2009.06.16. 12:06
Vállán vitte a diósgyőri "kemény mag"
<p>Éppen harminc éve szerezte azt a bizonyos<br /> bronzérmet a diósgyőri<br /> labdarúgócsapat az NB I-ben.</p>
Az 1978/79-es bajnokság a Rába ETO elleni,
1979. június 16-án lejátszott
mérkőzéssel ért véget; az
eddigi egyetlen diósgyőri érem
kovácsa Szabó Géza
volt, akitől az évfordulóval
kapcsolatban azt kérdeztük, milyen
időközönként jutnak eszébe az
akkor, három évtizeddel ezelőtt
történtek? Öt, tízévente?
– Ettől azért sűrűbben.
Vannak, nevezzük így,
különböző öregségi
összejövetelek, mint például
legutóbb Salamon Józsi
hatvanadik születésnapja, amikor sokat
beszélgetünk a múltról, a
sikerekről – válaszolta a
Salgótarjánban élő
futballszakember, akiről azt hallottuk, hogy
nemrég munkát is vállalt –
Ez igaz… Van itt a város
szélén, Baglyasalján egy NB III-as
csapat, s felkértek azután, miután
az edző, illetve a szponzor összeveszett.
Egyfajta szakmai segítő voltam, az
alapozást végeztettem el, tehát
nagyjából egy hónapig
csináltam. Miként éreztem magam?
Picikét furcsán, hiszen manapság
mások az elvárások, de a csapat
igyekezett úgy dolgozni, ahogyan kértem.
A
súlymellény
Mutatja ez is, hogy Szabó
Géza hetvenen túl is
aktív, olyannyira, hogy rendszeresen kocog
négy, öt kilométert, de akad olyan
nap is, amikor a helyi öregfiúk
,,vegyessel” focizik. Miskolcon
legendák születtek arról, hogy a
mester annak idején milyen módszerekkel
dolgozott, leginkább az a bizonyos
súlymellény maradt meg a
köztudatban.
– Ez egy hosszú történet,
aminek a lényege, hogy 1970-ben Losoncon
jártunk, benéztünk a csarnokba, s
láttuk, hogy a helyi jégkorongozók
használnak ilyen mellényt.
Megkérdeztem, mi ez pontosan, majd arra
gondoltam, jó lenne kipróbálni. A
vezetők megvették. Ebben futottak a
játékosok Salgótarjánban,
aztán később
Diósgyőrben is. Hát, nem
mindenki szerette, volt, aki odavágta a
szertárosnak, aztán történt
olyan is, hogy kivették és
elrejtették a pálya egyik zugában
a benne lévő ólomdarabokat. Erre
én homokkal töltettem meg a
mellényeket, amiket viszont elkezdtek
szöggel kiszurkálni, hogy kiperegjen a
homok, s könnyebb legyen…
Egyáltalán nem mondanám
csodaszernek, hiszen ha valakinek nem voltak jó
alapjai, technikai tudása, tehetsége,
futhatott volna akármilyen mellényben.
Ugyanakkor talán némileg
elősegítette a jobb játékot,
amely végül is mindkét
városban bronzérmet
eredményezett.
Nagy szó volt
A sikeredző a diósgyőri 3. helyhez
hozzáfűzte: akkor óriási
csodának számított, hogy a
fővárosi nagyok mellett, között
egy vidéki együttes fel tudott kapaszkodni
a dobogóra.
– Nekünk nem voltak olyan sztárjaink,
minőségi játékosaink, mint
mondjuk az Újpestnek, bár talán
Salamon Jóskát ide lehet
sorolni, nem születtek klasszisnak, de a nagyobb
tudást igyekeztük egy
általánosan jónak mondott
kondícióval kiegyenlíteni. Legjobb
meccs? Mindegyik, amit csodálatos
közönségünk előtt
játszottunk. A bajnokik, a nemzetközi
mérkőzések… Csak nagy
tisztelettel tudok beszélni róluk, a volt
vezetőinkről, a
játékosokról, akik
A-válogatottak, olimpiai válogatottak
lettek, akik közül egynek, kettőnek
összejött a külföldi a
szerződés, ami akkor, a
vasfüggöny idejében nagy szónak
számított.
Egy apró momentumot az egész
évadból kiragadni nyílván
nem lehet, viszont az egykori tréner
talált egyet: ,,Amikor eldőlt, hogy megvan
a bronzérem, a miskolci kemény mag a
vállán vitt, emlékszem, még
szóltam is nekik, vigyázzanak, le ne
ejtsenek most, az utolsó pillanatban.”
