Isten éltesse, Béla bácsi!

Hálás vagyok a sorsnak, hogy vasárnap délután ott lehettem Tolcsván a Szirmay–Waldbott-kastélyban tartott ünnepségen. Ott, ahol a 100 éves Kovács Béla Kolozst, a gödöllői premontrei iskola egykori szerzetes tanárát köszöntötték.- Juhász- Léhi István írása

Nehéz szavakba önteni, milyen érzések rohantak meg. Béla bácsi 1917-ben született Nagy-Magyarországon (Juhász nagyapám ’16-os volt), még tartott az I. világháború. Történelmet tanult emberként végigtekinteni az általa megélt éveken, embereken, történeseken egészen mellbevágó.

Két háború, rettenetes emberveszteségek, forradalmak, birodalmak. 24 évesen Rozsnyón szentelték pappá, majd tanítani kezdett a premontrei rend gödöllői iskolájában. 1944-től tábori lelkészként szolgált a Felvidéken és Kárpátalján, majd 1945 húsvétján szovjet hadifogságba esett. 1947-ben térhetett csak haza, ám a következő évben az egyházi iskolákat államosították, így nem taníthatott. Béla bácsi viszont nagyon vágyott tanítani, ezért egyházi felmentést kért a papi szolgálat alól.

Sokan elérzékenyültek, amikor ez a nagyszerű ember a múltról, a gyerekkoráról beszélt. Csodálatosan tisztán, választékosan, nagy szívvel. Nem járok fogadásra (az ünnepség után az is volt), nem is voltam úgy öltözve, de hazafelé még belehallgattam a diktafonba: „Isten áldja meg az egész falut és minden lakosát!” – zárta beszédét Béla bácsi.

- Juhász-Léhi István -

100 évesen lett Tolcsva negyedik díszpolgára Kovács Béla Kolozs

Kovács Béla Kolozs Tolcsva díszpolgára lett és Apáczai Csere János-díjat kapott.