A kanadai mester bizakodik

A miskolci hokisport egyik megálmodója napjainkban is valamennyi hazai meccs aktív szereplője. Dr. Lukács György nélkül el sem kezdődhet a Miskolci Jegesmedvék Mol Ligás meccse, a Felsőzsolcán praktizáló fogorvos adja a kötelező ügyeletet.

– Tizenöt évig magam is jégkorongoztam, sok száz élvonalbeli meccs van a lábamban – kezdte az 55 esztendős doktor. – Miért szerettem meg és lettem rabja a 21. század sportágának? Mindennek az 1972-es, kanadai utam az oka! Ott és akkor kötöttem „házasságot” a hokival és amikor megtudtam, hogy a miskolci városi sportcsarnok mellett megépítik a szabadtéri műjégpályát, felkerestem a felejthetetlen emlékű Menyhért Lászlót, az intézmény akkori igazgatóját. Azt mondtam neki, hogy alakítsunk klubot, szervezzünk csapatot. Olykor most is eszembe jutnak az 1976-os megbeszéléseink egyes részletei... Laci bácsi és persze mások is, nagyon sokat segítettek a kezdeti, bizonytalan lépéseink megtételekor.

Aztán gyorsan elszaladtak az évtizedek. Az egyesület elnevezése többször is megváltozott, vezetők, edzők és játékosok jöttek-mentek, dr. Lukács György azonban maradt.

– Aktív pályafutásom befejezése után sem hagytam magára kedvenc alakulatomat – folytatta a „doki”. – Számomra és a játékosok szempontjából is kifejezetten előnyt jelent a játékosmúltam és az, hogy fogorvos vagyok. Az előforduló sérülések nagy része ugyanis a fejet érinti. Sokszor kell kezelésbe vennem azokat a játékosokat, akiket nyílt sebbel hoznak le a jégről. Varrtam már össze szemhéjat, operáltam vissza kirepült fogat, hogy a kificamodott lábak, kezek, zúzódások és törések ellátásáról ne is beszéljek. Annak érdekében, hogy megálljam a helyem, gyakran megyek traumatológiai továbbképzésekre, nemzetközi szimpoziumokra, sportorvosi tanácskozásokra, tapasztalatcserékre.

A csapatorvos ezután arról beszélt, hogy a Macik tagjai, valamint ellenfeleik egyaránt tudják: közülük jött, most is hozzájuk tartozik, ha úgy tetszik nélkülözhetetlen kellék, így mindenkitől megkapja a tiszteletet. A felnőttek tegezik, a fiatalok pedig Gyuri bá -nak szólítják és az szinte természetes, hogy hétköznapi „fogas” gondjaik esetén sem ülnek más székébe...

– A keddi találkozó legfontosabb tapasztalata, hogy a fiúknak az első perctől az utolsóig koncentrálniuk kell! – mondta Robert Dever, a Macik kanadai vezető edzője. – Ellenkező esetben ugyanis ellenfeleink kihasználják a kínálkozó lehetőséget. A Brassó nagyon jó csapat, velük szemben nagyon figyelnünk kell, nem engedhetjük meg a lazítást. Sérültjeink közül Waddell már játszhat, Kállai viszont nem. Jó passzban vagyunk, optimistán várom az estét és győzelmet remélek!

ÉM-KT