KTE vs. DVTK - Nézzük együtt, együtt nézzük: Benne volt a meccsben a diósgyőri győzelem

Miskolc - Szabó Gézának, a DVTK egykori edzőjének a fia, T. Szabó Gábor ezekkel a gondolatokkal kezdte a pénteki mérkőzés elemzését. – Amikor megláttam, hogy Kecskeméten ömlik az eső, és ilyen körülmények között, ennyire vizes, irreális talajon kell játszaniuk a csapatoknak, azt gondoltam, hogy lesz gondjuk bőven a kapusoknak, a védőknek, és a Diósgyőr jól jöhet ki ebből a meccsből, mert apró termetű, technikás játékosai – itt elsősorban Tiszára és Luquére gondoltam – alaposan megforgathatják a nagy darab, nem igazán gyors kecskeméti középső védőket. Azt vártam, hogy ezen a talajon különösen jelentős szerepe lesz annak, hogy a szabad- és szögletrúgásoknál bent a kapu előtt melyik csapatnak lesz szerencséje egy-egy lecsorgó, megcsúszó labdánál, és arra is kíváncsi voltam, hogy a rutinos élvonalbeli kapusnak egyáltalán nem nevezhető Tajti Norbert miként tudja helyettesíteni a sérült Ribánszki Lászlót. Túlságosan magára engedte – Nos, ami Tajti Norbertet illet, egész jól védett a kapus – folytatta az újságíró. – Egyszer- kétszer ugyan kijött róla a labda, ami ezen a talajon megbocsátható „bűn”, de volt két-három bravúrja, a kecskemétiek góljáról pedig szerintem nem tehetett, a lábak között már csak későn vette észre a labdát, amely ráadásul a sarokra ment.

Kár ezért a kapott találatért, mert bizony a DVTK megnyerhette volna ezt a mérkőzést – főleg azok után, hogy Tisza Tibor révén megszerezte a vezetést az első félidőben. Ebben a szezonban idegenbeli bajnokin először vezetett a DVTK, ám Tisza gólja után mintha túlságosan is magára engedte volna a KTE-t, pedig ekkor lehetett volna gyors kontrákkal növelni az előnyt és lerendezni a mérkőzést. A második félidő elején nagyon gyorsan jött az egyenlítés, és ekkor megfordult a fejemben, hogy a kecskemétiek bedarálják a Diósgyőrt is, ahogyan azt tették a Haladással. De szerencsére nem ez történt, sőt a DVTK-nak voltak nagyobb helyzetei. S ha a vége felé Tisza lövésénél Bacsa jobban fi gyel és nem fut lesre, vagy ha az utolsó másodpercekben Elek Ákos löketénél kis szerencséje van a vendégeknek, akkor a DVTK győztesen távozik Kecskemétről. Sőt, a játékvezetőnek is köszönetet mondhatnak a hazaiak, mert én úgy láttam, hogy a 78. percben Elek nem magától esett el a büntetőterületen belül, hanem azért, mert buktatták, és ezért bizony tizenegyes járt volna… Pénteken azt mondtam, hogy Horváth Ferenc százszázalékos kecskeméti sorozata előbb-utóbb megszakad, és a DVTK minimum egy pontot elhoz a lila-fehérektől – örülök, hogy igazam lett. Az más kérdés, hogy van egy kis hiányérzetem, hiszen ebben a mérkőzésben benne volt a diósgyőri győzelem lehetősége is – zárta nyilatkozatát T. Szabó Gábor.

ÉM-MI