Idén nem lesz huszadik

Ma kezdődött volna a huszadik operafesztivál Miskolcon. Ismert a bejelentés, hogy ezen a nyáron nem rendezik meg. A fesztiváligazgató, Kesselyák Gergely Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes művész megkeresésünkre arról is beszélt, a helyzet alkalmat kínál az érzés átélésére, a ráébredésre, hogy mennyire fontos a Bartók Plusz akkor is, amikor nincs.

Múlt, jelen, jövendő

– Nagy családban nőttem fel. A születésnapokon a szüleim mindig elmesélték: mi volt azon a napon, amikor valamelyik testvérem a világra jött. Ezt a szokást a kollégáimmal is tartjuk. A fesztivál megnyitója előtti napokban rendre felelevenítjük a 2001-es kezdeteket. A pillanatot, amikor kinyíltak az ajtók, és tódult a közönség. Felejthetetlen, egész életre szóló élmény volt – nekünk és nem csak nekünk. Az utolsó pillanatig küzdöttünk azért, hogy legyen most is fesztivál, de be kellett adni a derekunkat, hogy idén nyáron: nincs. A karanténhelyzet azt a lehetőséget is felkínálja, hogy az ember átgondolja az életét. Az én életem fontos része a fesztivál.

Átgondoltam a múltját, jelenét, jövőjét. Nemcsak szentimentális vagyok, de próbálom mindenben megtalálni a pozitívat is. Ez a helyzet felkínálta az alkalmat, hogy éljük át a hiányát. Sokszor akkor tudjuk meg valamiről, hogy mennyire fontos, amikor nincs. Azt gondolom, olyanok is rádöbbennek erre, akik nem operarajongók, de az elmúlt húsz évben városlakókként, az utcán sétáló emberekként az életük része lett az operafesztivál. Remélem, sokak számára tudatossá válik, hogy szeretik. Olyanok számára is, akik eddig talán bele sem gondoltak ebbe. Nagyon szép leveleket kaptunk a nézőktől: sokaknak máris hiányzik a fesztivál, most, amikor nem lesz – beszélt az érzéseiről, gondolatairól Kesselyák Gergely.

A harmadik évtized

– Az emberiség életében a nagy traumák egyfajta ce­zúrát is jelentenek: az élet visszatér ugyan a normális kerékvágásba, de már semmi nem pont olyan, mint előtte volt – emlékeztetett Kesselyák Gergely.

– Az a feladatunk, hogy az operafesztivál jövőjét megtaláljuk az új szituációban – emelhetjük ki a Bartók Plusz harmadik évtizedét megalapozó koncepciót bevezető gondolataiból.

A nagyjából egy-egy évtizedre osztható fesztiváli korszakok elejét az a törekvés jellemezte, hogy a Bartók+ nemzetközi operafesztivál az egykori vasfüggöny mögötti területekről kínáljon mustrát. Mutassa meg, milyen a slágeropera-repertoár kelet-közép-európai megfogalmazása. A napjainkig tartó időszakot a földrajzi határok feletti feladat vállalása jellemezte: a modern népopera, a széles közönség számára szerethető és befogadható zeneművek keresése.

Négy operaíró verseny hívta fel a figyelmet a Bartók Plusz Operafesztiválra. Azoknak a huszadik századi nem eléggé ismert, de szép és szerethető műveknek a bemutatására is vállalkoztak, amelyek alkalmasak a tévképzet eloszlatására, hogy a huszadik századi komolyzene csúnya és élvezhetetlen. Így került a Bartók Plusz színpadára Erich W. Korngold: A halott város című operája és Nino Rota Milliomos Nápoly című háromfelvonásos műve. A misszión nem változtatnának, de a gyökerekig visszanyúlva szeretnék feltárni a világ számára a közép-európai zene értékeit a nagykorúvá váló fesztivál névadója, Bartók Béla korából és az utána következő időkből – foglalta össze a jövő fesztiváljának tervét Kesselyák Gergely.

(A borítóképen: Kesselyák Gergely: az a feladatunk, hogy megtaláljuk az operafesztivál jövőjét)