Kiss Ernő utca: kicsit zötyög, néhol érdes, de azért a mienk

Nagy fába vágta a fejszéjét idén a miskolci önkormányzat. Felújították a város kelet-nyugati tengelyének közúti forgalmát jórészt lebonyolító, a főutcával párhuzamosan a Szinva-parton futó Kiss Ernő utcát, vagy ahogyan még emlegetik, a déli tehermentesítő utat. Egy út felújítása elképzelhetetlen lezárás, jobb esetben forgalomkorlátozás nélkül. Egy igen nagy forgalmú út esetén ráadásul hatványozottabban jelentkezik ez a probléma.

Autók ezrei

Márpedig a Kiss Ernő utca a problémásabbak közé tartozik. Éppen ezért időzítették úgy a munkálatokat, hogy azok a nyári iskolai szünet időszakára essenek, ennyivel is könnyítve az amúgy sem túl rózsás helyzetet. A mintegy két kilométeres szakaszon a reggeli és délutáni csúcsforgalomban gépjárművek ezrei fordulnak meg, nem is beszélve arról, hogy több autóbuszjárat is erre halad el.

Mindezt tehát úgy kellett megszervezni, hogy „a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon…” A buszok – amelyiknél ez lehetséges volt – másfelé közlekedtek, és az autósok számára is alternatív útvonalat javasoltak. Az építkezés maga pedig úgy történt, hogy a négy sávból egyszerre csak kettőt foglaltak el, azaz kettőn haladhatott ide-oda a forgalom.

A szünet idején

Az idő is szorította az építőket, hiszen – ugyan a szerződés nem volt ennyire szigorú – az elvárás az volt, hogy szeptember 2-ára, az őszi iskolakezdésre újra használható legyen a Kiss Ernő utca.

Nos, jelenthetjük és kijelenthetjük, hétfőn reggel valóban használható volt a megújult, mintegy 2 kilométeres útszakasz. Az egyik buszmegállónál volt szükség egysávos terelésre, mert ott még nem fejeződtek be a munkák.

Elkerülve a reggeli csúcsot, közvetlenül utána magunk is kipróbáltuk az utat, és első megállapításunk az volt, hogy ég és föld a különbség a három hónappal ezelőtti állapothoz képest.

Ha kicsit szigorúan nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy itt-ott hullámos az aszfalt. Az egyik, nálunk szigorúbb olvasónk szerint a magyar útépítőipar gyerekbetegsége, hogy az aknafedőket nem képesek úgy szintbe hozni az utakon, hogy azon ne zökkenjen az autó kereke. Kétségtelen, hogy a Kiss Ernő utcán is zökken a kerék.

Nagyobb fejtörést okozott viszont az a tény, hogy, amikor az autóbuszmegállók előtt a külső sávban hajt el az autós, olyan, mintha valami régi felületre hajtana rá. Jócskán rázkódik a jármű. Ezt a rejtélyt Reichardt Jenő, az építőcég főmérnöke oldotta fel számunkra. Elmondta, hogy a szakaszon lévő összesen hét buszmegállónál úgynevezett bazaltbeton lett a burkolat, hogy a 30 tonnás autóbuszok ne gyűrjék fel a felületet. Ez a megoldás valóban kényelmetlenebb az autósok számára, de akár évtizedekig is stabil megállóburkolatot biztosít.

Kerékpárosbarát megoldás, hogy a majdnem száz esővíz-elvezető csatornát úgy alakították ki, hogy nem az úttesten vannak, hanem a szegélybe építették be őket.

Ezt csinálták a Kiss Ernő utcán