MOL Vidi FC vs. DVTK - Összejött a három, kétszer

Miskolc - A bajnoki címvédő otthonában győzött, és ezzel hetedik meccse óta veretlen a DVTK.

A labdarúgó NB I 20. fordulójában a második helyezetthez látogatott a tabellán alulról második: szombaton délután a székesfehérvári Sóstói stadionban Mol Vidi FC – Diósgyőri VTK találkozót rendeztek.

Fontos volt a hit, hogy a játékosok bíztak a sikerben, hittek az elvégzett munkában.” Fernando Miguel Fernández Escribano

Hogy kijavítsa

A bajnoki címvédő, és az idén is aranyra hajtó fehérvári gárda az új gyönyörű stadionjában fogadta a kieső helyen álló piros-fehér együttest, és a kezdés előtt az esélyek egyértelműen a hazaiak mellett szóltak. Igaz, a Vidi a tavaszi nyitányon, hazai környezetben 3–0-s vereséggel nyitott a Puskás AFC ellen, de mivel a nagy csapatok csak ritkán szoktak kétszer egymás után botlani, várható volt, hogy mindent elkövetnek majd, hogy kijavítsák az egy héttel ezelőtti kisiklást. Ezzel összefüggésben három helyen is változtatott a kezdőcsapatán a Vidi szakvezetője, Elek; Nikolov és az öt sárga miatti eltiltását töltő Milanov maradt ki, visszatért viszont Hadzic, és Kovács I., valamint az egy hete csereként pályára lépett Hodzic is kezdőként kapott bizalmat. Érdekesség, hogy a kispadon három egykori diósgyőri játékos is ült a fehérváriaknál, Berecz, Elek és Futács, akik közül csak utóbbi jutott szóhoz, a meccs utolsó harmadában.

A DVTK kezdője két helyen változott az egy héttel ezelőtti, Kövesd elleni hazai 1–1-et követően. Ez utóbbi meccsen az egyenlítő gólt szerző Vernes a kezdő sípszóra készülhetett Hasani kárára, míg a fiatal Géringer T. nemhogy a kezdőben nem volt, de keretben sem, útra sem kelt a Diósgyőrrel Székesfehérvárra. Helyette a rutinos védekező középpályásnak, Mazalovicnak szavazott bizalmat a piros-fehérek vezetőedzője, és ezáltal a csapat hadrendje is módosult, a várható Vidi nyomás miatt tulajdonképpen nem három, hanem ötvédős volt a DVTK hátsó alakzata, akik előtt középen Mazalovicnak kellett szűrnie, ,,csirájában elfojtania” a középre ékező, technikás hazai játékosokat.

Korai hazai

A meccs elején nem úgy tűnt, hogy ez sikerülhet. Hiába volt viszonylag kellemes idő, 5 Celsius-fok (a csapatok rövid ujjú mezekben játszottak), és hiába volt hangosabb a 200–300 fős vendégtábor, a hazai ultrák távolmaradásával összefüggésben, már a 3. perc végén vezetést szerzett a Vidi, M. Scepovic remek helyzetfelismerését, és megoldását követően. A hátrányba került DVTK – azzal szemben, ahogy ezt sokan várták – nem esett szét, nem csinálta össze magát. Az első 10 percben néhányszor eljutottak a hazai 16-oisg, majd a folytatásban lövésig is, igaz, ezeket a fehérvári játékosok mindannyiszor blokkolták. Ezzel együtt is az előnyben futballozó gárda kontroll alatt tartotta a meccset, és nyugodtan, kényelemesen dolgozott azon, hogy begyűrje a második találatot. Erre a 16., majd a 21. percben is volt nagy lehetőségük. A kimaradt helyzeteik után a DVTK az első kapura lövéséből egyenlített, a másodikból pedig a vezetést is megszerezte. Két nagy hazai védelmi hiba is kellett ahhoz, hogy 5 perc alatt fordítsanak a piros-fehérek, amihez csak ők tudják, hogy honnan merítettek hitet. A fordulat után újra a Vidi következett, az NB I legjobban kereső játékosának tartott Huszti hagyott ki két ziccert, majd Márkvárt lövése jelezte, hogy a Diósgyőrnek is lehetnek ellencsapásai, kontrái. Az első félidő végén Pátkai egyenlített pár centi híján, de a hosszú szünetre vendég előnnyel fordulhattak a csapatok.

