DVTK Stadion: Az alumíniumhab, mint Kolumbusz tojása

Miskolc - A Diósgyőri Stadion szokatlan formája, a kehelyalak figyelmet kelthet, nem csak Magyarországon. Interjú Pottyondy Péterrel, az új DVTK Stadion építész tervezőjével.

A Diósgyőri Stadion „félkész” állapotban van, ugyanis a tavaly november elején elkezdődött beruházás, a régi helyett új létesítmény építése, időben a felénél tart. A stadion építész tervezőjével, Pottyondy Péterrel beszélgettünk a földből egyre jobban „kinövő” építményről.

- Miért pont Pottyondy Péter kapta a megbízást a Diósgyőri stadion terveinek elkészítésére?

Pottyondy Péter: Nem én kaptam a megbízást, hanem a közbeszerzési eljáráson győztes Közti Zrt. A cégen belül hat építészeti stúdió van, és egy munkahelyi belső egyeztetés eredménye volt, hogy végül az általam vezetett készíthette el a stadion terveit.

- A további öt stúdió egyáltalán nem is vett részt a tervezési munkában?

Pottyondy Péter: A munkában a statikus, a gépészeti és az elektromos tervezői csoport is részt vett. A Közti Zrt.-ben nyolcvanan dolgoznak, ez egy 68 éve létező, állami alapítású társaság, amely néhány évtizeddel ezelőtt Középület Tervező Vállalatként jött létre, és a privatizáció során az itt dolgozók lettek a részvénytársasággá alakult cég tulajdonosai.

- Véleménye szerint a pályázati anyagok megismerése után miért Önre esett a megbízók választása?

Pottyondy Péter: Szerintem azért, mert szükség volt megfelelő volumenű referenciára sportépület tervezés terén is. Több szálloda építészeti munkáinak elkészítése mellett az egyik vezető tervezője vagyok a budapesti Papp László Arénának, és bizonyára ez is szempont lehetett, amikor ránk esett a választás.

- Mennyire indította be a fantáziáját a kezdetekkor ez a projekt?

Pottyondy Péter: Örömmel vállaltam ezt a munkát, sok okból. Egyrészt, mert szeretem a futballt, másrészt mindig is izgatott a diósgyőri labdarúgást körülvevő egyedi miliő. Hallottam erről korábban is, és személyesen megtapasztalva megfogott. Amikor a tervezés elkezdődött, sok meccsét megnéztem a DVTK-nak, és éppen virágzását élte a csapat: 2014 második felében nemzetközi kupaszereplés és a bajnokságban elért jó eredmények izgalmassá tették a vállalást.

- A tervezői munka kezdetén mi volt az, ami az elképzeléseinek határt szabott?

Pottyondy Péter: Az, hogy amikor 2013-ban a részleges felújítást meghirdették, a beruházási összeg 4,5 milliárd forint volt, és igényként egy 15 ezer fő befogadására alkalmas létesítményt kellett volna ebből a pénzből tervezni. Elkészítettük a terveket, majd tettünk egy olyan javaslatot is, hogy redukáljuk 10 ezer főre a befogadóképességet, illetve, hogy maradjon 15 ezer fős a létesítmény 6 ezer állóhellyel, de ezek az alternatívák elutasításra kerültek. Aztán amikor eldőlt, hogy új stadion épül, a műszaki igényekhez igazítva az összeget megemelték, ebből pedig már lehetett olyan létesítményt tervezni, ami különleges és egyedi lesz, a kehely­alakkal, az alumíniumhabos burkolattal.

- Miért pont az alumíniumhabot választotta?

Pottyondy Péter: A tervezés elején az alumíniumhab miskolci fejlesztésének képviselői megkerestek, én meghallgattam őket, és ígéretet tettem arra, hogy megvizsgáljuk, hol, miként lehetne használni ezt az anyagot, és ekkoriban a belső építészet volt az első alkalmazási terület, ami bennem felmerült. Az anyag nem volt teljesen ismeretlen számomra, de volt némi távolságtartásom vele szemben. De mivel léteznek a felhasználására építészeti példák, ezeket a helyszínen tanulmányoztuk, elmentünk Spanyolországba, megnéztük 8 és 6 éves alkalmazását is ennek az anyagnak, beszéltünk az épületek üzemeltetőivel, és idővel egyre meggyőzőbb volt minden, egyre közelebb került hozzám az alumíniumhab. Jártunk Milánóban is, ahol szintén van a használatára egy szép építészeti példa. Ezen utak után egyre inkább az erősödött meg bennem, hogy ezt az anyagot láthatóvá kell tenni.

- És a kehelyforma honnan jött?

