Templomok

Legyen ez akár az ókori Görögország vagy az Inka Birodalom. Az ember mindig hitt valamiben, és hitének, isteneinek oltárt emelt, fölé templomot.

A templom jel. Jele a közösség hitének és összetartozásának. A közös hit a társadalmak alapja volt. Szervező- és megtartóerő. Malter a téglák között. Ma már sok hit van. És sok „isten”. Újra. És versengés a hitek között. Éppen, mint régen. Eltűnt a közös alap, más és más habarcsot használnak az építők, ezért nem ház és otthon épül, csak falak. Európa keresztény civilizáció. De egyre kevésbé az. Van, ahol már kisebbség a kereszténység, van, ahol még mentjük, ami menthető. Mint itthon, ahol építeni, megőrizni akarjuk, ami értékünk megmaradt. A hitünket, a templomokat. Erősödő ellenszélben, mert jönnek új hitek. Új „templomaikkal”. Vigyáznunk kell a magunkéra. Magunkra. A saját hitünkre, a saját kultúránkra.

„Franciaországban keresztény templomok égnek, és minden tizenötödik napon új mecset épül, miközben egy keresztény épület megsemmisül” – szól a hír. Templomok mindig lesznek. Hogy kinek épülnek, rajtunk áll.