DVTK: két játékos az Év csapatában

Az 1977/78-as szezon a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának szempontjából egyértelműen a KEK-szereplés miatt volt a legemlékezetesebb, ám ne menjünk el szó nélkül a bajnokság és a Magyar Népköztársasági Kupa eseményei mellett. Már csak azért sem, mert utóbbi sorozatban címvédőként indult a csapat – ám ezúttal nem jutott messzire… Ősszel, a legjobb 32 közé jutásért a Tyukodi TSZ SE volt a gárda ellenfele. A DVTK-t nagy szeretettel fogadták a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei községben, a falu apraja-nagyja összegyűlt a mérkőzésre. A meglehetősen rossz talajú pályán a lelkes hazaiak kemény ellenfelei voltak a kissé tartalékos Diósgyőrnek, és 3-3-as döntetlent értek el. Mivel a kupának ebben a szakaszában döntetlen esetén az alacsonyabb osztályú csapat jutott tovább, ezért a tyukodiak kerültek a következő körbe.

„Soha nem felejtem el, hogy a találkozó másnapján a rádió reggeli hírműsorában a Te vagy a legény, tyukodi pajtás kezdetű nótát játszották le, majd bemondták, hogy a címvédő DVTK Tyukodon esett ki az MNK-ból” – emlékezett Szabó Géza.

Ha a tyukodi kiesés kapcsán a nótát említettünk, akkor jegyezzük meg azt is, hogy ebben az időszakban született meg a DVTK indulója, a „Szombaton délelőtt már a meccsre gondolok” kezdetű szám, amely a Reflex együttes szerzeménye, és amelyet a Besiktas elleni kupamérkőzésen játszott el először a zenekar. Ezután a hazai meccsek előtt a hangszórókból rendre felhangzott a dal, amely gyorsan népszerű lett a szurkolók körében.

A DVTK a bajnokságban

A bajnokságban lényegesen jobban ment a csapatnak, mint az MNK-ban, különösen a tavaszi szezonban játszott eredményesen az együttes. Rendhagyó volt ez az idény, ugyanis 1977 őszén a bolíviaiak ellen sikerrel megvívott interkontinentális világbajnoki-selejtezővel eldőlt, hogy a magyar válogatott kijut az argentínai vb-re, és ezután erőltetett menetben zajlott a bajnokság. Még december végén is játszottak a csapatok, majd alig másfél hónapos szünet után kezdődött a tavaszi rohanás, és április derekán véget is ért az idény. Ezt a hajszát csak azok a gárdák bírták, amelyek erőnlétileg is a legjobbak közé tartoztak. Márpedig a DVTK ebbe a kategóriába tartozott!

„Kőkemény csongrádi alapozással készültünk a szezonra, és ennek a bajnokságban és a nemzetközi kupában is meglett az eredménye – mesélte Szabó Géza. – Korban, tudásban, erőnlétben erre az évre érett össze igazán a csapat, és már komolyabb feladatok megoldására is alkalmassá vált. Végre a sérülések sem bontották meg az együttes szerkezeti egységét, legtöbbször ugyanabban az összeállításban játszhatott a gárda. Egyedül a nyáron Kazincbarcikáról igazolt Magyar Balázst kellett hosszabb ideig nélkülözni, aki az egyik edzésen szemsérülést szenvedett.”

Az őszi fordulók után a 10. helyen állt a csapat, és azzal mindenképpen elégedettek lehettek a szurkolók, hogy a Ferencváros (1-1) és az Újpest (0-0) otthonából is ponttal távozott. Ez év nyarán – júniustól szeptemberig – felújították a diósgyőri stadiont, ezért a csapat ősszel az első két hazai mérkőzését az MVSC-pályán játszotta. Ezt megelőzően 1968-ban építették át a stadiont, és akkor is néhány hazai bajnoki meccsét a „Kubikban” rendezte a Diósgyőr. Mindez azért érdekes, mert a klub legendás kapusa, Veréb György 1967-ben még az NB I B-s MVSC-ben védett, majd az 1968-as esztendő elején átigazolt a DVTK-hoz, és az élvonalban a Diósgyőr–Újpesti Dózsa (1:1) meccsen debütált, amelyet – a diósgyőri stadion átépítése miatt – éppen az MVSC-pályán játszottak…

A tavaszi szezonban a csúcspontot a Fradi diósgyőri legyőzése jelentette, a Veréb – Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi – Oláh, Fükő, Tatár – Borostyán, Fekete, Görgei összetételű csapat Fükő Sándor és Oláh Ferenc góljával nyert 2-0-ra. A bajnok Dózsát is majdnem sikerült itthon megverni, Tatár György találatával, majd Dunai III Ede öngóljával már 2-0-ra vezetett a DVTK, de előbb Fazekas László szépített, majd a 85. percen Nagy László egyenlített, így az Újpest skalpja nem lett meg.

A Diósgyőri VTK végül a 6. helyet szerezte meg a bajnokságban, a vidéki együttesek közül egyedül a Videoton végzett előtte. Utólag, annak ismeretében, hogy a következő esztendőben bronzérmes lett a csapat, az ember könnyen legyint a 6. hely hallatán, ám akkor ez igenis jó eredménynek számított. A klub történetében addig mindössze egyszer, az 1959/60. évi bajnokságban ért el ennél előkelőbb helyezést az NB I-ben a gárda, akkor – tizennégy csapat között – az 5. helyen végzett, és a vidék legjobbja lett. Ami szintén ritkaságszámba ment: a vasgyári együttes megelőzte a bajnokságban a Ferencvárost! Ilyenre korábban egyszer volt példa, az 1950. évi kiírásban, amikor a Diósgyőr 8. lett, míg az ÉDOSZ néven szereplő FTC pedig a 10. helyen végzett.

Bekerültek

Ebben az évben nem állítottak ki senkit a DVTK-ból, a csapat megnyerte a sportszerűségi versenyt. Salamon József és Tatár György bekerült a B válogatottba, Salamon a Népsport osztályzatai alapján – a békéscsabai Pásztor József mögött – a második helyen végzett a rangsorban, és Kutasi Lászlóval együtt tagja lett az „Év csapatának”, amely így állt össze: Csepecz – Szabó Gy., Salamon, Kereki, Kutasi – Pásztor, Csapó, Tóth A. – Koritár, Törőcsik, Nagy L.

A vezetőség elégedett volt az együttes teljesítményével, és az esztendő végére megjelentetett egy minikönyvet, amely az egyesület addigi történetéről szólt. Az aktualitást az MNK-győzelem és a KEK-szereplés adta, de az utolsó oldalra befért az NB I 1977/78. évi végeredménye, a csapat 6. helyével. Most már tudjuk, hogy nem ártott volna még két-három évet várni a megjelentetéssel, akkor egy bajnoki bronzérem, egy újabb kupasiker és két nemzetközi kupaszereplés is befért volna a kiadványba…