A szünetben egyik sem

A szünetben egyik edző sem cserélt, a vendégeknél nem volt erre semmi ok, a hazai szakvezető pedig bízott a játékosaiban. A második játékrész megkezdése után három perccel kiderült, hogy volt, akiben fölöslegesen. Az első félidőben is nagy helyzetekben hibázó Huszti kihagyott, a kapufára lőtt egy 11-est, és bár még egy szűk negyedórát a pályán töltött, de ez alaposan visszavetette. Igaz, hogy az 56. minutában Tamás M.-nek a kapu torkában kellett mentenie a Bukrán felett átperdült labdánál, hogy az 58.-ban M. Scepovic lövése alig kerülte el a bal alsó sarkot, hogy a 60.-ban Pátkai kapáslövése veszélyt hozott, hogy a 74.-ben Stopira fejesénél nagyot kellett védenie Bukránnak, hogy a 84.-ben Nego 7 méterről a tátongó kapu fölé bombázott, vagyis volt bőven egyenlítési lehetősége a hazai csapatnak, de ezúttal szinte semmi nem sikerült nekik.

És amit a meccs előtti napon Fernando Miguel Fernández Escribano fejtegetett, az a pályán teret nyert: a Vidi picit halványabban játszott, a DVTK-nak szerencséje volt, és jól is használta ki a lehetőségeit. Az első két lövésükből, ami a kaput is eltalálta, gól született, és a ,,lövőlapon” 50 százalékosak lettek, mert ezt követően még két kapu felé tartó lövésük maradt ki. Márkvárt bombája az első félidőben, a második játékrészben pedig a két vendég kontra közül az életrevalóbb, Bacsa elfutása utáni kísérlete. A szerb gólok meccsén a Diósgyőr jól védekezett, Nego és Stopira ezúttal halványabb volt a széleken, és középen is többnyire jól gyomlálták ki a hazai középpályásokat Mazalovicék. A Vidi játékában folyamatosan benne volt az egyenlítés esélye, de a DVTK kibírta a nagy nyomást, és hiába látszott jobb csapatnak a fehérvári, a szervezett, fegyelmezett foci közepette összejött a piros-fehérek edzőjének három kívánsága, és ezzel együtt a három pont is.

Ezzel a DVTK tulajdonképpen lemásolta a legutóbbi, Vidi elleni idegenbeli sikerének forgatókönyvét, hiszen 2016. július 17-én is 2–1-re nyert úgy, hogy vesztett állásból fordított, a második percben esett fehérvári gólra még az első játékrészben kettővel válaszolt. Akkor is a Vidi volt az esélyesebb, most is, és akkor annak a győzelemnek is köszönhetően, végül bennmaradt a Diósgyőr.

A DVTK a Vidi elleni mostani bravúr győzelmével zsinórban hetedik meccsén őrizte meg veretlenségét, ebben az évadban először nyert úgy bajnokit, hogy hátrányból fordított, de ennyi szépség, és jóság mellett van egy ,,kis” szépséghiba is. A kieső helyről ezzel együtt sem sikerült elkerülniük a piros-fehéreknek, mert a nagy riválisuk, a Kisvárda zsinórban harmadszor is nyert, és sorozatban ötödik bajnokiján maradt veretlen.

ÉM-BCS

Jegyzőkönyv

Mol Vidi FC – Diósgyőri VTK 1–2 (1–2)

Székesfehérvár, 2 540 néző. V.: Pintér (Szert, Lémon).

Mol Vidi FC: Kovácsik (6) – Nego (6), Juhász R. (5), Fiola (6), Stopira (5) – Pátkai (6), Hadzic (4), Kovács I. (6) – Huszti (5) – Hodzic (4), M. Scepovic (6). Vezetőedző: Marko Nikolic.

Diósgyőri VTK: Bukrán (6) – Shestakov (6), Brkovic (6), Karan (6), Tamás M. (6), Juhar (5) – Szabó B. (5), Mazalovic (6), Márkvárt (6) – Vernes (5), Mihajlovic (6). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Csere: Huszti helyett Futács (4) a 62., Pátkai helyett Hangya (–) a 68., Vernes helyett Tajti (–) a 69., Mihajlovic helyett Bacsa (–) a 81., Szabó B. helyett Hasani (–) a 85. percben.

Sárga lap: M. Scepovic a 15., Huszti a 32., Karan a 47., Juhász R. a 63., Tajti a 70., Fiola a 80., Futács a 85., Tamás M. a 85., Bukrán a 88., Kovács I. a 88., Mazalovic a 92., Kovácsik a 94. percben.