A rivális hangja
A 25-szörös válogatott Nagy
László 20
mérkőzésen szerepelt abban a
szezonban a bajnoki címet szerző
Újpestben (összesen 352-n/94 gól):
,,Nem túlzás, tényleg a magyar
foci fellegvára volt akkor Miskolc,
Diósgyőr. Óriási
hangulat, húszezer néző,
egyáltalán nem volt könnyű
focizni, nyerni abban a környezetben. A
Dózsának, a Ferencvárosnak, a
Vasasnak, a Honvédnak remek csapata volt
akkoriban, meghatározói voltak a magyar
labdarúgásnak, tehát roppant
nehéz volt egy-egy vidéki
együttesnek bekerülni ebbe a négyesbe,
bármelyiküket megelőzni. Szerintem
meglepetés volt a DVTK harmadik helye,
annak fényében viszont már nem
annyira, hogy tudjuk, mire vitték
Salamon Józsiék, Veréb
Gyuriék…”
Névjegy |
Szabó Géza Született: 1935. |
június 28-án
Abasáron.
Pályafutásának
állomásai,
labdarúgóként:
Tanárképző
Főiskola (Eger),
Szécsény,
Salgótarjáni Petőfi,
SKSE, SBTC.
Edzőként:
Salgótarjáni Sportiskola
(1963-70), SBTC (1970 tavasz-73),
Diósgyőri VTK (1973-1981),
SBTC (1981-82), Ózdi
Kohász (1982-83), Borsodi
Bányász (1983-84), Recsk
(1984-88), SBTC (1989 április-90
nyara).
Eredményei, sikerei: Az
SBTC pályaedzőjeként
az NB I-ben kétszer volt
vidék legjobbja (1970-71,
1971-72), egyszer bronzérmes
(1971-72). A Diósgyőrrel az
NB I/B-ben edzőként
első hely (1973-74), az NB I-ben
bronzérem (1978-79), két
Magyar Kupa győzelem (1976-77,
1979-80).
Pályaedzőként 106,
vezetőedzőként 215
alkalommal ült NB I-es csapatok
kispadján. Az NB II és NB
III-as mérkőzésekkel
együtt 592-szer
(vezetőedzőként: 452,
pályaedzőként: 140)
izgult a csapatai sikereiért.
Ehhez még hozzájön a
számtalan
barátságos,
nemzetközi és kupa
összecsapás is.
évi Nemzeti Bajnokság
végeredménye:
1. Újpesti Dózsa 34 21 10
3 84-38 52
2. Ferencváros 34 18 11 5 75-44
47
3. Diósgyőr 34 19 6 9
60-37 44
4. Vasas 34 16 10 8 62-49 42
5. Bp. Honvéd 34 16 9 9 57-39 41
6. Rába ETO 34 12 11 11 40-33 35
7. Tatabánya 34 12 11 11 50-47
35
8. Pécsi MSC 34 10 15 9 38-42 35
9. Videoton 34 12 10 12 46-49 34
10. Zalaegerszeg 34 10 12 12 46-46 32
11. Dunaújváros 34 10 12
12 50-54 32
12. Békéscsaba 34 11 9 14
49-52 31
13. SBTC 34 9 13 12 43-50 31
14. MTK-VM 34 11 8 15 42-50 30
15.
Székesfehérvári
MÁV 34 10 9 15 31-54 29
16. Csepel 34 5 15 14 35-48 25
17. Haladás 34 9 5 20 40-74 23
18. Vasas Izzó 34 4 6 24 35-77
14
Év
játékosa: Salamon
József (Diósgyőr)
Gólkirály: Fekete
László (Újpest 31
góllal)
bronzérmesek
Mérkőzések/gólok:
Borostyán Mihály (15/4),
Fekete László (28/9),
Fükő Sándor (17/3),
Görgei János (19/3),
Grolmusz Gyula (11/2), Kerekes
János (14/1), Koleszár
György (10/1), Kutasi
László (34/1), Magyar
Balázs (26/8), Majoros
László (1/-), Oláh
Ferenc (34/8), Salamon József
(31/-), Szabó
László (32/-), Szalai
István (27/1),
Szántó Gábor
(33/1), Szanyó István
(5/-), Tatár György (28/9),
Teodoru Borisz (18/3), Teodoru
Vaszilisz (4/1), Tokár
Béla (11/1), Tomesz Tibor (9/-),
Váradi Ottó (27/3),
Veréb György (3/-), egy
öngól.
A stáb: Elnök:
Árvai Béla.
Elnökhelyettes: Balogh
Béla.
Szakosztályelnök:
Józsa László.
Vezetőedző: Szabó
Géza. Pályaedző:
Fekete Ferenc, Kiss
László. Kapusedző:
Tóth László.
Technikai vezető: Kovács
Pál. Intéző:
Fábri Géza. Orvos: Dr.
Dudás László.
Gyúró: Tóth
István.
Kapcsolódó cikkek:
gólya, hosszúlábú
gólya”
Salamon József, a
DVTK-ban legtöbb élvonalbeli
mérkőzésen pályára
lépett labdarúgó
betöltötte a 60 évét.
DVTK - Borsod Online
1910. február 6-án
alapították meg a
népszerű piros-fehér klubot, a
Diósgyőri Vasgyárak
Testgyakorló Körét.
Veréb Györgynek
1981. október 7-én Újpesten
játszott első osztályú
bajnoki mérkőzést a
Diósgyőri VTK csapata: