Érdek

Különösen így van ez, ha egy régóta fennálló állapotot, status quót akarnak megváltoztatni. Érdekérvek egész sorát lehet pró és kontra felsorolni, és – ismerős a helyzet – ember legyen a talpán, ha valaki a záporozó érvek és ellenérvek között rendet képes tenni, és kialakítani azt a helyzetet, ami nagyjából mindenkinek jó. Ez lenne az a bizonyos konszenzus.

A busz- és vonatközlekedés az egyik „szerzett jog”, amihez foggal-körömmel ragaszkodnak a települések, hiszen az jelenti az összekötő kapcsot számukra a világgal. Minden évben december elején nagy gonddal böngészik át a településvezetők a tervezett új vasúti – és mostantól autóbuszra is vonatkozó – menetrendet, hogy van-e benne olyan változás, ami településük lakóira nézve hátrányos lehet. A december 13-án életbe lépő menetrendet talán a korábbinál még nagyobb gonddal böngészik, hiszen nagyon sok benne a változás. Az alapcél, hogy minden település elérhető legyen közösségi közlekedéssel, de az érdekek azt is kívánják például, hogy párhuzamosan ne legyen vonat- és buszközlekedés is egy-egy viszonylatban, mert az meglehetősen pazarló dolog. És itt lép be az érdekkülönbség, amelynek megszüntetése már csak utólag lehetséges, ami minden eddiginél nehezebb lesz.