Djordje Kamber: Úgy nevelték, hogy muszáj futni

 A 25. születésnapját jövő héten ünneplő Djordje Kamber csupaszív futballista, ami más kluboknak is feltűnt már, és ha nem változik a DVTK anyagi helyzete, pozitív irányba, könnyen lehet, hogy el kell adni. A szerb-bosnyák kettős állampolgárságú labdarúgóval csütörtökön délután beszélgettünk:

BOON: Gratulálok a váci Ligakupa-mérkőzésen szerzett két találatához, amit ráadásul csereként szerzett. Igazi megmentő volt...
Djordje Kamber: Ez azért nem igaz, más is rúghatta volna a gólokat. Egyébként köszönöm szépen... csak azt próbáltam végrehajtani játékban, amit az edző kért tőlem, mielőtt beküldött.

BOON: Mi tagadás, jó formában van, meccsről-meccsre az egyik legjobbja a Diósgyőrnek.
Djordje Kamber: Én is úgy érzem, hogy most elkaptam a fonalat. Néha védekező középpályás vagyok, néha támadó, igyekszem az adott poszton a legjobbat nyújtani. Mostanában sikerült.

BOON: A lelátóról feltűnik, hogy rengeteget fut.
Djordje Kamber: Mindig is olyan típusú játékos voltam, aki szeret futni, és ez most is így van. Ugyanakkor azok a pozíciók, amelyekben szerepet kapok ezt meg is kívánják. Voltak olyan periódusaim, amikor fáradtnak éreztem magam, de jelenleg nincsenek gondjaim az erőnlétemmel. Különben Szerbiában egy futballistának muszáj futnia, így neveltek, hiszen aki nem hajtja ki magát, az a következő meccsen nem kap lehetőséget. De szerintem ez így van egész Európában.

BOON: Megbarátkozott már a DVTK-val?
Djordje Kamber: Teljesen beilleszkedtem, mindenkivel jó a kapcsolatom. Itt valahogy nyugodtabbak az emberek, más a mentalitás, az utóbbi két klubomnál ugyanis nagyon nagy volt a nyomás a játékosokon.

BOON: Mit tudott a magyar futballról, közelebbről a Diósgyőrről, mielőtt ide igazolt?
Djordje Kamber: A DVTK-ról, bevallom, semmit. Miután megvolt az érdeklődés, rákerestem az interneten, és megtudtam minden információt. Ez annyiban meglepett, hogy Szerbiában csak a Zvezdának és a Partizannak van olyan honlapja, amely részletesen közöl mindent, a kisebb egyesületek oldalain csak a legalapvetőbb dolgokat lehet megtalálni. Magyar csapatokat ismertem, a Ferencvárost, a Honvédot, az Újpestet, a Zalaegerszeget, a Győrt, amellyel például játszottunk egy edzőmeccset, amikor Intertotó Kupa mérkőzésre utaztunk az OFK-val Csehországba.

BOON: Kihívás volt Önnek Magyarországra jönni?
Djordje Kamber: Persze, természetesen. Szeretem az újat, az új kihívásokat. Tudtam, hogy sok szerb játékos megfordult már ebben az országban, és többségük jól teljesített. Jó lenne ezt a színvonalat tartani, vagy ha lehet, még túl is szárnyalni.

BOON: A minap megjelent egy hír, miszerint szívesen látná a Ferencváros, bár nem lennék meglepve, ha más csapatok is jelentkeznének Önért.
Djordje Kamber: Az érdeklődésnek örülök, hiszen a Ferencváros egy „nagy” klub, mégha most másodosztályú is. Viszont annál többet, mint amit az interneten lehetett olvasni, én sem tudok. Amennyiben komolyra fordul az „ügy” bárkivel is, biztosan kapcsolatba lépnek a menedzseremmel, a Diósgyőrrel, illetve velem is.

BOON: A hét végén utolsó bajnoki meccsüket vívják a Kecskemét ellen, illetve még hátra van három Ligakupa-összecsapás. Mit remél ezektől?
Djordje Kamber: Mindegyik fontos számunkra. A bajnoki leginkább, százszázalékot kell nyújtania mindenkinek a sikerhez, én sem koncentrálok másra, csak erre. Szeretnénk győzelemmel búcsúzni a közönségtől, amire megvan minden esélyünk.

BOON: Azt még árulja el: milyen céljai vannak a labdarúgásban?
Djordje Kamber: Remélem, egyszer el tudok szerződni egy erős, a magyarnál magasabb szintű ligába.

BOON: Melyik a kedvenc csapata, ahol a legszívesebben játszana?
Djordje Kamber: Olaszországban, az Interben.
 

Kapcsolódó cikk:

Djordje Kamber: FTC?
Napvilágot látott azoknak a futballistáknak a neve, akiket a jelek szerint szívesen látnának a Ferencvárosban.