Pottyondy Péter: Nagyon sok stadion épül a világban, és nem kis számban szappantartó-formájúak, amelynél a külső héjalás fordul le és foglalja magába az alsó részt. A Diósgyőri stadion esetében nagy, sík, burkolt felületeket képzeltünk el. Ez adja az építészeti karakterét. Azt kerestük, hogy miként tudnánk valami mást létrehozni. Itt jött az alumíniumhab, ez volt a Kolumbusz tojása. A DVTK vezetésével történt egyeztetések során megfogalmazódott, hogy mivel ennél a klubnál erős a szurkolói közösség, jó lenne, ha a drukkerek felé nyitottságot mutatna az építmény. Többek között ezért nem ívesen leforduló burkolási módot választottunk, hanem a lelátó és a lelátótető aljára kerül az aluhab. Így kívül és belül is megcsillan az alumíniumhab fénye. A libikókaszerűen, egy középső pilonon álló pillangótető, és a lelátó alján folytatódó ezüstszínű burkolat adja a szétnyíló kehelyformát. Ettől lesz egyedi arca a stadionnak. A szokatlan forma és az alumíniumhab 22 000 m2-en való alkalmazása vélhetően figyelmet kelt majd az új stadion iránt itt Magyarországon, és talán a határon túl is.

- Úgy tűnik: látványban sokat vár az alumíniumhabtól…

Pottyondy Péter: Kár lenne tagadnom, hogy az anyag elkötelezett hívévé váltam. Amikor a kormánybiztos úr a tervezés kezdeti szakaszában megkérdezte tőlem, hogy meg vagyok-e győződve arról, hogy ennek ide kell kerülnie, határozottan kiálltam mellette. Ez egy nagyon szép történet. Ehhez hasonló anyagot Koreában és Kanadában gyártanak, most pedig már Európában is, Miskolcon. Hol legyen ennek a miskolci innovációnak az első referencia alkalmazása, ha nem Miskolcon? A megrendelő és a város képviselőinek, meg a szurkolóknak is tetszik ez a megoldás, hiszen ettől lesz igazán miskolci az új stadion. Egyébként, ha már szóba került, szeretném megemlíteni: a tervezés során inspiráló volt a drukkerek folyamatos jelenléte, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy rajta tartották, tartják a szemüket a projekten.

- Bizonyára a székezés, az ülő­alkalmatosságok színe mint belső látványelem is téma volt a velük történt találkozások során…

Pottyondy Péter: Olyannyira, hogy a drukkerek még saját verziókat is készítettek. Három változatot mutattunk be a klub, a beruházó és a város képviselőnek. A stúdiónk által készített eredeti tervet, az egyik szurkolói javaslatot és harmadikként, az előző kettő vegyítéséből készített új verzió került a döntéshozók elé. Végül ez utóbbit választották ki, ami a piros szín két árnyalatából és fehérből összeállított kompozíció. Ez egy olyan elrendezés, amit még nem láttam sehol, ami persze nem zárja ki, hogy a világban mégiscsak van ilyen valahol. Az elfogadott mintázat erősíti a stadion kehelyszerű karakterét. Többféle ülőalkalmatosság lesz a stadionon belül. A jegy árától függően lesz olyan, amelyiknek van karfája, és olyan is, amelyiknek nincs, lesz kárpitozott ülés és lesznek VIP fotelek is. A 13 ezer vandálbiztos, felhajtható műanyag szék mellett a többi más és másféle kényelmi fokozatú. A székek tengelyének távolsága sehol sem lesz kevesebb a kabátban is kényelmes ülést biztosító 50 cm-nél.

- És mi a helyzet a többi szurkolói térrel?

Pottyondy Péter: Mosdók, büfék sora szolgálja majd ki a nézőket. A mosdóknál a belátást akadályozó zsilip segíti a könnyebb közlekedést. Ezek olyanok, mint amilyeneket a repülőtereken alkalmaznak, sokkal nagyobb az áteresztőképességük, és ez higiéniai és forgalmi szempontból előnyös. Mivel nem kell ajtókat nyitogatni, talán a félidei sorban állás ideje is csökken Az európai és a magyar labdarúgó szövetség előírásának megfelelő számú büfé lesz a stadionban. Az persze üzemeltetői kérdés, hogy ezekből mennyit használnak majd. Az Andrássy út felőli oldalon lesz egy olyan söröző, amely a hét minden napján fogadja a szurkolókat, ez a stadion felé is nyitott lesz. Itt, a város oldali épületben kap helyet az ajándékbolt, és ide terveztük a múzeumot is. Ebből az épületből érdemes indítani majd a stadiontúrát is – ha lesz igény ilyenre –, aminek során meg lehet ismerkedni a létesítménnyel.

