2016.05.20. 13:36
Cigánd SE: jogos és megérdemelt feljutás
Cigánd - A nyár végén már NB II-es labdarúgó-mérkőzéseket rendeznek Cigándon.
Cigánd - A nyár végén már NB II-es labdarúgó-mérkőzéseket rendeznek Cigándon.
Azzal, hogy szombaton hazai pályán 3-1-re nyert a Tiszaújváros ellen, a rivális Hatvan pedig 1-0-ra kikapott Kazincbarcikán, három fordulóval a bajnokság vége előtt eldőlt, hogy legjobb harmadikként felkerült az NB II-be a Cigánd SE gárdája (amelynek megvan a másodosztályú licence is). Természetesen nem maradt el az ünneplés, a pezsgőzés a bodrogköziek pályáján, s ahogyan ilyenkor lenni szokott, Fogarasi Zoltán vezetőedzőnek is „kijutott a jóból”…
– Érzelmek nélkül nehéz beszélni arról, ami történt, hiszen történelmet írtunk Cigándon. – kezdte a CSE szakvezetője. – Olyan tettet vittünk véghez, amelyre a település örökké emlékezni fog, ez a feljutás a mi nevünkhöz fűződik. Nagyon sokat tettünk érte, cipeltük ezt a terhet a bajnokság első napjától kezdve, azóta, amióta tavaly nyár óta beálltunk a munkába és megfogalmaztuk ezt a célt. Nem bújtunk el mögé, mindig is mondtuk, hangoztattuk, hogy szeretnénk, sose voltunk álszerények, de nagyképűek sem, tudtuk, hogy miért kell dolgoznunk. Ennek a hátterét megteremtette a tulajdonosi kör és a vezetőség, nekünk annyi feladatunk volt, hogy focizzunk. Olyan városokat előztünk meg, amelyek sokkal nagyobb lélekszámmal bírnak, sokkal nagyobb költségvetéssel dolgoznak, éppen az, ami most Cigándon történt, óriási dolog, nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek részese lehettem, s hogy ennek a csapatnak az edzője vagyok.
A futball lélektana
Amikor az ellenfeleket számba vették a nyáron, és ismert lett az MLSZ következő évi szándéka, a 20 csapatos NB II terve, eleve már csak az lehetett a cél, hogy a legjobb harmadik helyet megkaparintsák? – mondtuk Fogarasi Zoltánnak.
– Első körben nem ezt, így fogalmaztuk meg, pusztán magát a feljutást – hangsúlyozta a vezetőedző. – Nem a harmadik helyet, hiszen egy pozíciót kimondani mindig rizikós. Azt viszont látni kell, hogy az elmúlt 31 fordulóból 28 fordulóban feljutó helyen álltunk. Picit szerencsétlen volt a sorsolásunk, mert korán voltunk szabadnaposak, nyolc meccsen keresztül veretlenek voltunk. A futball lélektana olyan, hogy egy szünet megfoghatja a csapatot, nekünk ez a pihenő nem jött jókor, persze ez nem jelenti azt, hogy az első vagy a második helyen zártunk volna. Amit elrontottunk, azt mi rontottuk el, amit helyrehoztunk, azt mi hoztuk helyre, nyilván a Nyíregyháza és a Cegléd mind büdzsében, mind játékosállományban előttünk jár és ezt kár lenne tagadni. Viszont sportemberekként az volt a célunk, hogy küzdjünk azért a két helyért is, de úgy alakult, hogy a Nyíregyháza után a vége felé már a második Cegléd is nagyon ellépett, így a harmadik hely elérése, megtartása tűnt reálisnak, és ez a pozíció, úgy érzem, teljesen jogos és megérdemelt.
Együtt buktak volna
A tréner tavaly ősszel már dolgozott Cigándon, akkor egy picike hullámvölgy után úgy érezte a klubvezetés, hogy váltani kell a kispadon és elköszöntek tőle. Akkor gondolta-e, hogy a közeljövőben visszatér Cigándra, és úgy, hogy utána feljutást ünnepel? – érdeklődtünk erről is.
– Fiatal edzőnek számítok, de aki ismer, az tudja, hogy egy nagyon alapos, a szakmai kihívásoktól nem megijedő edző vagyok, aki imádja a munkáját – válaszolta Fogarasi Zoltán. – Amikor elváltak az útjaink, akkor nagyon korrekten váltunk el, nem haraggal. A vezetőség úgy gondolta, nincs türelmük kivárni annak a bajnokságnak a végkimenetelét, és a 10. forduló után váltottak. Utána két edző volt itt, egyik sem szerepelt jobban annál, mint ahogyan én átadtam a csapatot, s a nyáron átgondoltak mindent, talán belül úgy érezték, hogy akkor nem megfelelően döntöttek. Az új évadban belém helyezték a bizalmat, ismét, hittek abban, hogy ez kamatozódhat. Tudtam azt, hogy ha még egyszer bukunk, akkor együtt bukunk és ezzel együtt bukok én is, és ezzel bukik a maga szintjén a Cigánd Sportegyesület is. De amint már mondtam: bátor edzőnek tartom magam, vállalom azokat a kihívásokat, amelyek nagy feladattal járnak. Nincs bennem elégtétel, ezt ki kell hangsúlyoznom, egész egyszerűen a munka jött ki, mert dolgozni akartam, dolgozni akartunk, ők bíztak bennem, én megháláltam, a tervet teljesítettük, a kettő összeért és ez így normális.
