Ahol életet menteni segít a miskolci csapat

Miskolc - Olyan helyen jártunk, ahová hétköznapi halandó nemigen juthat be.

Miskolcon, a Szeles utca végén lévő, régi határőr laktanyában látogattuk meg a katasztrófavédelmi műveleti központot. Az épület elsősorban a rendőrség állomáshelye, és itt található a rendőrség megyei műveleti központja is: ide futnak be a 112-es hívásfogadó központ által megszűrt, a rendőrségre tartozó segélyhívások.

Nem csupán a helyszínről tud keveset a hétköznapi halandó, de arról is, mit csinálnak a katasztrófavédelmi műveleti központban. Pedig az itt dolgozók munkája nélkülözhetetlen minden életmentésnél.

Szaktudásuk magas színvonalú – erről a közelmúltban egy országos műveletirányítási versenyen adtak tanúbizonyságot. A megmérettetésen a képzeletbeli dobogó második helyére léphetett a megyénkbeli csapat.

Első alkalommal rendezett országos műveletirányítási versenyt november végén a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. A megmérettetésen háromfős csapatok vettek részt a 19 megyéből, illetve a fővárosból. A képzeletbeli dobogó második helyére léphetett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság csapata, melynek tagjai Drótár János tűzoltó őrnagy, Szepesi András tűzoltó százados, Varga György tűzoltó törzszászlós, illetve az osztályvezetőjük, dr. Szabó Péter tűzoltó alezredes.

Nagyon szeretek itt dolgozni, nagyon jó ez a csapat.” Szepesi András

Élethű feladat

A verseny során három ügyeleti helyiségben, szinte azonos időben szólalt meg a telefon, és kapták meg a jelzést a csapatok. A feltételezett szituáció szerint megyéjük székhelyén tűz ütött ki, egy középmagas társasház harmadik emeleti lakásában, amelyből az idős lakók nem tudtak távozni. Az épületben élők többségének ugyan sikerült kimenekülni, de az ügyeleteseknek gondoskodniuk kellett melegedőhelyről, a lakók elszállíttatásáról, a mentők és a rendőrök, valamint a közműszolgáltatók értesítéséről. A helyzetet bonyolította, hogy a kárhelyparancsnok – aki a versenyre berendezett ügyeleti helyiségből rádiózott – arról adott tájékoztatást, hogy az épület átvizsgálása során egy holttestet találtak, így az ügyeleteseknek tűzvizsgálat elrendeléséről is intézkedniük kellett. A verseny forgatókönyvének írói még azzal is bonyolították a helyzetet, hogy a káreset felszámolása során két tűzoltó is rosszul lett. Ezt a helyzetet is kezelniük kellett a műveletirányítóknak, akik a munkájukat segítő rendszerek ismeretéből is levizsgáztak egy feladatlap kitöltésével.

Mindeközben befutott egy másik jelzés is, ami egy balesetről adott hírt. A bejelentés szerint felborult egy veszélyes anyagot szállító tehergépjármű egy forgalmas útszakaszon. Az ügyeletesek a járművön feltüntetett jelzésre rákérdezve pontos képet kaptak a tartály tartalmáról és továbbították az információt a vonuló egységeknek. Majd a beavatkozó erők és a katasztrófavédelmi mobil labor a felderítést követően azt jelentette rádión, hogy a folyékony ammónia az élővízbe jutott, így a műveletirányítás a környezetvédelmi hatóság munkatársait is a helyszínre kérte. Minderre harminc perc állt a csapatok rendelkezésére. A versenyen résztvevő ügyeleteseknek a második napon ötven kérdésből álló elméleti teszt során kellett bizonyítaniuk tudásukat.

Irányítják a mentést

– Nagyon sok olyan volt a szituációs feladatban, ami intézkedést generált. Egy ilyen tűzeset rendkívül összetett feladat, amelyhez négyes riasztási fokozatot kell kiadni, ami azt jelenti, hogy más településekről is kell egységeket riasztanunk. A két esemény külön-külön is nagy figyelmet és munkát igényelt, a kettő együtt pedig kifejezetten nagy rutint. A valóságban is gyakori, hogy egyszerre több esemény van, meg kell osztaniuk a figyelmüket, tehát ezt tudni kell kezelniük – magyarázza dr. Szabó Péter tűzoltó alezredes, a főügyeleti osztály vezetője.