- A múzeum kialakítása biztosra vehető?

Pottyondy Péter: Az eredeti tervben szerepelt, ami nem zárja ki, hogy esetleg menet közben módosul.

- Módosul?

Pottyondy Péter: Nem én vagyok illetékes nyilatkozni ebben a témában. Megrendelői oldalról Pásztor Ervin, a Diósgyőri Stadionrekonstrukciós Kft. ügyvezetője adhat erre választ. De addig is: a múzeumi tárgyakat nem csak ott lehet kiállítani, ami a tervben szerepel, a stadionon belül számtalan hely kínálkozik erre.

- Át kellett-e már tervezni valamit az építés során? Milyen sűrűn fordulnak elő tervmódosítások?

Pottyondy Péter: Ez nem jellemző, a szerkezetépítésnél járunk, és ilyenkor nem is nagyon van erre lehetőség. De más téren sem tapasztaltunk ilyen szándékot.

- Tudom, hogy nem nagyon vannak az előző, az elbontott stadionból származó olyan kultikus tárgyak, amelyeket nagyon be lehetne építeni, de talán az a rézkorlát ilyen, ami a földszinti öltözőből az emeletre vezető lépcsősor mellett, a vezetői irodába jelentett kapaszkodót több évtizeden át, hiszen annak, aki valaha is játszott Diósgyőrben, legalább egyszer biztosan meg kellett érintenie. Ez visszakerülhet a stadionon belülre?

Pottyondy Péter: Nyitott vagyok erre. A belsőépítészeti tervekben ugyan rézkapaszkodó nem szerepel, de nem látom akadályát annak, hogy bekerüljön. Van olyan rész a stadionban, ahol ez helyet találhat magának, annak ellenére, hogy egy méter réz sincs betervezve a létesítménybe.

- A stadion belül mi az a hely, ami igazán közel áll Önhöz mint építészhez?

Pottyondy Péter: A korábbi meccsek alkalmával láttam, hogy fent, a napos oldali lelátó tetején, az utolsó üléssor mögött előszeretettel állnak, beszélgetnek a drukkerek a félidőben. Az új stadionban körben lesz erre lehetőség, és ezek a területek a lelátó négy sarkán 80–90 négyzetméteressé bővülnek ki. Itt lehet majd sört mérni. Ez amolyan helyi sajátosság lehet. A másik kis pont, amit szintén szeretek, az a vezérszurkolói dobogó. Ez benne van a tervben. A kor követelménye az akadálymentesség, erre is figyeltünk a tervezés során.

- Mennyire kell követnie, mennyire követi a tervező annak a megvalósulását, ami a rajzasztalról a kezei közül kikerül? Van-e olyan ezek között, amire úgy tekint, mintha saját gyermeke lenne?

Pottyondy Péter: Szerencsémre van öt kitűnő gyermekem, és több unokám, úgyhogy nem vagyok ínséges helyzetben, ha gyerekekről esik szó, de természetesen egy építész szorosan kötődik a munkáihoz is. A Várkert Bazár, a Papp László Sportaréna esetében is így volt ez, figyelemmel kísértem az építkezéseket. Diósgyőrben is minden csütörtökön itt vagyok, és a kooperáció előtt, után, a szüneteiben védősisakot, munkavédelmi cipőt húzok, elindulok, körbejárok, és a számomra fontos pontokra odaállok, megnézem, hogy úgy van-e minden, ahogy azt elképzeltem. Az építész hivatáshoz ez hozzátartozik. Nem mellékesen nagyon jó, de egyben nagy felelősség is látni, hogy 60-80-100-300 ember azon dolgozik, hogy a tervek valóra váljanak. Igyekszem nagyon odafigyelni, nem csak kötelességből, hogy mi épül, és nem utolsósorban azt is figyelem, hogy mi működik, és hol bukik ki, hogy valami nem. Mert a tanulságokat tovább kell vinni!

- Berecz Csaba -

Névjegy: Pottyondy Péter

Pottyondy Péter Ybl-díjas építészmérnök, stúdióvezető, vezető tervező

Pályája

Díjai

Munkái

A Ferencváros ellen játszhatja az első bajnokiját az új stadionban a DVTK

Amennyiben minden a terv szerint halad az új DVTK Stadion építése kapcsán, abban az esetben jövő februárban az FTC elleni hazai mérkőzés lesz az új diósgyőri szentély első NB I-es meccse.

Videó: Madártávlatból az épülő új Diósgyőri Stadion

Napról napra egyre jobban kirajzolódik, hogyan néz majd ki a kész új Diósgyőri Stadion.