Az első számú várományos
A bajnokság még nem fejeződött be, de lehet-e már valamit tudni a személyes sorsáról, hogy Ön vezeti-e a csapatot a klub első NB II-es szezonjában? – vetettük fel ezt is.
– Mivel osztályt váltunk, az egy új tárgyalási alap, a sportegyesületnek is át kell alakulnia gazdasági társasággá – mondta a cigándi edző. – A vezetők a játékosokkal, edzőkkel le fognak ülni, és tárgyalni fognak a jövőképről. Mindenkinek van, lesz egy elképzelése, látnunk kell a célokat, aztán majd azt is látjuk, hogy ebbe mi fér bele, mi teljesíthető, mi nem. Mivel amatőr szerződéssel vagyunk, ezért június 30-cal lejár mindenkinek a szerződése, ha a nézetek találkoznak, akkor biztos vagyok benne, hogy első számú várományos az edzőposztra én leszek, hiszen ezt már többször beszélgettük. Biztosat a mai futballvilágban nem lehet mondani, vélhetően mind a játékosoknak, mind nekem lesznek más lehetőségeim, de ha már kiharcoltam és annyit dolgoztam érte, hogy a cigándi csapatot az NB II-be vezényeljem, akkor szeretném, ha én irányítanám a következő szezonban is. De ez még a jövő kérdése.
Egy ki nem mondott
Pár forduló még hátravan a bajnokságból, ilyenkor, amikor már a cél teljesült, óhatatlanul előfordulhat teljesítménycsökkenés, de azért illik, illene korrekten befejezni a bajnokságot. Egyetért? – kérdeztük még Fogarasi Zoltántól.
– Mindenképpen. Még a kieső régióban lévő csapattal is játszani fogunk, remek sportemberek alkotják ezt a csapatot, fogunk találni motivációt a hátralévő három meccsre, illetve a következő szezonbeli szerződés szempontjából azért nem mindegy, hogy ki milyen képet mutat magáról, ugyanis a friss emlékek jobban megmaradnak. Győzni akarunk, mindhármon, hiszen van nekünk még egy ki nem mondott célunk erre a bajnokságra, amit mindenképpen meg akarunk valósítani.
Ezt mondták: cigándi vélemények
Roszel Róbert, a Cigánd SE csatára: – Nehéz meccset játszottunk a Tiszaújvárossal, örülök annak, hogy sikeresen lehoztuk és ezzel felkerültünk az NB II-be. Már korábban is pályáztunk arra, hogy osztályt váltsunk, eddig nem jött össze, most igen. Úgy érzem, jó keret alakult ki a szezon elején, az egész bajnokság során megvolt a szükséges összhang, mindenképpen csalódás lett volna, ha ezzel a csapattal nem tudtunk volna feljutni a másodosztályba, ezt a célt egyébként már az induláskor megfogalmaztuk. Az önbizalmunk azokon a meccseken, azon mérkőzések után nőtt meg jobban, amelyek rangadók voltak, s amelyeket sikeresen lehoztunk. Osztályt váltani bármelyik csapat esetében csak úgy lehet, ha a riválisok ellen jól szerepel az ember. Ezenkívül az is hozzátett mindehhez, hogy barátok vagyunk, egységesen tudtunk dolgozni a pályán.
Terjék Sándor és Baksa Zoltán
Terjék Sándor, a Cigánd SE szakosztályvezetője: – Lassan tíz éve vagyok a klubnál, és mindig erre a pillanatra vártam, mint tősgyökeres cigándinak és futballrajongónak ez egy óriási dolog… Volt egy titkos álmunk, az NB II, ami most megvalósult. Köszönet ezért mindenkinek, aki ebben segítségünkre volt! Többször végeztünk már az élbolyban, a dobogón, volt, amikor csak egy hajszálon múlt, de most nem bíztuk a véletlenre. Tudjuk, rengeteg feladat, munka vár ránk az NB II-es rajtig, szakmailag óriási kihívás, hogy megfeleljünk a másodosztály kívánalmainak, de örömmel állunk elébe.
Nagy Gábor, a Cigánd SE utánpótlás szakmai vezetője: – Gratulálok a csapatnak és az egész stábnak az NB II-be jutáshoz. Az én időmben még el kellett utazni 120 kilométert, hogy NB II-es labdarúgó-mérkőzést láthassak, de most itt lesz helyben a lehetőség a nézők számára, illetve a bodrogközi tehetségeknek, hogy Cigándon komoly szinten futballozzanak. Ez a felkerülés az elmúlt 11 esztendőnek a megkoronázása, élénken él bennem még az a pillanat, amikor 2005-ben a csapat felkerült a megyei III. osztályból a megyei II-be, és most hol vagyunk…! Örülök annak, hogy magam is részese lehettem az elmúlt évek virágzó időszakainak, bízom benne, hogy tudjuk még ezt fokozni.