Miskolcon, a Szeles utca végén lévő, régi határőr laktanyában látogattuk meg a katasztrófavédelmi műveleti központot. Az épület elsősorban a rendőrség állomáshelye, és itt található a rendőrség megyei műveleti központja is, vagyis ide futnak be a 112-es hívásfogadó központ által megszűrt, a rendőrségre tartozó segélyhívások. Azonban 2012-óta, amikor megalakult a katasztrófavédelem műveleti központja – felváltva a korábbi ügyeletet – ők is itt kaptak helyet, egy helyiségben a rendőrség tevékenység-irányítási központjával, hogy minél összehangoltabban tudjanak dolgozni.

Nappali szolgálatban minimum négy, éjszaka legalább három ember dolgozik itt, köztük egy ügyeletvezető, aki összefogja a tevékenységet, kezeli a jelentőrendszereket, a műveletirányítók, akiknek az a feladata, hogy a tűzesetekhez és műszaki mentésekhez a megfelelő erőket odarendeljék. A tűzoltók helyszínre érkezését követően pedig a kárhelyparancsnok munkáját segítik, úgy, hogy a visszajelzése alapján egyeztetnek a közművek kezelőivel, a társszervekkel, ha kell, újabb tűzoltó rajokat riasztanak. Tehát minden műveletet innen irányítanak – ezért is az a neve, hogy műveletirányítási központ.

– Mindenre rálátásuk kell, hogy legyen, a riasztástól egészen odáig, amíg a szerek visszaérkeznek az állomáshelyükre – teszi hozzá az alezredes.

Az ide kerülő tisztek felsőfokú állami végzettséggel, a zászlós kollégák pedig legalább középfokú végzettséggel kell rendelkezzenek, ezen kívül belső szakmai végzettségekre, képzésekre van szükség. A szakmai végzettség tekintetében legalább egy szerparancsnokival kell rendelkeznie annak, aki a központban szeretne dolgozni, a tiszteknek felsőfokút kell ebből is abszolválni.

– A 2012-es kezdésnél, illetve azóta is azok kerülhettek be a csapatba, akik elég nagy rutinnal rendelkeznek már, több évig vonultak, látták a munka másik oldalát, amelyet irányítani kell, értik, és érzik, milyen munka folyik a terepen. Fontos, hogy legyenek olyan, terepen szerzett tapasztalataik, amelyek segítik az irányítást – mondja az osztályvezető. Példaként említi, ha arról érkezik a jelzés, hogy zsindely, vagy bitumenes tető ég, akkor tudnia kell, hogy érdemes még egy vízszállítót a vonuló szer mellé rendelni. Persze sok mindent meg lehet tanulni, tapasztalni menet közben, de a parancsnok szerint az a jó, ha már a bemenetnél is minél több rutinnal rendelkezik a kolléga. Hozzáteszi: nem sokan mentek el az indulás óta, kicsi a fluktuáció, így az évek során nem sok megüresedett helyet kellett feltölteni.

Fontos az empátia

A műveletirányítási központba kétféle módon fut be a hívás. Mindkét esetben a 112-es hívásfogadóba érkezik a vészjelzés, ott, ha nincs közvetlen életveszély, akkor kikérdezik a telefonálót és kitöltenek egy adatlapot lehetőleg minél pontosabban. Ilyenkor ez alapján tudják a megfelelő erőket hozzárendelni az esethez. Amennyiben életveszélyről van szó, vagy gyorsabb reagálást igényel a helyzet, akkor minimális kérdezés után átkapcsolják a hívót a katasztrófavédelemhez, és ők kérdezik ki az illetőt.

– Nagyon jó, hogy működik a 112-es segélyhívó, egyre jobbak az ott dolgozó kollégák, sokrétűen, lényegre törően kérdezik ki a bejelentőket. Ettől függetlenül van olyan kötelességünk, hogy a riasztás kiadása után visszahívjuk a bejelentőt, mert nagyon fontos az, hogy a rajok vonulása alatt is kontrolláljuk az eseményeket. Amennyiben szükséges, akkor információval tudjuk ellátni a vonuló kollégákat, illetve, ha úgy ítéljük meg, további erőket mozgósíthatunk. Tehát a bejelentővel mi mindig felvesszük a kapcsolatot – magyarázza dr. Szabó Péter.