Gólszerző: M. Scepovic (1–0) a 3., Mihajlovic (1–1) a 28., Karan (1–2) a 33. percben.

Marko Nikolic: – Nagyon-nagyon nehéz időszakot élünk. Másfél éve álom meccseket játszottunk, fantasztikus győzelmeket arattunk, szép estéink voltak, talán az eddigi sikerekért most kell megfizetnünk, most kapjuk a számlát. Ha a szerencsét nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy sem az előző találkozón, sem most nem volt velünk Fortuna. Ha a helyzetek számát nézzük, az megfelelő volt, a Puskás ellen és ez alkalommal is, talán most több is volt, mint egy hete. Ezek alapján meg kellett volna nyerni ezt a meccset, de nem sikerült. Olyan érzés uralkodott a pályán, a stadionban, hogy ma nekünk semmi nem fog bemenni, az ellenfél pedig kihasználja a lehetőségeit és megnyeri a bajnokit. Másfél éves álom időszak után egy ilyen nehéz helyzetben is erősnek kell maradni, és nem kérdés, hogy el kell kezdenünk megnyerni a találkozókat.

Fernando Miguel Fernández Escribano: – Amikor egy olyan erős csapat ellen játszunk, mint a Vidi, akik más célokért küzdenek, mint mi, akkor három dologra van szükség a sikerhez. Szerencsére az ellenfél picit gyengébb teljesítményére, és jó helyzetkihasználásra. Ma jól működött a csapatunk, és kellett a szerencse is, hogy megszerezzük a három pontot. A jó mentális állapot is szükséges, amire jó példa a múlt heti, Mezőkövesd elleni mérkőzés. Amelyen akkor kaptuk a gólt, amikor a legjobb periódusunkban voltunk, de ezután sem estünk szét, nem kezdtünk el eszetlenül támadni, a játékosok próbálták megvalósítani azokat a feladatokat, amikkel arra a mérkőzésre készültünk. A mai meccsen is ez történt, vezetést szerzett a Vidi, de a csapat nyugodt maradt, és próbálta azokat alkalmazni, amivel készültünk, hogy a széleken megbontsuk az ellenfelet, hogy mögéjük kerüljünk. A Vidinek voltak lehetőségei a gólszerzésre, de nekünk is. Fontos volt a hit, hogy a játékosok bíztak a sikerben, hittek az elvégzett munkában. Kellett a szerencse, Huszti 11-esénél, amit kihagyott, de a legfontosabb az, hogy vesztett állásból egyenlíteni tudtunk, és képesek voltunk arra, hogy megszerezzük a vezetést. Órási gratuláció a játékosoknak, ők a főszereplők – mi edzők csak segítjük őket, igyekszünk vezetni őket a jó irányba, –, ma nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Úgy érzem, hogy a csapat hónapok óta fejlődik, és jó teljesítményt nyújt, szerencsére jönnek az eredmények is.

Percek, események

3. perc: Nego jobbról jól tette be középre a labdát M. Scepovicnak. A csatár Brkovic szorításában a kapunak háttal állva vette át a játékszert, és miközben jól fedezte azt, befordult a kapu felé, és 14 méterről laposan a bal alsó sarokba bombázott, 1–0.

28. perc: Shestakov a hazai térfél jobb oldaláról ívelte hosszan előre a labdát, a 16-oson belülre, ahol Juhász R. nem tudta elfejelni a játékszert Mihajlovic előtt. Így a támadó a bal oldali ötös sarkának közeléből nagy erővel, Kovácsik kapus lábai között a kapuba bombázott, 1–1.

33. perc: Vernes jobbról érkező szabadrúgását nem tudta kifejelni a kapu előtt Nego, felperdülő labda Karan elé került, aki a levegőből lefelé hulló lasztit 4 méterről a kapu bal oldalába lőtte, 1–2.

47. perc: Kovács I. jó kiugratása után Karan rántotta le a 16-oson belül a róla leforduló Pátkait, és bár a labda a hazai csapatnál maradt, de Nego a ziccert a kapu mellé bombázta, így a játékvezető 11-est ítélt. A büntetőt a 48. minutában Huszti végezte el, akinek a jobb kapufára bombázott labdája az alapvonalon túlra pattant.

[related-post post_id="4138200"]