünk Magyar Melindával, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark munkatársával.– Az állatkerti állatokat sokan a „természet nagyköveteinek” tekintik, míg mások egy adott területre bezárt áldozatoknak. Sokszor ez a terület nem is sokkal kisebb, mint amennyi eredeti élőhelyükön maradt, hogy fajtársaikkal megosszák, már ha egyáltalán azt az élőhelyet még nem pusztította el az ember – kezdi mondandóját Magyar Melinda, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark munkatársa. Így folytatja:

– Nem mondunk azzal újat, hogy az állatkertekben lakó állatok élete eltér szabadon élő fajtársaikétól. De még háziállatok (háziasított fajok) esetében is figyelembe kell vennünk az adott állatcsoport igényeit, mint ősi – az evolúcióval nem törölhető – jellegzetességeket. Néhány évtizede felmerült – az emberi pszichológia fejlődésével párhuzamosan – az etológia tudományterületén is, hogy sok állati megbetegedést vagy szélsőséges viselkedésformát nem csupán fizikai okok, körülmények (takarmány, hőmérséklet, stb.) váltanak ki. Az állatok jóléte vagy inkább „jól-léte” túlnyomó többségében az adott fajra vonatkozó életmód- és viselkedésbeli igények teljesítésülésétől vagy annak elmaradásától függ.

Ma már sokan tudják, hogy mi a cél, ami Magyar Melinda így fogalmaz meg:

– Közelítenie kell a mesterségesen tartott állat életének és mindennapjainak a vadonban élő rokonához, gondoskodnunk kell az eredetihez, a természeteshez hasonlító vagy ahhoz közelítő körülményekről – mind szociális viselkedésben, mind a napi ritmusban, mind a vadászat vagy táplálékkeresés módjában, mozgás- és „gondolkodási” igény terén.

Állatkertben ezeket a trükköket eleinte lelkes állatgondozók kezdték el alkalmazni az unalomtól szenvedő és sztereotip viselkedést (ismétlődő abnormális mozgások, például körbejárkálás, szőrtépegetés) elkerülésére. Elkezdték gazdagítani az állatok környezetét mindenféle berendezésekkel vagy más ötletekkel, lehetőséget adva az állatnak a több mozgásra és játékra, növelve az állatot ért ingereket.

Ez mára „környezetgazdagítás” néven állatkertészeti szakterületté nőtte ki magát, és saját világszervezete is van: a The Shape of Enrichment.

Hogy mi minden tartozik a környezetgazdagításhoz?

Bármilyen olyan tevékenység szóba jöhet, melyet az állatgondozók a fogságban tartott állatok jóléte érdekében tesztnek: például kifutó berendezésének, takarmányozás módjának, időpontjának vagy gyakoriságának, az állatokat ért ingerek (szag, látvány, hang, fény, stb.) változtatása, játékok, tréningek, egyebek.

Ez alapos tájékozódást és felkészülést igényel a gondozók és a vezetés részéről egy-egy faj életmódjából, viselkedéséből, esetleg társintézményekben tartott egyedek tapasztalataiból. Mert egy új fajnál először is kérdés, hogy egyrészt egyáltalán biztosíthatók-e azok a feltételek (épület, kifutó, hőmérséklet, páratartalom, speciális takarmány, és a többi), amelyek a tartáshoz szükségesek, és azon túl a gondozó feladata kitalálni, megfigyelni, kísérletezni majd újítani, hogy mi az, ami jót tesz az állatnak, és mi nem.

Az Európai Állatkertek Szövetsége (EAZA) a The Shape of Enrichment és a Romániai Állatkertek Szövetsége szervezetekkel együttműködésben most rendezték meg az Első és második Dél– és Kelet-Európai Környezetgazdagítási Konferencia magyarországi találkozóját, amelyhez a Nyíregyházi Állatkert adott gyakorlóterepet – tudjuk meg Magyar Melindától. (Előtte a romániai Temesvári Állatkertben volt találkozó.) A konferenciák kifejezetten állatgondozóknak, gyűjteményi igazgatóknak, biológusoknak és állatorvosoknak szólnak.

A hazai konferencián a Miskolci Állatkertből vettek részt a legtöbben a társintézmények közül, sőt, a miskolciak nagy örömére még egy nagy szakmai találkozásra is sor került. A konferencia vezetője - az Egyesült Államokból érkezett Valerie Hare – ellátogatott Miskolcra, egy közös sétán sorban megnézte az állatkert állattartó helyeit és kifutóit, közben költségkímélő ötleteit megosztotta az állatkert vezetésével és a gondozókkal.

A nemzetközi szakértőként elismert Valerie Hare az 1991-ben létrejött The Shape of Enrichment nonprofit szervezet alapítója és a 2000 óta megrendezett számos környezetgazdagítási konferencia állandó koordinátora.

És mi otthon mit tudunk mindebből kamatoztatni? – kérdeztük Magyar Melindától, aki így felelt:

– Macskát, kutyát, tehenet, madárpókot, baziliszkuszt, gabonasiklót tartunk otthon? Vegyük a fáradságot és – az internetes tévinformációkat elkerülve – menjünk el a könyvtárba vagy kérjünk kölcsön megfelelő szakirodalmat és olvassunk el mindent az adott fajról, sőt a fajta jellegzetességeiről és igényeiről. Aztán nézzünk meg néhány képet is róluk. Ezután nézzük meg saját kedvencünket, majd vegyük sorra magunkban, hogy mi mindent adunk meg ebből állatunknak, mit nem, vagy mit csinálunk fölöslegesen, vagy netán kárt okozva (napi ritmus, mozgás és táplálék aránya, fajtársakkal való kapcsolattartás).

– Akit bővebben érdekel a téma, kérdéseivel forduljon bátran a Miskolci Állatkert szakembereihez – ajánlja Magyar Melinda.

Részletes leírás a Magyar Állatkertek Szövetsége honlapján.

- ÉM -