Pontosan ezért nagyon fontos az empátia a központban dolgozók részéről. Nincs két egyforma eset és nincs két egyforma bejelentő.

Szeretik csinálni

Drótár János tűzoltó őrnagy 2011. július 1. óta tisztként dolgozik a megyei igazgatóságon és 2012. január 1-től már az ügyeleten szolgál, így került a megalakult műveletirányítási központ csapatába.

– Motivál a megye munkájának koordinálása, illetve, hogy egy nagyon jó csapattal dolgozhatok. A komolyabb tűzesetek nagyon tudják mozgatni az embert, akár napokig is jár rajta az agyam. Most is jól emlékszem egy évekkel ezelőtti, Árpád utcai tűzesetre, amikor beszéltem a füsttel telített épületben ragadt emberekkel. De tudni kell ezt kezelni, úgy hazamenni, hogy leteszi ezt az ember – magyarázza. Véleménye szerint a verseny lebonyolítása és a feladatok is nagyon életszerűek voltak, mint ha itthon dolgoztak volna. Egymás között beszéltek róla, és bíztak benne, hogy „meg tudják csípni” a dobogót.

Szepesi András tűzoltó százados 2006-ban szerelt fel a miskolci tűzoltóságra, ahol előbb vonulós tűzoltóként, majd híradó ügyeletesként dolgozott. 2012-től, a megalakulásától dolgozik a műveletirányításnál.

– Nagyon szeretek itt dolgozni, nagyon jó a csapat, jó kollégákkal vagyok itt együtt, testhezálló ez a munka, a kommunikáció, az irányítás. A versenyen is azt éreztem, amikor a feladat után felálltunk, hogy nagyon szépen összedolgoztunk, és ezt a mindennapokban is szoktam érezni. Szép eredményt értünk el, de éppen arról beszéltünk a fiúkkal, hogy nem lehet hátradőlni, figyelni kell, mert itt minden egyes pillanatnak, mozzanatnak súlya van – mondja.

Varga György tűzoltó törzs­zászlós 2002. február elsején szerelt fel a miskolci tűzoltóságra beosztott tűzoltóként, de dolgozott gépjárművezetőként, majd különlegesszer-­kezelőként is, és szintén a központ indulása óta dolgozik itt.

– Nem bántam meg, jó közösségben vagyunk a srácokkal, jó az összhang, változatos a munka és érdekes. Itt mindig történik valami, nincs két egyforma nap. Soha nem lehet előre kiszámítani, hogy mi vár ránk. Van, hogy szép az idő, mégis sok baleset van, vagy hiába van rossz idő, csúszósak az utak, mégsem történik semmi komoly. Előfordul, hogy napokig nincs lakástűz, aztán meg egy óra alatt érkezik három riasztás – számol be a tapasztalatokról. A megyénkben a rekord 248 káreset volt egy nap, amiben intézkedni kellett. Akkor még nem működött a 112-es központ, amely szűri a hívásokat, így minden, a katasztrófavédelem központjában csörgött, beleértve a duplikált hívásokat is, amikor ugyanazt az esetet jelentették be többen, és közben a szórakozó, téves telefonhívások is folyamatosan érkeztek.

Horváth Imre

Veszélyes, megtévesztő

A 112-es központ munkájának köszönhetően jelentősen csökkent a katasztrófavédelem munkatársait terhelő, szándékosan megtévesztő hívások száma, azonban a műveletirányítóknak még így is gyakran, évente mintegy száz esetben kell ilyen jellegű, félrevezető segélyhívásokat kezelniük. Annak ellenére, hogy a valótlan bejelentéssel szabálysértést követnek el, amely pénzbüntetést, közérdekű munkát és a vonulási költségek megtérítését is maga után vonhatja, mindig akadnak olyan emberek, akik nem érzik a dolgok súlyát. A szándékosan megtévesztő jelzések a felesleges kiadások mellett azért is veszélyesek, mert amíg a tűzoltók egy nem létező káreset helyszínére vonulnak, addig bekövetkezhet olyan eset, amely akár a néhány perces késedelem miatt is beláthatatlan következményekkel jár.

[related-post post_id="4099259"]

[related-post post_id="3984332"]

[related-post post_id="3983616"]

[related-post post_id="3971563"]